Walk for HOPE- adománygyűjtés - Walk for HOPE Fundraising

Sose csináltam még ilyet. Nem is értettem. Miért fizetne nekem valaki azért, hogy kosarazzak? Vagy, hogy fussak? Pláne, hogy sétáljak? Nem mintha ne tudnék kosarazni, futni, vagy akár sétálni. Nincs vele semmi gondom. Sétálok én ha kell! Futhatok is! (Fejen talán nem állok.) De miért nem ad csak úgy? A rászorulók kedvéért. Miért nem kérhetem azt? Miért kell össze kötni valami tevékenységgel? Valami megmérettetéssel? Nem értem.
Próbálták magyarázni, hogy így szívesebben adnak az emberek, hogy ilyenkor szponzort keresel, támogatót és nem csak szimplán kéregetsz, de még így is furcsa volt. Ám ha itt így mennek a dolgok, akkor így csináljuk! (A szervezet aminek adományt gyűjtünk HOPE Worldwide: www.hopeww.org )
Míg Petya az internet "mindenhova" és "mindenkihez" elérhetőségében bízott, én megmaradtam a régi jól bevált szemtől szembe kapcsolatnál.
Imán ötletére, felpetyerkáztuk "családi csoportunk" pár tagját és kimentünk az egyik helyi bolt elé adományt gyűjteni. Bevallom, az egyen póló és a hivatalos brosúrák mellett is, nehéz volt nem azt éreznem, hogy kéregetek. Eltelt egy kis idő, amíg a támogatói hátérből elő mertem bújni és aktív szerepet mertem vállalni. Nem bántam meg. Különleges élmény volt.
Nem mindenki adott. Nem mindenki állt meg, de mi mindenkinek nagyszerű, boldog napot kívántunk. Volt aki először nemet mondott, majd az autójával mellém kanyarodott és miközben felém nyújtotta az adományát azt mondta: "Meggondoltam magam."
Robi hősiesen adta a szívét és a lelkesedését. Meg is lett a jutalma. Három évfolyamtársa is hozzá járult a gyűjtésünkhöz és egy édesanya miután bedobta a pénzt, azt mondta: "Ha két generáció is dolgozik ezért, akkor az valami nagyszerű dolog lehet."

Apa és fia

Akcióban

Victor és Iman

Én is ott voltam

Kayo és Iman

Eni és Lily

Lányok is megérkeztek

A bolt előtt

A séta jövő vasárnap Május 18.-n lesz. Ha kedvet kaptál szponzorálni minket: Hajrá!:

http://walkforhope2014.causevox.com/szabads

I have never done anything like this. At first I did not even understand. Why would someone pay me to play basketball? Or run? Or even walk? Not that I would not be able to play basketball, run or walk. I have not problem with any of these. I walk if that is needed! I run! (Maybe not stand on my head) But why would people just donate simply? For the needy? Why can't I just ask? Why do I have to connect it with some kind of an activity? Some accomplishment? I don't get it. 
They tried to explain it to me that people are moved more, that you are looking for sponsors and not only asking for money, but it still was unusual. But if that is how things go here then that is what we'll do! (The organisation we are collecting donations is called HOPE Worldwide www.hopeww.org) While Petya trusted the internet connections that they get to "everyone" and "everywhere", I stayed with the age old personal approach. 
Iman had the idea to grab a few members of our family group and to go collect donations in front of one of the local stores. I have to admit that even with our t-shirts and pamphlets it was still hard not to feel like I am begging. It took me a little while to come out from being a supporter to be more active in asking for donations. I did not regret it. It was a special experience. 
Not everyone gave us money. Not everyone stopped, but we wished everyone a great and happy day. There was someone who first said no, but then drove her car up to us and gave us a donation saying, "I have changed my mind." 
Robi was heroic in his enthusiasm and giving. It was richly rewarded. There were three classmates of his who donated and one Mom after giving her second donation said, "If there are two generations working for the same thing, that must be something worth supporting." 

The walk would be on Sunday, May 18th. If you'd like to sponsor us you can do it at the following website: http://walkforhope2014.causevox.com/szabads