vásárlás (Eni kedvenc része!:"Imádok vásárolni! Ez a legjobb napom! Tőled örököltem!")...........pakolás............takarítás..................vásárlás..........pakolás.......takarítás..........vásárlás (Robi itt már feladta és kikészült. Mi is tőle! Férfiből van. Inkább átvittük új barátjához, Etonhoz.)
Mai terv hajnaltól:
pakolás........szállítás...........pakolás..........szállítás..........takarítás...........pakolás........szállítás.........pakolás.........takarítás.......stb
Puszi mindenkinek!.........
Majd jelentkezünk..........
Saturday, August 31, 2013
Tuesday, August 27, 2013
Pingvinek - Penguins
Amióta itt vagyunk, Robi majdnem minden induláskor ha megyünk valahová, pulcsit húz és magár aggatja kedvenc szimatszatyrát. Ez még magában nem lenne különös, hisz a légkondicionálók a legmelegebb nyárból is fagyos telet varázsolnak. Ám Ő melegben, hidegben, kint és bent is ragaszkodik e két dologhoz. Hiába rimánkodok, könyörgök. Nem hajlandó megválni tőlük. Azért a Nap besegít (mint a mesében) és még, ha a kardigán (suba híján) le is kerül, a szimatszatyor marad.
Beburkolózva és "átkötözve" védekezik az óriási idegen világgal szemben, ahová őt száműzték.
"Csináljunk úgy mint a pingvinek!"- kérlelt az egyik nap.
"Miért, hogy csinálnak a pingvinek?"
"Összebújnak és megmelengetik egymást."
Hát összebújtunk.
Napjában többször is elhangzik ez az óhaja. Az a gyanúm, a hideg nem kintről érkezik.
Szobaválasztásnál is, bár Ő volt,aki először választhatott, a kisebb szoba mellett döntött.: "Nem szeretem a nagy szobákat, a tágas tereket. Én a kisebbet szeretem. Az olyan... "-azzal megölelte önmagát és homályos tekintete segítséget keresett nálam. Nem kellett többet mondania. "Igen, értem!" Meleg, biztonság, meghittség, otthon. Ezek a szavak jutottak eszembe.
Beburkolózva és "átkötözve" védekezik az óriási idegen világgal szemben, ahová őt száműzték.
"Csináljunk úgy mint a pingvinek!"- kérlelt az egyik nap.
"Miért, hogy csinálnak a pingvinek?""Összebújnak és megmelengetik egymást."
Hát összebújtunk.
Napjában többször is elhangzik ez az óhaja. Az a gyanúm, a hideg nem kintről érkezik.
Szobaválasztásnál is, bár Ő volt,aki először választhatott, a kisebb szoba mellett döntött.: "Nem szeretem a nagy szobákat, a tágas tereket. Én a kisebbet szeretem. Az olyan... "-azzal megölelte önmagát és homályos tekintete segítséget keresett nálam. Nem kellett többet mondania. "Igen, értem!" Meleg, biztonság, meghittség, otthon. Ezek a szavak jutottak eszembe.
Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás.
A megoldás nem mindig a szó.
A megoldás nem mindig a szó.
Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál.
Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne.
De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.
Csitáry-Hock Tamás
Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is,
de eltüntet minden problémát, és elhiteti,
hogy minden rendben lesz annak ellenére,
hogy tudom, már most a helyén van minden.
Nem kell több, nem vágyom másra,
csak egy erős karra, ami megvéd és támogat.
Megölel és megnyugtat.
Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz,
ha már úgy érezném, nincs erőm.
de eltüntet minden problémát, és elhiteti,
hogy minden rendben lesz annak ellenére,
hogy tudom, már most a helyén van minden.
Nem kell több, nem vágyom másra,
csak egy erős karra, ami megvéd és támogat.
Megölel és megnyugtat.
Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz,
ha már úgy érezném, nincs erőm.
Oravetz Nóra
Az öleléseknek mindig dupla akkorának kellene lenniük, mint az élet gondjainak.
Since we have arrived here Robi puts on a sweater and his military style side bag when we leave somewhere. It wouldn't be very odd since the air-conditioning is quite able to turn the summer into winter, but whether it is warm or cold, inside or outside he sticks to these two things.
No matter how much I am begging him, he is not willing to part with them. Sometimes the sun helps (like in the tales), but even if the sweater is taken off the bag remains. That’s how he defends himself from the giant foreign world where he was banished.
“Let’s act like penguins!” – he asks.
“Why, how do penguins act?”
“They huddle together and make each other warm.”
So we huddled together.
He has asked me many times a day. My guess is the cold is not coming from the outside.
When he picked his room, although he was the one who could make a choice, he picked the smallest bedroom saying, “I don’t like big rooms, big spaces. I prefer smaller ones. They are…” – and he hugged himself and he was looking for help in my eyes with wet eyes. He didn't have to say anymore: “I get it.” Warm, safe, intimate, cozy, these are the words that came to my mind.
All the hugs must be twice as big than the troubles of life.
Monday, August 26, 2013
Autóvásárlás - mizéria
Nem könnyű külföldiként autóhoz jutni az USA-ban. Először is ott van a hihetetlen nagy választék, naponta több száz új hirdetést tesznek fel csak azokról az autókról, ami a mi pénztárcánknak megfelel. Ezek közül ki kell szűrni azokat, amik hírhedt környékről (olyan mint a nyócker) származnak, és azokat is, amikhez több, mint 40 perces autózás kell. Ezek után felhíni őket, és ha még megvan a kocsi, akkor érdeklődni a részletekről, majd elmenni és megnézni. Pénteken öt órán át jártuk az eladókat, dealereket és semmi.
De ma volt a nagy nap, egész listával készültem, és a legelső egész megfelelő volt,
15%-ot alkudtam már a telefonban
Rávettük az eladót (aki szerelő), hogy javítsa ki a kaszni hibáit
Amikor fizetni akartam derült ki, hogy nincs USA jogsim... nem is biztos, hogy anélkül is nevemre írnak autót.
Elmentünk a Regisztrációs irodába,
Onnan átküldtek a biztosítóhoz,
A biztosítós éppen ebédelt,
A titkárnője segített és instrukciókat adott,
Visszamentünk az eladóhoz megvásároltuk a kocsit (mármint egyenlőre csak a forgalmit),
Újra a biztosító következett, ahol nem lehetett kártyával fizetni,
A közeli ATM már nem is tűnt nagy kitérőnek,
A biztosítás kifizetése is végre sikerült.
Zárás előtt egy órával értünk vissza a Regisztrációs irodába,
Itt közölték, hogy kell a házbérleti szerződésem is (persze 30 perc várakozás után),
Visszamentünk a biztosítóhoz, hogy ott a titkárnő segítségével kinyomtassuk az e-mail-ben kapott szerződést,
Rohanás vissza (persze kocsival) a Regisztrációs irodába, 10 perccel a munkaidő befejezése előtt,
És végre megvolt minden. Kezembe nyomtak két rendszámot meg egy papírt, és ezennel autótulajdonos lettem az Egyesült Államokban.
Maga az autó csak szerdára készül el, de azért igen lelkesek vagyunk. :-)
Itt van néhány kép a verdáról.
Köszönjük az imákat, mint látjátok, szükség van rájuk...
(Virág szeretne nevet adni a kocsinak, én nem biztos... ha van ötlet, várjuk)
De ma volt a nagy nap, egész listával készültem, és a legelső egész megfelelő volt,
15%-ot alkudtam már a telefonban
Rávettük az eladót (aki szerelő), hogy javítsa ki a kaszni hibáit
Amikor fizetni akartam derült ki, hogy nincs USA jogsim... nem is biztos, hogy anélkül is nevemre írnak autót.
Elmentünk a Regisztrációs irodába,
Onnan átküldtek a biztosítóhoz,
A biztosítós éppen ebédelt,
A titkárnője segített és instrukciókat adott,
Visszamentünk az eladóhoz megvásároltuk a kocsit (mármint egyenlőre csak a forgalmit),
Újra a biztosító következett, ahol nem lehetett kártyával fizetni,
A közeli ATM már nem is tűnt nagy kitérőnek,
A biztosítás kifizetése is végre sikerült.
Zárás előtt egy órával értünk vissza a Regisztrációs irodába,
Itt közölték, hogy kell a házbérleti szerződésem is (persze 30 perc várakozás után),
Visszamentünk a biztosítóhoz, hogy ott a titkárnő segítségével kinyomtassuk az e-mail-ben kapott szerződést,
Rohanás vissza (persze kocsival) a Regisztrációs irodába, 10 perccel a munkaidő befejezése előtt,
És végre megvolt minden. Kezembe nyomtak két rendszámot meg egy papírt, és ezennel autótulajdonos lettem az Egyesült Államokban.
Maga az autó csak szerdára készül el, de azért igen lelkesek vagyunk. :-)
Itt van néhány kép a verdáról.
Köszönjük az imákat, mint látjátok, szükség van rájuk...
(Virág szeretne nevet adni a kocsinak, én nem biztos... ha van ötlet, várjuk)
Köszönöm
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Köszönöm azt a rengeteg szeretetet, amit tőletek kapunk. Köszönöm az e-maileket, a skype üzeneteket és beszélgetéseket és köszönöm a facebook jókívánságokat.
Eddig nem szerettem a facebookot. Úgy éreztem ellopja az időmet. Ám most lehetővé teszi, hogy legyőzzük a távolságot, a teret, az időeltolódást. Lehetővé teszi, hogy lássalak és érezzelek titeket.
Köszönöm, hogy velünk vagytok és szurkoltok! Imádkozunk értetek.
Tegnap megnéztük belülről is a leendő otthonunkat. Európai léptékben viszonylag nagy, itteni léptékben kicsi, cuki házikó. (Legalább is azokhoz a házakhoz képest, amit eddig láttunk.) Még felújítás alatt van, de talán csütörtökön beköltözhetünk.
Most jön a neheze. Kreatív énemet vissza kell fogni. Meg kell elégednem a szedett-vetett bútorokkal. Nincs értelme két évre beruházni túl sok mindenre. Ez csak egy átmeneti szállás. Lejjebb kell adnom az elvárásaimat.
Mégis agyam egy része szabadon szeretne száguldani, tervezni, álmodni, dekorálni. Hiába kötöm pórázra. Rángatja, szaggatja. Tiltakozik, mert megkötötték. Ráülök, hogy ne ficánkoljon. Mocorog, nyüszít, vergődik, le akar dobni. Elemi erő kell, hogy kordában tartsam. Szívem szerint nem is tenném. Ám most nem a szívemnek, hanem az eszemnek kell döntenie.
Muszáj lesz valami mással lefoglalni. Nincs hozzá szokva, hogy ne alkosson, hogy ne hozzon létre valami újat. Lételeme az alkotás. Talán jó kihívás lesz neki, kevésből, kreatívan valami szépet alkotni.
TÜRELEM!
Köszönöm azt a rengeteg szeretetet, amit tőletek kapunk. Köszönöm az e-maileket, a skype üzeneteket és beszélgetéseket és köszönöm a facebook jókívánságokat.
Eddig nem szerettem a facebookot. Úgy éreztem ellopja az időmet. Ám most lehetővé teszi, hogy legyőzzük a távolságot, a teret, az időeltolódást. Lehetővé teszi, hogy lássalak és érezzelek titeket.
Köszönöm, hogy velünk vagytok és szurkoltok! Imádkozunk értetek.
Tegnap megnéztük belülről is a leendő otthonunkat. Európai léptékben viszonylag nagy, itteni léptékben kicsi, cuki házikó. (Legalább is azokhoz a házakhoz képest, amit eddig láttunk.) Még felújítás alatt van, de talán csütörtökön beköltözhetünk.
 |
| Ebédlő |
 |
| Nappali |
 |
| Eni szobája |
 |
| Hálószobánk |
Most jön a neheze. Kreatív énemet vissza kell fogni. Meg kell elégednem a szedett-vetett bútorokkal. Nincs értelme két évre beruházni túl sok mindenre. Ez csak egy átmeneti szállás. Lejjebb kell adnom az elvárásaimat.
Mégis agyam egy része szabadon szeretne száguldani, tervezni, álmodni, dekorálni. Hiába kötöm pórázra. Rángatja, szaggatja. Tiltakozik, mert megkötötték. Ráülök, hogy ne ficánkoljon. Mocorog, nyüszít, vergődik, le akar dobni. Elemi erő kell, hogy kordában tartsam. Szívem szerint nem is tenném. Ám most nem a szívemnek, hanem az eszemnek kell döntenie.
Muszáj lesz valami mással lefoglalni. Nincs hozzá szokva, hogy ne alkosson, hogy ne hozzon létre valami újat. Lételeme az alkotás. Talán jó kihívás lesz neki, kevésből, kreatívan valami szépet alkotni.
TÜRELEM!
Sunday, August 25, 2013
Karos bajok - Arm trouble
Tegnap fájt a bal karom. Sajgott az egész. Először nem értettem, mi lehet a baj. Majd rájöttem.:
Robi jött oda hozzám a séta közben és szorosan átölelte a kezem. Majd Enikő tapogatta végig "vakon", amíg a tekintete a boltokat pásztázta. Aztán ismét Robi ragadta meg, hogy utána átadhassa Eninek, aki rángatva húzott maga után. Ezután ismét Robi következett, nem csak a kezemet, de a karomat is magáénak tudva. Majd megint Eni, aztán Robi, Eni, Robi, Eni, Robi....
Kérem vissza a kezemet!!!!! Mintha már nem is az enyém lenne, hanem az övék. Nem csoda, hogy tiltakozik, vagyis, hogy én tiltakozom. Az enyém!
De... azt hiszem, nekik most nagyobb szükségük van rá.
Yesterday I had pain in my left arm. It hurt a lot. I didn’t really understand what was causing the pain. Then I realized what happened, as we were walking Robi came and threw put his arms in my arm. Then a little later Enikő came and rubbed my arm without giving it a though while she was window-shopping. Then Robi grabbed my arm again and later he passed it to Eni who was twitching and pulling my arm with her wherever she went. Than Robi was again acting like he owned my arm. Than Eni again, than Robi and Eni, Robi, Eni….
I want my arm back!!!!!!! It’s like if my arm wasn’t mine anymore but theirs.
No wonder my arm is hurting and protesting, I am protesting: It is mine!
But… I believe they need my arm more than I do.
Robi jött oda hozzám a séta közben és szorosan átölelte a kezem. Majd Enikő tapogatta végig "vakon", amíg a tekintete a boltokat pásztázta. Aztán ismét Robi ragadta meg, hogy utána átadhassa Eninek, aki rángatva húzott maga után. Ezután ismét Robi következett, nem csak a kezemet, de a karomat is magáénak tudva. Majd megint Eni, aztán Robi, Eni, Robi, Eni, Robi....
Kérem vissza a kezemet!!!!! Mintha már nem is az enyém lenne, hanem az övék. Nem csoda, hogy tiltakozik, vagyis, hogy én tiltakozom. Az enyém!
De... azt hiszem, nekik most nagyobb szükségük van rá.
Yesterday I had pain in my left arm. It hurt a lot. I didn’t really understand what was causing the pain. Then I realized what happened, as we were walking Robi came and threw put his arms in my arm. Then a little later Enikő came and rubbed my arm without giving it a though while she was window-shopping. Then Robi grabbed my arm again and later he passed it to Eni who was twitching and pulling my arm with her wherever she went. Than Robi was again acting like he owned my arm. Than Eni again, than Robi and Eni, Robi, Eni….
I want my arm back!!!!!!! It’s like if my arm wasn’t mine anymore but theirs.
No wonder my arm is hurting and protesting, I am protesting: It is mine!
But… I believe they need my arm more than I do.
Hogy is vagyunk most...
Még mindig nincs kocsink. Petya pénteken öt órán át nézett kocsikat, de még nem találtuk meg azt, ami nekünk megfelelne. Hihetetlen érzés autó nélkül ennyire kiszolgáltatottnak lenni. Már több, mint egy éve nincs autónk, de még sosem éreztem igazán a hiányát vagy a szükségét, hogy legyen. Sőt, élveztem az előnyeit: lassabb élet, új helyek felfedezése. Itt ez egy kicsit más. Az élet itt is lassabb autó nélkül, de ez már nem megnyugtató, hanem frusztráló. Ám rengetegen segítenek, jönnek értünk, és visznek bennünket bárhová.
Csütörtökön például sikerült egy piknikre is eljutnunk egy gyönyörű parkba, Worcesterbe (úgy ejtik, hogy vuszter). Találkozhattunk régi és új barátokkal.
Megtanultunk egy új játékot is, aminek a neve corn-hole. Négy babzsákot kell bedobni egy deszkán lévő lyukba. Ha sikerül három pont, ha csak a deszkára megy, akkor egy pont. Ha mellé, akkor így jártál.
Szóval, hogy is vagyunk?
Petya: "Még nem tudom, hogy érzem magam. Sok újdonság van, megyek csinálom, amit kell."
Virág: "Türelmetlen vagyok. Jó lenne már beköltözni, és valóban elkezdeni az itteni életet. A hotelból nehéz valóságosnak megélni, hogy ideköltöztünk."
Robi: "Ez a börtönöm. Ide száműztek. Ha pénzt kérek szülinapomra, összejön egy jegy Budapestre, visszaút nem kell."
Eni: "Anya, megegyeztünk Camrivel, hogy ő lesz az itteni legjobb barátom." (Másnap át is jött hozzánk egyet úszni Enivel)
Kérlek, imádkozzatok értünk, hogy legyen autónk minél hamarabb, találjunk bútorokat olcsón, és mihamarabb beköltözhessünk a házunkba.
Puszi, Virág
Csütörtökön például sikerült egy piknikre is eljutnunk egy gyönyörű parkba, Worcesterbe (úgy ejtik, hogy vuszter). Találkozhattunk régi és új barátokkal.
 |
| Megtaláltok minket? |
Szóval, hogy is vagyunk?Petya: "Még nem tudom, hogy érzem magam. Sok újdonság van, megyek csinálom, amit kell."
Virág: "Türelmetlen vagyok. Jó lenne már beköltözni, és valóban elkezdeni az itteni életet. A hotelból nehéz valóságosnak megélni, hogy ideköltöztünk."
Robi: "Ez a börtönöm. Ide száműztek. Ha pénzt kérek szülinapomra, összejön egy jegy Budapestre, visszaút nem kell."
Eni: "Anya, megegyeztünk Camrivel, hogy ő lesz az itteni legjobb barátom." (Másnap át is jött hozzánk egyet úszni Enivel)
Kérlek, imádkozzatok értünk, hogy legyen autónk minél hamarabb, találjunk bútorokat olcsón, és mihamarabb beköltözhessünk a házunkba.
Puszi, Virág
Friday, August 23, 2013
Freedom Trail - Boston
Sziasztok!
Szerdán nevünkhöz híven választottunk programot. Szabadok a szabadság ösvényén. Mivel Óz lefoglalta a sárga köveket, a piros utat kellett követnünk.
Megnéztünk számos templomot...
Láttunk híres épületeket...
Sőt még a legkeskenyebb házat is...
Meghallgattuk a magyar Himnuszt üveg-harmonikán (amit Benjamin Franklin talált fel)...
Megostromoltunk és elfoglaltunk egy csatahajót...
Megmásztuk a Bunker Hill dombon épített emlékművet (mind a 294 lépcsőfokot)...
Eni elfogyasztotta élete első szendvicsét (10 és fél év kellett hozzá), HURRÁ!!! A titkos recept: csirkemell és cheddar sajt egybegrillezve bagettben.
A nap vége felé, a lányok felfedeztek egy többféleképpen (5-6) is hordható ruhát, aminek a megvásárlására Apa nemet mondott (nem is értem, hogy miért nem vettünk meg egy 20 és 16 ezer forintos anyagot)...
A nap zárásaként részt vettünk az első hétközi istentiszteletünkön...
Fárasztó, de izgalmas napunk volt. Több képet a Facebook-on találhattok.
Puszi, Peti & Virág
Szerdán nevünkhöz híven választottunk programot. Szabadok a szabadság ösvényén. Mivel Óz lefoglalta a sárga köveket, a piros utat kellett követnünk.
 |
| Végig a piros úton |
Találkoztunk pár a múltból itt-ragadt alakkal...
Jó pár éhenkórász mókussal...
Megnéztünk számos templomot...
Láttunk híres épületeket...
 |
| Boston Commons |
 |
| Old City Hall |
 |
| Old State House |
 |
| Paul Revere's House |
Meghallgattuk a magyar Himnuszt üveg-harmonikán (amit Benjamin Franklin talált fel)...
Megostromoltunk és elfoglaltunk egy csatahajót...
Megmásztuk a Bunker Hill dombon épített emlékművet (mind a 294 lépcsőfokot)...
Eni elfogyasztotta élete első szendvicsét (10 és fél év kellett hozzá), HURRÁ!!! A titkos recept: csirkemell és cheddar sajt egybegrillezve bagettben.
A nap vége felé, a lányok felfedeztek egy többféleképpen (5-6) is hordható ruhát, aminek a megvásárlására Apa nemet mondott (nem is értem, hogy miért nem vettünk meg egy 20 és 16 ezer forintos anyagot)...
A nap zárásaként részt vettünk az első hétközi istentiszteletünkön...
Fárasztó, de izgalmas napunk volt. Több képet a Facebook-on találhattok.
Puszi, Peti & Virág
Tuesday, August 20, 2013
Várakozás
Sziasztok!
Egy hotelban élünk két hétig, ez elég szokatlan számunkra, de azért élvezzük a vele járó pozitívumokat: Büfé reggeli és vacsora, medence, és a családunk egy újabb közös programot talált, a fitnesz teremben. De várjuk már azt is, amikor szeptember 1-n be tudunk költözni a bérelt házunkba.
Kicsit nehéz, hogy még nincs autónk. Itt anélkül szinte megáll az élet. Kevés gyalogossal találkozunk az utcán.
Elmentünk egy nagy bevásárlóközpontba is, és megnéztük azokat a dolgokat, amiket nem fogunk megvásárolni.
Köszönjük mindenkinek a sok szeretetet és figyelmességet, többen tájékoztat bennünket az otthoni fejleményekről, nehogy bármiről is lemaradjunk.
Sok szeretettel, Peti
Egy hotelban élünk két hétig, ez elég szokatlan számunkra, de azért élvezzük a vele járó pozitívumokat: Büfé reggeli és vacsora, medence, és a családunk egy újabb közös programot talált, a fitnesz teremben. De várjuk már azt is, amikor szeptember 1-n be tudunk költözni a bérelt házunkba.
Kicsit nehéz, hogy még nincs autónk. Itt anélkül szinte megáll az élet. Kevés gyalogossal találkozunk az utcán.
Elmentünk egy nagy bevásárlóközpontba is, és megnéztük azokat a dolgokat, amiket nem fogunk megvásárolni.
Ma délelőtt gyalogosan ellátogattunk egy parkba is, ahol legnagyobb meglepetésünkre, idős emberek modell-repülőgépekkel gyakoroltak. Volt egy egész repülőtér kialakítva számukra. A gondnok elmesélte, hogy ez a terület (az egész park) 300 évvel ezelőtt került a családja birtokába, és 90 éve adományozták Boston városának. Érdekes volt hallgatni.
Sok szeretettel, Peti
Subscribe to:
Posts (Atom)