"Gomba"

Egyik reggel amikor az én drága, kicsi fiam belépett a szobánkba, valami furcsát vettem észre rajta. Nézegettem, méregettem. Nem akartam hinni a szememnek. Ez nem lehet igaz! Ennyire ügyetlen lennék? Már megint? Úgy figyeltem. Direkt elolvastam az utasításokat a cetlin. Azt írták, hogy szárítózhatók a pólók. És most össze mentek.
Alig egy hónapja vettük őket, mert mind az összes felsőjét, amit megutaztattunk, kinőtte a nyár végére.
- Kicsik rád? - kérdeztem a nyilvánvalót - Húzogasd meg, hátha megnyúlik.
- Azt próbálom már egy ideje.
- Össze ment a mosásban. - erősítette meg Petya a félelmemet.
- De hogyan?! Elolvastam a leírást és az volt, hogy szárítózható. Nehogy már újat kelljen megint venni!
- A többi is össze ment. - szólalt meg Robi, miközben a felsőjét nyújtogatta.
Míííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az nem lehet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hirtelen bevillant egy gondolat. Befészkelte magát a többi gondolat közé és lelkesen próbálta magára hívni a figyelmet. "Hahó! Hahó!" - integetett - "Én tudom a megoldást!" Akkor már én is tudtam:
- Az én ruháim nem mentek össze! Mi van, ha nem a ruha lett kisebb, hanem a Robi nagyobb?
Majdnem két centit nőtt Robi az elmúlt egy hónapban is.
Pedig nem is állt eső alatt. Az itteni nap van rá ilyen serkentő hatással?
Vagy csak egyszerűen eljött az az időszak: tini lett és nő mint a gomba.
(Természetesen Eni is kérte, hogy megmérjük. Ő "csak" egy centit nőtt.)

Mitől dagad egy szülő melle?

Erre nem nehéz a válasz: ha dicsérik a gyermekeit.
Ebben pedig nincs hiány. Szinte hetente kapjuk a bátorítást, hogy milyen nagyszerű gyermekeink vannak.
A hétvégén egy kedves magyar párral szedtük az almát (megint), és amikor Petya elvitte őket a metróhoz, elmondták, hogy nem szeretnének szembe dicsérni minket, de fantasztikus gyermekeink vannak. Kiegyensúlyozottak, kedvesek.
Előtte való héten pedig egy bostoni barátunk vitte el őket várost nézni és amikor visszajöttek vagy fél órát áradozott Robiról és Eniről. Arról, hogy milyen hálásak, mennyire jól neveltek, kezdeményezőek, barátságosak.
Egy másik barátunk azt jegyezte meg, hogy meglepően magabiztosak a gyermekeink, itt egy idegen országban és bátran a felnőttek szemébe néznek, amikor beszélgetnek.
Egy család, teljesen oda meg vissza volt Robi figyelmességétől, attól, ahogy érdeklődve figyelt és kérdezett. Meglepődve hallgatták, hogy milyen álmai vannak már most és külön kérték, had menjenek át hozzájuk a gyerekek máskor is.
Amikor pedig megkértük egy ismerősünket, hogy segítsen haza jutnia Robinak a vidámparkból, egy sms-t kapott tőle Petya, amiben ez állt: "A fiad nagyszerű!" "Micsoda szíve van!" Később kifejtette. Nagyon élvezte Robi társaságát, kedvességét és humorát.
Nem szeretek dicsekedni velük. Főleg az elérhetetlen, maximalista karakterem miatt, amely folyton azon aggályoskodik, hogy ne legyek elfogult gyermekeimmel kapcsolatosan.
De most dicsekszem! Nem számít ki mit gondol, hogy elfogult vagyok e vagy sem!
Isten ajándéka Ők a számunkra! Nem érdemlem meg Őket. Mégis az enyémek. Minden nehézséggel és örömmel együtt.

És ha már dicsekedésnél tartunk:

• Robi megtáltosodott és teljesen magától 5 órát tanult egyhuzamban magyar történelmet.

Megörökített történelmi pillanat

• Irodalmi vénája is megmutatkozott Robinak, amikor fogalmazást kellett írnia angolból. (természetesen magyarul írta) Én csak egy kicsit segítettem csiszolgatni. Az aláhúzott mondatokhoz nem nyúltam, azok eredeti Robis megfogalmazások:

Ez a hely mindig is közel volt akárhol voltam. Itt nőttem fel, ide jöttem ha szomorú voltam, ide jöttem ha boldog voltam, ide jöttem ha egyedül akartam lenni és ide jöttem ha nem akartam egyedül lenni. Ez a hely olyan mint egy álomvilág. Szép kővel kirakott út, mellette padok. A fű beborít mindent. Az útszélen szökőkutak díszítik a tájat. Ahogy megyünk tovább az út két felé ágazódik. Balra további mesés szökőkút hada vár mely a Nemzeti Színház mögé vezet.
Jobbra viszont a színházhoz vezető úton, a hatalmas kőkapun átlépve, régi színművészek élethű szobrai találhatók. Egy  modern híd ível át a színház előtti medence fölött,melybe  egy hatalmas hajóorr  van kialakítva  A Színház elejét kis arany angyalok díszítik amik különféle hangszereken játszanak. Az épület faláról néhol zöld növények csüngenek le és így még természetesebbé varázsolva a helyet. A színház mögötti, sövényből kirakott labirintusban mindig bújócskát játszottunk  A mögüle kiemelkedő piramis tetejéről belátni az egész parkot. Ha lemászunk a piramisról nyolc hatalmas szökőkút vár a Művészetek Palotája előtt. Ezekkel gyakran játszottuk azt, hogy ki tud átfutni a szökőkutak felett úgy, hogy ne legyen vizes ugyanis a szökőkutak véletlenszerűen működnek. Ez a hely nagyon sokat jelent számomra rengeteget piknikeztünk itt és még a nyulunkat, Muffint is itt sétáltattuk. Ez a hely a legszebb, bárki bármit is mond. 

• Eni elhatározta, hogy egészségesen fog enni. Ma már vitt almát és mandarint az iskolába és megígérte, hogy megkóstolja a zöldségeket is. "Csak válassz finomat, Anya!" - kérte.
  Van bárkinek ötlete, milyen a finom zöldség?

Szereplők 2.

Szeretnék újabb szereplőket bemutatni nektek, akik fontos szerepet játszottak és játszanak itteni életünkben.
Anita és Chris Costello. Mindketten velejéig művészlelkek. Magával ragadó a humoruk és a vidám természetük. Felfrissítő velük, körülöttük lenni. Anita volt az egyik csodálatos szívű hölgy, aki oda jött hozzám és bemutatkozott, és az Ő kisebbik lánya, Emerson, segített Eninek az legelső istentiszteleten megvigasztalódni. Nagyobbik lányuk Sheridan, folyamatosan a kicsik körül sürög-forog és segédkezik. Csupa szív teremtmény.

Nekik köszönhetjük Petya hatalmas íróasztalát (Ami még így se elég nagy neki, és folyamatos aktakupacok torlódnak szerte-szét rajta.), egy barna puffot és jó pár konyhai eszközt.

Flava Galbraeth. Egyszerűen csak imádom. Ötvenes éveiben járó, egyedülálló, hölgyemény. Már az első találkozásunkkor, amikor beültem mellé a piros furgonjába, azt éreztem egy különleges kapcsolat veszi kezdetét. Nehéz elmondanom, milyen is Ő. Megfoghatatlan, gyermeki, határozott, de egyben kiforratlan. És pont ez a szép benne. Ezért szeretem. És azért, mert az első pillanattól azt érzem nekem ajándékozta a szívét. Nem mondta. Az nem az Ő erőssége. Csak úgy adja, azzal, ahogy gondoskodik rólunk: bútorokat vadászott nekünk (nappali bútorunk, az én íróasztalom és két kerti szék meg egy asztal neki köszönhető), tőle kaptam az első szobanövényem (sajnos kipusztult, pedig Istenuccse, gondoztam), vele hoztuk el a kosárlabda palánkunkat (na az is megérne egy történetet), a legváratlanabb pillanatban felhív, hogy áthozzon ismeretlen növényeket, amik ehetők és mindig eszébe jutnak a gyermekeim is. Múltkor, amikor áthívott "Red Sox" mérkőzést nézni, direkt beszerzett a gyermekeknek régi típusú pop-cornt, hogy megmutassa, hogyan készítették anno az Ő gyermekkorában (Az én gyermekkoromban is ilyen volt.) és mivel sejtette, hogy Enit nem fogja érdekelni a baseball, beszerzett neki három tököcskét, hogy azt kifesthesse, míg a család többi tagja értetlenül próbálja követni a játékot.
Nagyon jól érzetük magunkat, és még a mini tűz se vette el a kedvünket, ami a pop-corn sütéskor keletkezett:
"Azt hiszem ég a pop-corn." - szóltam először szerényen, majd mikor senki se hallotta meg kicsit hangosabban: -"Tűz van!"
" Ja!" - eszmélt fel Flava és egy fakanál segítségével elnáspángolta a rakoncátlan, tűzben táncoló kukorica darabokat.





Carol-Ann és Trevor Mendez. Ha emlékeztek, ők azok, akik Eninek beszerezték és felújították a bútorát. Carol volt az aki isteni sugallatra áthozott egy nagy edényt és beállított egy mixerrel, hátha épp szükségünk lenne rá. És volt. És Ő volt az, aki végül eljött velem kabátot vásárolni.
Itt laknak a közelünkben. Mondhatni szomszédok lettünk. De többek Ők mint szomszédok. Barátok, testvérek, akikre mindig számíthatunk.
Csodálatos pár, két kedves gyermekkel: Rachel és James. Sok kihívás, nehézség van az életükben, de hitükkel és kitartásukkal példát adnak számomra is.

Készül a karkötő

Jó vétel volt ez a csocsó asztal

Alma szüret

Ha otthon lennénk, ez leképzelhetetlen volna. Magyarországon? Soha! Eszembe se jutna! De nem csak nekem, senkinek sem!
Almát szedjek és még én fizessek érte?! És nem is akármennyit! Többet mintha a boltba venném. Én dolgozok meg az almáért és még rá is fizetek? (Erre a tényre akkor döbbentem rá, amikor a pénztárnál megkérdeztem Petyát: Ez most olcsóbb nekünk?)
"Az élményt, az élményt fizeted meg Kincsem." Jött a válasz.
Élmény az volt: harminc tini és gyermek tíz felnőttel a szitáló eső ellenére almát szüretelt, hogy amerikai almás pitét süthessen belőle.

célszerszám: almahámozó, belező és szeletelő egyben

Semmi sem veszik kárba

Dolgozik a család

A Szabad család pitéje sütés előtt

További képek a Facebook-on.

Az Legyél Akinek Látszol

Tegnap Robi mutatta nekem ezt a számot.
Még sose hallottam. Elgondolkodtatott.
Felszabadult érzés, amikor meg merjük ezt tenni.:



Hajrá!

Stb. 4

Sziasztok!

Hol is tartottunk? ...

Nagyon lemaradtam:

• Elmentünk a "Towen Day" -re. Minden fontos szervezet és cég képviseltette magát. Mi is :) :

Eni sütit dekorál...

... egyet Apának...

...és egy különlegeset Robinak.

• Robi sulijában nyilt estét tartottak. Az érdeklődő szülők elmehettek és végig rohanhatták gyermekük egy napját (Itt nem viccelek: 10 perc jutott egy órára, amit hadarva bemutattak, majd tülekedés közepette öt percünk volt, hogy megtaláljuk a másik termet. Robi nem túlzott, amikor a suliról mesélt. Nekünk öt perc se volt elég, nemhogy három, hogy átérjünk a szünetekben. Közben egy-két társ szülő könyökével közelebbi ismeretségbe kerültünk.)
  Egyik tanárnő az bemutatója után, ránézett Petyára és azt mondta:"Ön biztos Robi apukája! Nagyon hasonlít rá." Bár a megfogalmazás nem pontos: Robi hasonlít Petyára, de a büszke apukának még így is dagadt a melle. :)

Ilyen egy terem

Hasznos idézetek 1: " Ha nincs időd arra, hogy jól megcsináld, időt kell találnod arra, hogy újra megcsináld." "Azért mert valami nehéz, nem jelenti azt, hogy nem kéne megpróbálnod, hanem azt, hogy keményebben kell próbálnod." 

Folyosó

Technika terem

Hasznos idézetek 2: "Egy dolog amit nem tudsz újrahasznosítani: az elvesztegetett idő." " 30 év múlva nem fog számítani, hogy milyen cipőt viseltél, milyen volt a frizurád, vagy a farmerod amit vettél. Ami számítani fog, az az, amit megtanultál és hogy azt hogyan tudod hasznosítani."

Hátsó lépcső

Tornaterem (az egyik)

Könyvtár

• Túlvagyunk a második mérkőzésen Enivel. Félelmetes volt látni a fejlődést: magabiztosan futott a labdáért, vezette és övé volt a játék első kosara. (Annyira izgultam, hogy elfelejtettem lefényképezni a dicső pillanatot.)

Balerina és a kosár

Tökéletes csuklómozdulat

Vérében van a védekezés

• A városok között, újabb "szigetre" bukkantam, ahol nyugodtan kikiálthatom örömöm, fájdalmam. Azt nem mondhatom, hogy a kutya se jár arra, mert jár. De könnyű a kis utak között magányt találni, és gyönyörködni a természetben. Fells Reservation:

• Petyának meg volt az első prédikációja. Nagy sikere volt.

• Meghívtuk az összes szomszédot egy ismerkedős estre. Vagy 15-20 család eljött. Ettünk, ittunk, nevettünk, ismerkedtünk. Én pedig kihasználtam az alkalmat és arcot is festettem.