Vannak ilyen pillanatok, percek vagy órák is...

Ez a facebook csalóka.
Azt hiszem itt vagytok, de mégse. Azt hiszem minden megy a régiben, de mégse. Se itt nem vagyok, se ott. Se ide nem tartozom még, se oda már. Valahol a kettő között lebegek.
Ma rajtam van a sor?
Vagy csak így jön ki a frusztráltság, mert egész délelőtt egy vacak kabátot nem sikerül találnom a boltokban (megfelelő áron), miközben jó pár kilométert levezettem? Én aki köztudottan fagyoskodom mindenhol, itt állok kabát nélkül, nyakamon a téllel. Reggelente öt, hat fok van. Ha ránézek a hőmérőre, már akkor megfagyok. A lakásban tizennyolc, tizenkilenc fok. Náluuuunk!!!!!!!!!! Akiknél sose ment le a hőmérséklet huszonkettő alá, még akkor se ha nem fűtöttünk télen. Szerencsére Isten még türelmes és kegyes velem. Begyújt és délutánra akár húsz fokot is elér a hőmérő.
Bár ettől most nem lett jobb kedvem. Most én érzem magam egyedül. Feleslegesnek. Tehetetlennek. Haszontalannak.
Hova is tartozom? Nem élhetek a facebookon és a blogomon azzal a hamis tudattal, hogy ott vagyok valahol, ahol nem is. Kedvesek és hihetetlen támogatóak az itteni emberek. De mégis, bármennyire is erőlködöm nem tartozom ide. Még nem. Ez a virtuális világ sem segít. Becsap, átver, torz illúzióval kápráztat.
Hiányoztok. Hiányoztok régi és még régebbi barátok. (Fel se fogom mennyien és miért száguldoztok velem az éteren át. Köszönöm.) Egyedül vagyok, de mégsem. Megőrjít ez a kettősség.
Hiányzik, hogy tudom ki vagyok, hol kelek fel és hova megyek. Hova tartozom és kihez. Hiányzik, hogy kezemben tartsam a dolgokat.
Lehet, hogy pont ez kell? Hogy elengedjem? Hogy ne akarjam annyira szorítani... Irányítani az életem? Elengedjem magam és élvezzem, hogy zuhanok... Zuhanok a mélybe erőlködés, stressz nélkül... Lazán... Élvezve a nem tudás szabadságát.

Élvezve a bizalmat, hogy valaki megfog, megtart elcsendesít.

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."

Rómaiak 8:38-39