Virág: Egypercesek 7:Párbeszéd - One minute stories 7: Dialogue

Nehéz elfogadni. Nehéz beletörődni, hogy nem tudjuk kontrollálni a kontrollálhatatlant. Szeretnénk irányítani, befolyásolni, kezünkben tartani a dolgokat. De nem megy. Ott cseng a kétségbeesés, ott dübörög a harag minden hiábavaló próbálkozásunkban. Az égbe kiálltunk. A párnánkba üvöltjük fájdalmunk, tehetetlenségünk, hátha valaki meghallja. Hátha valaki megsegít.
Így üvöltöttem én is, így kiáltottam, birkóztam az érzéseimmel, gondolataimmal, amikor egy csendes, gyengéd hang szólalt meg a sorok között: "És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott:" (I.Kir. 19:11-12)

Isten: Hagyd Rám utadat, bízzál bennem, mert én munkálkodom. (Zsolt. 37:5)

Virág: Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?????? (Zsolt. 42:5)

Isten: Virág! Légy csendben, és várj Rám! Ne indulj fel, ... Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! (Zsolt.37:7-8)

Virág: Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.  Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. (Zsolt. 39:2-6) 

Isten: Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.(Ézs. 55:8-9) Virág! Virág! Bízzál Bennem teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rám, és én egyengetni fogom ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, félj Engem, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. (Péld. 3:5-8)

Virág: Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, ... ? Mintha csontjaimat tördelnék ... (Zsolt. 42:9-10)

Isten: Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése Virág. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. (Préd. 7:8-9)

Virág: Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! (Zsolt. 30:11)  Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! (Zsolt. 31:3) 

Isten: Mivel ragaszkodsz hozzám, megmentelek, oltalmazlak, mert ismered nevemet. Ha kiáltasz hozzám, meghallgatlak, veled leszek a nyomorúságban, kiragadlak onnan, és megdicsőítelek. Megelégítelek hosszú élettel, gyönyörködhetsz szabadításomban. (Zsolt 91:14-16) Csak légy csendben, és várj Rám! (Zsolt 37:7) Hagyd Rám utadat, bízzál bennem, mert én munkálkodom. (Zsolt. 37:5)

Hová jutottam? ... Tanulok bízni, csendben lenni. Várni az Úrra.
"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil. 3:12-14)

It is hard to accept. It is hard to come to terms with that we cannot control the uncontrollable. We want to control, to influence, to keep things in our own hands. But we can't. The despair, the anger rumbles through all of our vain attempts. We cry out to the heavens. We scream our pain, our powerlessness into our pillow, maybe someone will hear us. Maybe someone will come to our aid.  

This is how I cried out, this is how I screamed as I wrestled with my feelings and thoughts when a quiet and gentle voice addressed me from within the pages. “Then a great and powerful wind tore the mountains apart and shattered the rocks before the LORD, but the LORD was not in the wind. After the wind there was an earthquake, but the LORD was not in the earthquake. After the earthquake came a fire, but the LORD was not in the fire. And after the fire came a gentle whisper.” (1 Kings. 19:11-12)

God: Commit your way to Me; trust in me and I will do this. (Ps. 37:5)

Virág: Why are you downcast, O my soul? Why so disturbed within me??????? (Ps. 42:5)

God: Virág! Be still before Me and wait patiently for me... Refrain from anger and turn from wrath; do not fret--it leads only to evil. (Ps.37:7-8)

Virág: I said, I will watch my ways and keep my tongue from sin; I will put a muzzle on my mouth as long as the wicked are in my presence. But when I was silent and still, not even saying anything good, my anguish increased. My heart grew hot within me, and as I meditated, the fire burned; then I spoke with my tongue: Show me, O LORD, my life's end and the number of my days; let me know how fleeting is my life. You have made my days a mere handbreadth; the span of my years is as nothing before you. Each man's life is but a breath. (Ps. 39:2-6)

God: For my thoughts are not your thoughts, neither are your ways my ways," As the heavens are higher than the earth, so are my ways higher than your ways and my thoughts than your thoughts. (Isa. 55:8-9) Virág! Virág! Trust in Me with all your heart and lean not on your own understanding; in all your ways acknowledge me, and I will make your paths straight. Do not be wise in your own eyes; fear the Me and shun evil. This will bring health to your body and nourishment to your bones. (Prov. 3:5-8)

Virág: I say to God my Rock, Why have you forgotten me? Why must I go about mourning... My bones suffer mortal agony as my foes taunt me. (Ps. 42:9-10)

God: The end of a matter is better than its beginning, and patience is better than pride. Do not be quickly provoked in your spirit, for anger resides in the lap of fools. (Eccl. 7:8-9)

Virág: Hear, O LORD, and be merciful to me; O LORD, be my help." (Ps. 30:10)  Turn your ear to me, come quickly to my rescue; be my rock of refuge, a strong fortress to save me. (Ps 31:2)

God: Because you love me, I will rescue you; I will protect you, for you acknowledge my name. You will call upon me, and I will answer you; I will be with you in trouble, I will deliver you and honor you. With long life will I satisfy you and show you my salvation." (Ps. 91:14-16) Just be still before Me and wait patiently for me; (Ps. 37:7) Commit your way to Me; trust in me and Iwill do this. (Ps. 37:5)

Where am I? ...  I am learning to trust, be silent. Wait for the Lord.

Not that I have already obtained all this, or have already been made perfect, but I press on to take hold of that for which Christ Jesus took hold of me. Brothers, I do not consider myself yet to have taken hold of it. But one thing I do: Forgetting what is behind and straining toward what is ahead, I press on toward the goal to win the prize for which God has called me heavenward in Christ Jesus. (Phil. 3:12-14)

Walk for HOPE- adománygyűjtés - Walk for HOPE Fundraising

Sose csináltam még ilyet. Nem is értettem. Miért fizetne nekem valaki azért, hogy kosarazzak? Vagy, hogy fussak? Pláne, hogy sétáljak? Nem mintha ne tudnék kosarazni, futni, vagy akár sétálni. Nincs vele semmi gondom. Sétálok én ha kell! Futhatok is! (Fejen talán nem állok.) De miért nem ad csak úgy? A rászorulók kedvéért. Miért nem kérhetem azt? Miért kell össze kötni valami tevékenységgel? Valami megmérettetéssel? Nem értem.
Próbálták magyarázni, hogy így szívesebben adnak az emberek, hogy ilyenkor szponzort keresel, támogatót és nem csak szimplán kéregetsz, de még így is furcsa volt. Ám ha itt így mennek a dolgok, akkor így csináljuk! (A szervezet aminek adományt gyűjtünk HOPE Worldwide: www.hopeww.org )
Míg Petya az internet "mindenhova" és "mindenkihez" elérhetőségében bízott, én megmaradtam a régi jól bevált szemtől szembe kapcsolatnál.
Imán ötletére, felpetyerkáztuk "családi csoportunk" pár tagját és kimentünk az egyik helyi bolt elé adományt gyűjteni. Bevallom, az egyen póló és a hivatalos brosúrák mellett is, nehéz volt nem azt éreznem, hogy kéregetek. Eltelt egy kis idő, amíg a támogatói hátérből elő mertem bújni és aktív szerepet mertem vállalni. Nem bántam meg. Különleges élmény volt.
Nem mindenki adott. Nem mindenki állt meg, de mi mindenkinek nagyszerű, boldog napot kívántunk. Volt aki először nemet mondott, majd az autójával mellém kanyarodott és miközben felém nyújtotta az adományát azt mondta: "Meggondoltam magam."
Robi hősiesen adta a szívét és a lelkesedését. Meg is lett a jutalma. Három évfolyamtársa is hozzá járult a gyűjtésünkhöz és egy édesanya miután bedobta a pénzt, azt mondta: "Ha két generáció is dolgozik ezért, akkor az valami nagyszerű dolog lehet."

Apa és fia

Akcióban

Victor és Iman

Én is ott voltam

Kayo és Iman

Eni és Lily

Lányok is megérkeztek

A bolt előtt

A séta jövő vasárnap Május 18.-n lesz. Ha kedvet kaptál szponzorálni minket: Hajrá!:

http://walkforhope2014.causevox.com/szabads

I have never done anything like this. At first I did not even understand. Why would someone pay me to play basketball? Or run? Or even walk? Not that I would not be able to play basketball, run or walk. I have not problem with any of these. I walk if that is needed! I run! (Maybe not stand on my head) But why would people just donate simply? For the needy? Why can't I just ask? Why do I have to connect it with some kind of an activity? Some accomplishment? I don't get it. 
They tried to explain it to me that people are moved more, that you are looking for sponsors and not only asking for money, but it still was unusual. But if that is how things go here then that is what we'll do! (The organisation we are collecting donations is called HOPE Worldwide www.hopeww.org) While Petya trusted the internet connections that they get to "everyone" and "everywhere", I stayed with the age old personal approach. 
Iman had the idea to grab a few members of our family group and to go collect donations in front of one of the local stores. I have to admit that even with our t-shirts and pamphlets it was still hard not to feel like I am begging. It took me a little while to come out from being a supporter to be more active in asking for donations. I did not regret it. It was a special experience. 
Not everyone gave us money. Not everyone stopped, but we wished everyone a great and happy day. There was someone who first said no, but then drove her car up to us and gave us a donation saying, "I have changed my mind." 
Robi was heroic in his enthusiasm and giving. It was richly rewarded. There were three classmates of his who donated and one Mom after giving her second donation said, "If there are two generations working for the same thing, that must be something worth supporting." 

The walk would be on Sunday, May 18th. If you'd like to sponsor us you can do it at the following website: http://walkforhope2014.causevox.com/szabads

Tanulás

Már épp kezdtem hátra dőlni. Lógatni a lábam. Már épp bele törődtem, hogy ez kimarad az életemből. Pedig alig vártam, hogy a gyermekeim elsőbe menjenek és újra felfedezzem velük az általános iskola rejtelmeit. Gondoltam ez jó lehetőség lesz az elfelejtett, eltemetett tudást előszedni, előkaparni. Ha még ott van valahol.
Eddig nem kellett velük tanulnunk. Nem volt szükség a délutáni: "Anya ülj mellém és segíts!"-re. Vagy mert nem akarták, vagy mert nem igényelték, vagy mert a nagyszülők, nagynénik, barátok (az elmúlt évben) átvették ezt helyettünk. Ám most vége a jó életnek, a láblógatásnak, a hátra dőlésnek. Tanulunk! Készülünk az otthoni megismertetésre.
Mindenkinek ilyen nehezen megy ez? Más is elveszti a türelmét? Hogy csináljátok tanárok?! Nem is tudom mi zavar jobban? Az, hogy ők nem veszik a lapot olyan gyorsan, ahogy én szeretném, vagy az, hogy az eltemetett tudás, olyan jól el van temetve, hogy hiába kapirgálom a felszínt. Ide csákány kell vagy robbanószer.
Számolom a napokat mikor lesz már vége.
Türelem! Türelem! Türelem! Magammal és velük is.

Élettel telik meg minden

Eddig is szerettem a természetet, de most egyenesen imádom. Lenyűgöz, elvarázsol. Egy hosszú, jeges, fagyos tél után, amikor csak imitt-amott kukkant ki a tavasz, minden rügy, minden virág, minden zöld levél különleges élménnyel hat.

Ez a csodaszép bokor a kertünkben van.

Kertünkben az ibolyák

Amint kicsit melegebb az idő, emberek százai özönlenek ki az utcákra, a terekre, hogy beszippantsák, beszívják a nap meleg sugarait. Vétek otthon maradni. Vétek bent ücsörögni a lakásban, amikor végre életre kell minden.
Mi is kihasználunk minden alkalmat, percet, pillanatot és újra bringára pattantunk.
Bevetettünk minden lehetséges motivációs eszközt a gyermekeknél.
Odafele a pozitív ráhatás adott szárnyakat (leginkább Eninek), a cél, ami előttünk lebegett: "Candy Castle":

Annak ellenére, hogy elég rövid az amerikai történelem,
annál büszkébbek rá.

Ismét egy katona

Visszafelé a harag, a csalódás, a fájdalom hajtotta Csibét, amiért nem maradhatott ott és festhetett 10 dollárért egy képet. (ezek a szörnyű szülők!)

Ott teker elől Eni. Útól se lehet érni..

Bicikli út

Apa haza ért

Petya haza jött. Amerikába! Kérdeztem is tőle, milyen volt itt landolni, úgy, hogy nem látogatóba, hanem haza érkezett az Egyesült államokba. Azt mondta: "Furcsa." Tipikus férfi. Egyszavas válasz.
Mi viszont az egyszavas válasz mellett is nagyon örültünk. Eni ötletére ő és Robi össze szedtek egy befőttesüvegnyi jó tulajdonságot Apáról, amit oda is adtak neki sok szeretettel.

Eni talált egy feliratot is: " Get out of my way, this princess gets her daddy back today." - "El az utamból, ennek a hercegnőnek megjött az apukája!"

Megérkeztek a magyar csokik is: sportszelet, bocicsoki, csoki tojás és nyuszika.
Fece se halasztotta el, hogy ne küldjön egy kóla különlegességet Robinak.
Na és köszönjük az új társasjátékot Kalamár családnak. Fergeteges. A gyerekek imádják, engem pedig őrületbe kerget. :)