Köszönöm

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Köszönöm azt a rengeteg szeretetet, amit tőletek kapunk. Köszönöm az e-maileket, a skype üzeneteket és beszélgetéseket és köszönöm a facebook jókívánságokat.
Eddig nem szerettem a facebookot. Úgy éreztem ellopja az időmet. Ám most lehetővé teszi, hogy legyőzzük a távolságot, a teret, az időeltolódást. Lehetővé teszi, hogy lássalak és érezzelek titeket.
Köszönöm, hogy velünk vagytok és szurkoltok! Imádkozunk értetek.

Tegnap megnéztük belülről is a leendő otthonunkat. Európai léptékben viszonylag nagy, itteni léptékben kicsi, cuki házikó. (Legalább is azokhoz a házakhoz képest, amit eddig láttunk.) Még felújítás alatt van, de talán csütörtökön beköltözhetünk.

Ebédlő

Nappali

Eni szobája

Hálószobánk

Most jön a neheze. Kreatív énemet vissza kell fogni. Meg kell elégednem a szedett-vetett bútorokkal. Nincs értelme két évre beruházni túl sok mindenre. Ez csak egy átmeneti szállás. Lejjebb kell adnom az elvárásaimat.
Mégis agyam egy része szabadon szeretne száguldani, tervezni, álmodni, dekorálni. Hiába kötöm pórázra. Rángatja, szaggatja. Tiltakozik, mert megkötötték. Ráülök, hogy ne ficánkoljon. Mocorog, nyüszít, vergődik, le akar dobni. Elemi erő kell, hogy kordában tartsam. Szívem szerint nem is tenném. Ám most nem a szívemnek, hanem az eszemnek kell döntenie.
Muszáj lesz valami mással lefoglalni. Nincs hozzá szokva, hogy ne alkosson, hogy ne hozzon létre valami újat. Lételeme az alkotás. Talán jó kihívás lesz neki, kevésből, kreatívan valami szépet alkotni.
TÜRELEM!