Mitől dagad egy szülő melle?

Erre nem nehéz a válasz: ha dicsérik a gyermekeit.
Ebben pedig nincs hiány. Szinte hetente kapjuk a bátorítást, hogy milyen nagyszerű gyermekeink vannak.
A hétvégén egy kedves magyar párral szedtük az almát (megint), és amikor Petya elvitte őket a metróhoz, elmondták, hogy nem szeretnének szembe dicsérni minket, de fantasztikus gyermekeink vannak. Kiegyensúlyozottak, kedvesek.
Előtte való héten pedig egy bostoni barátunk vitte el őket várost nézni és amikor visszajöttek vagy fél órát áradozott Robiról és Eniről. Arról, hogy milyen hálásak, mennyire jól neveltek, kezdeményezőek, barátságosak.
Egy másik barátunk azt jegyezte meg, hogy meglepően magabiztosak a gyermekeink, itt egy idegen országban és bátran a felnőttek szemébe néznek, amikor beszélgetnek.
Egy család, teljesen oda meg vissza volt Robi figyelmességétől, attól, ahogy érdeklődve figyelt és kérdezett. Meglepődve hallgatták, hogy milyen álmai vannak már most és külön kérték, had menjenek át hozzájuk a gyerekek máskor is.
Amikor pedig megkértük egy ismerősünket, hogy segítsen haza jutnia Robinak a vidámparkból, egy sms-t kapott tőle Petya, amiben ez állt: "A fiad nagyszerű!" "Micsoda szíve van!" Később kifejtette. Nagyon élvezte Robi társaságát, kedvességét és humorát.
Nem szeretek dicsekedni velük. Főleg az elérhetetlen, maximalista karakterem miatt, amely folyton azon aggályoskodik, hogy ne legyek elfogult gyermekeimmel kapcsolatosan.
De most dicsekszem! Nem számít ki mit gondol, hogy elfogult vagyok e vagy sem!
Isten ajándéka Ők a számunkra! Nem érdemlem meg Őket. Mégis az enyémek. Minden nehézséggel és örömmel együtt.

És ha már dicsekedésnél tartunk:

• Robi megtáltosodott és teljesen magától 5 órát tanult egyhuzamban magyar történelmet.

Megörökített történelmi pillanat

• Irodalmi vénája is megmutatkozott Robinak, amikor fogalmazást kellett írnia angolból. (természetesen magyarul írta) Én csak egy kicsit segítettem csiszolgatni. Az aláhúzott mondatokhoz nem nyúltam, azok eredeti Robis megfogalmazások:

Ez a hely mindig is közel volt akárhol voltam. Itt nőttem fel, ide jöttem ha szomorú voltam, ide jöttem ha boldog voltam, ide jöttem ha egyedül akartam lenni és ide jöttem ha nem akartam egyedül lenni. Ez a hely olyan mint egy álomvilág. Szép kővel kirakott út, mellette padok. A fű beborít mindent. Az útszélen szökőkutak díszítik a tájat. Ahogy megyünk tovább az út két felé ágazódik. Balra további mesés szökőkút hada vár mely a Nemzeti Színház mögé vezet.
Jobbra viszont a színházhoz vezető úton, a hatalmas kőkapun átlépve, régi színművészek élethű szobrai találhatók. Egy  modern híd ível át a színház előtti medence fölött,melybe  egy hatalmas hajóorr  van kialakítva  A Színház elejét kis arany angyalok díszítik amik különféle hangszereken játszanak. Az épület faláról néhol zöld növények csüngenek le és így még természetesebbé varázsolva a helyet. A színház mögötti, sövényből kirakott labirintusban mindig bújócskát játszottunk  A mögüle kiemelkedő piramis tetejéről belátni az egész parkot. Ha lemászunk a piramisról nyolc hatalmas szökőkút vár a Művészetek Palotája előtt. Ezekkel gyakran játszottuk azt, hogy ki tud átfutni a szökőkutak felett úgy, hogy ne legyen vizes ugyanis a szökőkutak véletlenszerűen működnek. Ez a hely nagyon sokat jelent számomra rengeteget piknikeztünk itt és még a nyulunkat, Muffint is itt sétáltattuk. Ez a hely a legszebb, bárki bármit is mond. 

• Eni elhatározta, hogy egészségesen fog enni. Ma már vitt almát és mandarint az iskolába és megígérte, hogy megkóstolja a zöldségeket is. "Csak válassz finomat, Anya!" - kérte.
  Van bárkinek ötlete, milyen a finom zöldség?