Thanksgiving 3 - Hálát adok értetek - I am grateful for you

Még ha amerikai ünnep is a hálaadás, jó érzés megünnepelni. Jó érzés megállni és hálát adni mindazért amim van. De legfőképpen mindazokért akik vannak, voltak az életemben.
Hogy is tudnám felsorolni, megköszönni , elmondani miért vagyok hálás azoknak az embereknek, akik az életem alakulásában jelentős szerepet játszottak? Hogy tudnám megemlíteni úgy hogy ne hagyjak ki senkit?
Kezdhetném a családommal, anyukámmal, apukámmal, testvéremmel, akik végig szurkolják az életem. Petyával, Robival, Enivel, akik átszövik, átfonják létem minden egyes percét. Majd folytathatnám a bővebb családommal, az unoka testvérekkel, közeli és távoli rokonokkal. Meg kéne említenem "új" családomat is, akik a házasságom révén léptek színre, elhalmozva szeretettel. Nem hagyhatnám ki az általános iskolatársakat sem. Nem beszélve az óvodáról. Folytathatnám a középiskola nebulóival, a leánykollégium "fekete bárány" csapatával, akikkel együtt próbáltuk kijátszani a szigorú rendszert. Mindenképp meg kellene említenem az egyetemi társaimat, akik színesebbé tették az ott töltött éveket és az író, a gyermek-biblia oktatói és mentál suli hallgatóit is. Hálát kéne adnom, tanáraimnak, edzőimnek, mentoraimnak, akik terelgettek az életben. És ott vannak még a játszótársak, szülőtársak, edzőtársak. Ki nem hagyhatnám a lelki családom, a testvéreim, akik a világ minden táján megtalálhatók. Hálát kéne adnom mindenkiért, aki keresztezte az utam, mert részei voltak annak, hogy azzá váljak aki most vagyok.
De félek, hogy kihagyok valakit, félek, hogy nem említek meg embereket, akik fontosak nekem. Mert olyan sokan vagytok. Szóval megpróbálom elmondani nektek úgy, ahogy tudom:

Hálás vagyok a kezekért, akik elringattak, átöleltek, megsimogattak. Hálás vagyok a szemekért, akik velem sírtak, velem láttak, velem ragyogtak. Köszönöm a szájakat, akik velem nevettek, nekem beszéltek, tanácsot adtak vagy nekem daloltak. Köszönöm a füleket, akik meghallgattak és a lábakat, melyek elkísértek, velem szaladtak, velem táncoltak. Köszönöm a szíveket, amiket ajándékba kaptam. A szíveket amik velem, nekem, értem dobbantak. Köszönöm azokat, akik befogadtak és azokat, akik elengedtek. Köszönöm mindenkinek a nekem ajándékozott percet.

Legutoljára, köszönöm Istent. Köszönöm, hogy megteremtett, hogy formált, irányított és vezetett és nekem adott Titeket.
Hálás vagyok Értetek!



Even if Thanksgiving is an American Holiday it is good to celebrate it. It is good to stop and give thanks for all I have. But even more importantly for the people who are in my life or who have been in my life. 
How can I ever list all the people, not to mention thanking them why I am grateful that they have impacted my life? How can I do that without leaving someone out? 
I can start with my family, Mom, Dad, my sister who have been cheering me on throughout my life. Petya, Robi and Eni are woven into every minute of my life. I can continue with my extended family, cousins, close are not so close relatives. I would need to mention my "new" family the one who became part of my life through my marriage, lavishing me with their love. I can't leave out my classmates from elementary or even kindergarten. Then there are the "black sheep" girls team from the high school dorm, with whom we kept circumventing the strict rules of the system. I need to mention my classmates at the university, who brought color into the years spent there. To the list I would add the classmates from the writing school, the children-Bible-teacher program  and the mental health course. I am grateful for my teachers, coaches, mentors who guided me through my life. And I can't leave out my spiritual family, my brothers and sisters who are all over the world. I give thanks for all who has come across my path since they all had a role in my becoming who I am today. 
But I am afraid that I would leave someone out, that I fail to mention someone who is important to me. Because there are so many of you. But I want to tell you the best I can. 

I am grateful for the hands that rocked me, hugged me and caressed me. I am grateful for the eyes that cried with me, saw with me, and sparkled with me. I thank God for the mouths that laughed with me, talked to me, advised me or sang to me. I am grateful for the ears that have listened to me and the feet that have escorted me, ran with me or danced with me. I am thankful for the hearts that I received as a gift. The hearts that beat with me, to me and for me. I thank God for those who took me in and for those who let me go. I thank you all for each minuted that was gifted to me.

At last I want to thank God. I thank Him that He has created me, formed me, led me and gave all of you to me. 
I am grateful for You!

Thanksgiving 2

Megérkeztünk! Hat és fél óra alatt tettük meg a négy órás utat. Nem is rossz. Időben elindultunk, hogy megelőzzük a közelgő vihart és elkerüljük az ünnepi forgalmat. A vihart meg is előztük, mert meg se érkezett.
A forgalommal nem volt ekkora szerencsénk. Egyik barátunk szerinte ez hozzá tartozik az ünnephez: pulyka, zabálás és dugó-hegyek. Egyszer mindenképp ki kell próbálni, már csak az élmény kedvéért. Kipróbáltuk. Kihagyható.

Ma csak lógattuk a lábunkat és egy csomó nem túl hasznos dolgot tettünk:
Vásároltunk a lányokkal:

Majd kipihentünk ennek fáradalmait a Dunkin Donuts-ban:

Rögtönzött kutya divatbemutatót tartottunk:

Esőkabát

Rák jelmez

Tehén jelmez

És részünk volt egy kis "kalóz" kalandban:

Dübörögve rohantak fel a pincéből. Amy, Eni és Dávid, szinte egymást kiegészítve próbálták elmesélni az esetet:
- Valami neki ment a lámpának és leverte. Eltörött. - vette át a vezetést Amy.
- Valami vagy valaki? - kérdeztük Ildivel.
- Vagy valaki valamivel. - helyesbítettem és láttam a csibész pillantásokon, hogy közel járok az igazsághoz.
- Ki volt?
- Valaki! - válaszolta Eni és Amy egyszerre.
- De ki? - próbálkozott Ildi ismét.
- Valaki! - le se lehetett törölni a mosolyt az arcukról. Betyár becsülettel védték a bűnöst.
- Végül mindegy, hogy ki volt. A lényeg, hogy megtörtént. - szólt Petya
Megkönnyebbülten és felszabadultan rohantak le, hogy összetakarítsanak. Vidámak voltak. Megőrizték titkukat.
Ildi észbe kapva, hogy törmelékek lehetnek ott és esetleg porszívóra is szükség van, követte őket. Halvány sikkantása elárulta: sejtése beigazolódott.
Míg Ő a porszívót hozta, kezemben a géppel leszaladtam, hogy megörökítsem a tett helyszínét. Apró szilánkok hada fogadott, amit hat szorgos kezecske gyűjtögetett.
- Nem is vészes. - bátorítottam őket.
- Nem, vészes! - fakadt ki Robi - Levertem egy lámpát és eltörtem!
- Szóval Te voltál! - nevettem fel - Elszólta magát a tettes! - és mindannyian kacagásban törtünk ki.

"Hamupipőkék"

A bűnös eszköz

Természetesen a legjobb maradt utoljára: Jani szülinapja!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aki, "janisan", csak annyit mondott: Ez a legjobb szülinapom ma.

Egy...

Kettő ...

Kész!

Tipikus "janis" mosoly

Uno party

Thanksgiving 1

Ma indulunk Staudinger családhoz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon várjuk. Velük töltjük ezt a hétvégét. Úgy döntöttünk, hogy egy nappal hamarabb indulunk, hogy megelőzzük a közelgő vihart. Így útólsó pillanatokra maradt, a magyar, hálaadás bejgli, "heidrich"-féle recepttel.
Köszönjük Mariann!

Sodrófa helyett tejszínhabos flakon

töltelék

Én is dolgoztam

Majdnem készen

Elkészült a remekmű

Készülődés

Míg mindenki a "Thanksgiving"-et várja, a nagy lakomát a családi étkezést, már a Karácsony is ott sündörög az ajtóban.
Itt az a szokás, hogy "Thanksgivig" után felállítják a fát. Imádom a Karácsonyt. Úgyhogy úgy döntöttünk beadjuk a derekunkat ennek a hagyománynak és Csibubuval, anya-lánya időnkben, útnak indultunk Karácsonyfadísz alapanyag beszerzésre.
Először beugrottunk egy Karácsonyi vásárba, hogy ott "csenjünk" inspirációt a főleg kézzel készített díszeinkhez. A mottónk: "Mindent a szemnek, semmit a kéznek." (Mondanom se kell, az árakat nem ránk szabták.)
Ámulva sétáltunk végig a különféle stílusú fák között, amikor Csibubu megszólalt:
- Anya, ezek nagyon komolyan veszik a Karácsonyt!

Fehér fa fejjel lefele, a bátor merész vállalkozóknak.

Vidám

Baglyos

Hagyományos

Kecses

Kisgyermekeseknek

Édesség kedvelőknek

A kedvencem, hihetetlen kreatív:
Óceáni hangulat

Mézeskalácsos

Télapók hada

Boldog Készülődést Nektek Is!

Virág: Egypercesek 1 - One Minute Stories 1

Úgy gondoltam kihasználom a lehetőséget és leírom azokat a gondolataimat, érzéseimet is amiket Isten tanít nekem. Olyan formán mint Örkény. Röviden, egyszerűen, lényegre törően.
Az első alkalommal egy történetet szeretnék veletek megosztani. Egy prédikáción hallottam és azóta is itt zümmög a fülemben. Meghánytam- vetettem, megrágtam, megemésztettem. Kicsit átformáltam. Amolyan "virágosra".

E történet a régi időkről szól. Abból az időből, amikor a törvény még törvény volt, az igazság igazság. Nem lehetett megkerülni, kimagyarázni, elferdíteni.
Létezett egy város. Egy olyan város, amely arról volt híres, hogy nagyra tartja az igazságot és betartatja a törvényt.
Egy nap egy tolvajt vittek a bíró elé, akit már másodjára kaptak rajta lopáson. Az egész terem zúgott a felháborodástól, a haragtól. Az épület hatalmas falai, kongva visszhangozták az emberek dühét. Igazságot! Igazságot! Dübörögték az indulatok. A károsultak a törvény betartását követelték. A törvény pedig halál.
A Bíró nem hezitált, kész volt kimondani az ítéletet. A kalapácsot a magasba emelte, hogy lesújtson vele megpecsételve döntését. Ám ekkor egy szelíd hang tört utat magának:
- Irgalom! Irgalmazzon gyermekemnek!
A hirtelen beállt csendben egy öreg, idős anyóka csoszogott a Bíró elé:
- Könyörögve kérem! Kegyelmezzen gyermekemnek!
- Nem érdemel kegyelmet! Már másodszor kapták rajta lopáson.
- Ha megérdemelné, akkor már többé nem hívnák kegyelemnek.

"Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.

 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk."

Zsolt. 103: 10-14

"Akkor értjük meg igazán a kegyelmet, amikor képesek vagyunk azt elfogadni és tovább adni másoknak"

I thought that I take the opportunity and write down my thoughts and feelings of what God has been teaching me. Just like the Hungarian author, István Örkény with his One Minute Stories. Short, simple to the point.  
The first time I want to share a story with you. I've heard it during a sermon and it still is echoing in my ears. I kept on digesting it and I molded it to reflect my "Virág(Flower)-style".  

This story comes from the ancient time. The times when law was law and justice meant justice. There was no way to bend it and to get around it. 
There was a city. A city that was famous for upholding righteousness and truth and keeping the law of the land. 
One day they took a thief before the judge who has been caught stealing the second time. The whole courtroom was full of noise of indignation. The walls were echoing the people's anger. Justice! Justice! They cried with indignation. The aggrieved party wanted justice to be served. The law demanded death.
The Judge was not hesitant. He was ready to pronounce the sentence. He raised the mallet and his hand was coming down sealing the decision when a gentle voice was heard through the crowd.
- Mercy! Please, have mercy on my son!
In the stillness that came over the room suddenly an old lady shuffled to the judge's seat. 
- I beg you, please, have mercy on my son! 
- He does not deserve mercy! He was caught stealing the second time.  
- If he would deserve it that would not be mercy anymore. 

He does not treat us as our sins deserve or repay us according to our iniquities. 
For as high as the heavens are above the earth, so great is his love for those who fear him; 
as far as the east is from the west, so far has he removed our transgressions from us. 
As a father has compassion on his children, so the LORD has compassion on those who fear him; 
for he knows how we are formed, he remembers that we are dust. 

Psalm. 103: 10-14

"We understand grace only when we are able to accept it and then pass it on to others."

Lázas vagyok? - Do I have a fever?

Drága Csiperkémet nem érdekelte az első hó, a hatalmas hópelyhek. Felőle hullhatott, eshetett akár szakadhatott is. Ő lázas akart lenni. Otthon akart maradni.
Péntek óta náthás volt és fájlalta a torkát. Így a hétvégén kúrálgattuk és a "Veterán" napi szünetet is pihenéssel töltöttük. Sikeresen fel is épült. Nagy bánatára.
"Nem érzem jól magam. Mérjük meg a lázam." "Biztos megyek ma suliba?" "Itthon maradhatok?" "Még mindig fáj a torkom." Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal bombázott. Elkezdtem gyanakodni.
- Miért akarsz ennyire beteg lenni? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert még nem vagyok jól! - jött a kitérő válasz, de éreztem ennél többről van szó.
- Suliba kell menned. Mi a baj? Miért nem akarsz iskolába menni?
- Mert nincsenek barátaim. Senki se foglalkozik velem. Mindenkinek megvan a barátja, én meg csak becsatlakozhatok valahova. - és már záporoztak is a könnyei. - Te nem érted milyen érzés ez!
- Ó, dehogy nem. Nagyon is értem, Kicsikém. Van, hogy én is érzek ilyeneket.
- Bármit csináltok, én akkor sem megyek! - makacskodott.
Megöleltem. Hagytam hadd tomboljon. Hagytam hadd mérje meg újra a lázát.
Majd elkísértem a suliba és kértük Istent, hogy adjon új barátokat.

(Legalább nem egyszerre borulnak ki a gyermekeim. Adnak egy kis lélegzetvételnyi időt, hogy össze szedjem magam.)

My Dear Csiperke was not interested in the first snow, the huge snowflakes. It could flutter, fall or it may even be a snowstorm she could not care less. She wanted to have a fever. She wanted to stay home.
Since Friday she was cold and was complaining about a sore throat. So this weekend we were curing her of it and spent even Veterans' Day relaxing. It was all successful, she got well. For her great sorrow.
"I do not feel good. Measure my temperature." "Are you sure that I am going to school today?" "Can I stay home? " "My throat still hurts." She bombed me with these and similar statements. I began to suspect...
- Why do you want to be that sick? - I asked curiously.
- Because I'm still not feeling good! - Was the evasive answer, but I felt that there must be something more than that.
- You have to go to school. What's the problem? Why don't you want to go to school?
- Because I have no friends. Nobody cares about me . Everybody's got friends, I can only plug in to them from time to time. - and her tears have started. - You do not understand what it's like!
- Oh, no, no. I understand very well, my little one. Yes, sometimes I feel like that too.
- Whatever you do, I would not go! - she said willfully.
I hugged her. I let her rage. I let her measure her temperature again.
Than I went with her to the school and we asked God to give her new friends.

(At least it is not all at once that my kids get upset. They give me a little breathing room to collect myself.)

Biztosság a tisztánlátás előtt - Certainty before Clarity

Hogy ne csak a családi élményeinkről szóljon ez a blog, gondoltam írok arról is, hogy miket is tanulunk itt Bostonban lelkileg. Sok mindent, úgyhogy még többet is szeretnék írni, de amiről most írok, talán a legjelentőségteljesebb eddig.
A családunkkal együtt az újonnan létrejött Központi régióban vagyunk, másik kb. 200 tanítvánnyal. Maga ez a régió nem sokkal nagyobb, mint a budapesti egyház. Richard és Lilian Hislop vezetik a régiónkat, akik remek emberek. Rengeteg szeretetet, elfogadást, barátságot és lelki tanítást kapunk tőlük. És még jókat is nevetünk együtt - de ez egy másik tanulsága az ittlétünknek...
A bostoni egyház vett egy templomot itt Arlingtonban, aminek a felújítása éppen csak elkezdődött. Jövő március-áprilisra lesz kész a felújítás első fázisa. Addig a helyi színházban tartjuk az istentiszteleteket.

Ground-breaking ceremónia - az ásónál Richard Hislop

Az, hogy egy újonnan kezdődő régióba csöppentünk lehetőséget ad arra, hogy több egyházépítési alapelvet is megtanuljunk. Az egyik ilyen számomra forradalmi alapelvet Richard úgy fogalmazta, hogy "biztosság a tisztánlátás előtt (certainty before clarity)". Ez azt jelenti, hogy nagy biztossággal vághatunk bele új dolgokba tudva, hogy Isten dolgozik, anélkül, hogy előre látnánk, hogyan fognak ezek megvalósulni. Számomra nagyon fontos volt látni a lépéseket (mérnöki gondolkodás), amik a végeredményhez vezetnek mielőtt lelkesen belevágtam volna valamibe. Szóval ez a "vágjunk bele, klassz lesz, Isten dolgozni fog" hozzáállás nagyon más volt. Nem mintha a Richard egy felelőtlen vezető lenne, nagyon is odafigyel a részletekre, de az a tény, hogy nem minden világos még, nem befolyásolja a hitét. Ez a gondolkodásmód nem csak, hogy biblikus, hanem tényleg inspiráló!

"Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban." 2 Kor. 5:6-7 

Ez a hitben járás gyakorlati megvalósítása. Nem látjuk, hogy Isten hogyan fog dolgozni, de nagy bizalommal, biztonsággal vágunk bele a hitben járásba, még ha a részletek nem is világosak! Imádkozom, hogy Isten növelje a hitemet, és egyre jobban menjen nekem is a hitben járás.

So that this blog would contain more than just family experiences, I thought I write about what we learn spiritually here in Boston. We learn many things and I'll write more but I will start with the most significant one to this date. 
Together with my family we moved to the newly formed Central Region together with about 200 disciples. The region itself is not much larger than the Budapest church. Richard and Lilian Hislop lead our region who are remarkable people. We receive a lot of love, acceptance, friendship and spiritual teaching from them. And we have great laughs together - but that is another lesson... 
The Boston Church purchased a church building here in Arlington and its renovations just got started. The first stage of it will be ready for next March-April. Until then we meet in the local theater for services. 

The fact that we are in a newly starting region provides us the opportunity to learn many church building principles. One of these revolutionary principles is what Richard called "certainty before clarity". This means that we can start new things knowing God is working even without having a clear picture of how they would work out. For me it was very important to see the steps (engineering thinking) that lead to the proper outcome before starting out with enthusiasm. So this "let's get going, God will work" attitude was very different. Not that Richard is an irresponsible leader, he does pay attention to detail, but the fact that not everything is worked out to the last detail does not effect his faith. This approach not only biblical, it is indeed inspiring!

"Therefore we are always confident and know that as long as we are at home in the body we are away from the Lord. We live by faith, not by sight." 2 Corinthians 5:6-7 (NIV) 

This living by faith in practice. We don't see how God will work but with great certainty and confidence we start out living by faith even if the details are unclear. I pray that God would increase my faith so I would get better and better in living by faith. 

Az eper íze

Hamar sötétedig. És a sötétséggel a fájdalmak is hamarabb jönnek. A mindennapok forgataga, élménye elnyomja, elrejti, jótékonyan elfedi mindazt ami gyógyíthatatlan. Ám az est közeledtével, a lélek elcsendesedésével utat tör magának. Felszínre lopózik, kikukkant a szív rejtekéből. Ott van. Még ha napközben láthatatlan is.
"Miért nem engeded magadnak, hogy élvezd az életet? Pont most volt egy csodálatos estéd?" - kérdeztem Robit, miközben karjaim ölelték.
"Félek. Nem akarok úgy járni mint Frodó."
"Miért mi történt Frodóval?"
"Amikor Mordor kapujában jártak Samu azt mondta: "De szívesen ennék a megye epréből!" És erre Frodó azt válaszolta: "Én már nem is emlékszem az eper ízére!" 
"Én nem akarom elfelejteni Magyarországot! Félek, hogy nem fogok emlékezni."
"Ó Kicsikém! Emlékezni fogsz! Benned van! Itt és itt!" - mutattam gyengéden a fejére és a szívére. - "A fontos dolgokat, emlékeket, nem felejtjük el."

"Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik,

ugyanakkor darabokra szaggatják."

(Murakami Haruki)

"Az emlékezéshez nem emlék, 

hanem szeretet kell,

S akit szeretünk,

nem feledjük el."

(William Shakespeare)

"A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék."

"When I am gone" - Amikor össze áll a kép

Hihetetlen érzés, amikor össze állnak a mozaik darabok és megértünk valamit, vagy rájövünk valamire. Ez történt velem is.
Na jó! Őszinte leszek. Semmi mély, elgondolkodtató és világmegváltoztató dolog nincs az egészben. Egyszerűen felfedeztem valamit, össze raktam pár momentumot és már jött is az "Aha!" érzés. Na meg a bulira fel! Az élet szép! Hát elvezzük. facsarjunk ki belőle mindent, amit csak lehet!
1. puzzle darab: Mostanában elkezdtünk rádiót hallgatni. Ott hallottam meg először azt a dallamot, ami aztán nem hagyott nyugodni. Kesernyés,de egyben vidám érzéseket keltett bennem. "Valami sláger lehet." - gondoltam, mert napjában többször is lejátszották.
2. puzzle darab: A hétvégi lánybulin, amikor a vacsora alatt a lányok meghallották a zenét, páran elővették a poharakat és elkezdték a "cup game"-et. Akkor még nem sejtettem semmit és örültem, hogy "Jé! Ők is ismerik a játékot, amit tavaly próbáltam tanítani az egyházban."
3. puzzle darab: Tegnap könyörögve kérleltem Petyát, hogy fordítsa le a szövegét, mert nagyon kíváncsi vagyok a tartalmára. Sajnos a rádió recsegése elnyomta a hangokat. (később derült ki, hogy az nem az eredeti volt, hanem egy feldolgozás.)
4. puzzle darab: Ma reggel, mikor ismét meghallottam, morcosan szóltam rá Csiperkémre, hogy ne doboljon a poháron, mert nem értem a szöveget. A "De Anya...!"- t egyetlen pillantással fojtottam belé.
5. puzzle darab: Amint elindultak a gyerekek a suliba, felrohantam a géphez és a "youtub"-on beütöttem az egyetlen mondatot, amit képes voltam kihámozni a szövegből: "When I am gone." Rögtön kidobott pár lehetőséget a gép és én reménykedve nyitottam meg az első "ablakot".
É akkor össze állt! Az édes-keser íz a vidám hangulattal! A pohár! Te jó ég! A pohár! Hát ezért! Végre megértettem.
Íme, itt a zene, a videó (Kiderült, hogy ez egy film betétdala: "Pitch Perfect's. Egy igazi "limonádé" film, tele humorral, nevetéssel. Ma kikölcsönzöm. Imádom a "limonádé" filmeket. Néha nem árt, ha nem vesszük túl komolyan az életet.). Szeretettel küldöm nektek és ha kedvet kaptatok: Rajta! Poharakra fel!



És a dalszöveg:

I got my ticket for the long way ‘round
Two bottle ‘a whiskey for the way
And I sure would like some sweet company
And I’m leaving tomorrow, wha-do-ya say?

When I’m gone
When I’m gone
You’re gonna miss me when I’m gone
You’re gonna miss me by my hair
You’re gonna miss me everywhere, oh
You’re gonna miss me when I’m gone

I’ve got my ticket for the long way ‘round
The one with the prettiest of views
It’s got mountains, it’s got rivers, it’s got sights to give you shivers
But it sure would be prettier with you

When I’m gone
When I’m gone
You’re gonna miss me when I’m gone
You’re gonna miss me by my walk
You’re gonna miss me by my talk, oh
You’re gonna miss me when I’m gone

Halloween

Miről másról szólhatna ez a hét, mint a Halloween-ről!?

Zombik, hullák, szellemek szerepelnek lassan egy hónapja szinte minden tévéfilmben vagy műsorban. A boltok tele vannak kellékekkel, kosztümökkel, csokoládékkal. 

Mindenki tököt farag, ahogy mi is ...

... és vannak akik a házukat is kidíszítik, mint karácsonykor.

Egy beteg tököcske

Nagyon kitettek magukért

Legnagyobb meglepetésemre megoszlanak a vélemények erről az ünnepről, vagy alkalomról. 

Számomra eddig az egész a csoki és cukorkagyűjtésről szólt és arról, hogy Hollywood újabb filmekkel árassza el a piacot. Ám régen ez egy pogány ünnep volt, amikor a szellemeket és a negatív erőket dicsőítették, ünnepelték. Még ma is vannak, magukat "boszorkányoknak" nevező emberek, akik ilyenkor összegyűlnek és konferenciákat tartanak. Az év eme időszakában eltűnik az utcákról az összes fekete macska, mert megnyúzva feláldozzák őket különféle isteneknek, gonosz lelkeknek. Vannak akik úgy gondolják, jobb nem kísérteni a gonoszt és játszani vele, van aki pedig nem szeretne részt venni a negatív erők ünneplésében.

Mi azért kihasználtuk a lehetőséget és a gyermekeim lelkesen vettek részt a csoki és cukorka gyűjtő akcióban. Pár kedves, középiskolás diák a gyülekezetből felajánlotta, hogy bevezetik Robit és Enit eme fontos tudomány részleteibe és mint kezdőket, elkísérik és megtanítják, hogyan lehet minél több édességet begyűjteni. (Ők már az évek során kitapasztalták, hol vannak azok a házak, ahol bőkezűen szoktak osztogatni.) Erős a gyanúm, hogy ezt nem csak teljes önzetlenségből teszik, hanem szeretnék még egy kicsit élvezni a Halloween adta bulis lehetőségeket.

Ja! Erről jut eszembe: természetesen volt buli is a tiniknek, ahol be lehetett öltözni diszkrétebb, nem túl horroros jelmezekbe.

Szóval mi kell a "trick or treat"-hez?

• Először, mindenképp valami jelmez: 

Eni már egy hónapja tudja, hogy ismét "őrült tudós" lesz, míg Robi az útólsó pillanatig várta az ihletett, ami nem jött. Javasoltak neki Batmant, Pókembert, meg még ki tudja mit, de aki ismeri is egy kicsit a fiam, az tudja, ez nem az ő stílusa. Végül Sardon mentette meg a helyzetet: "Legyél Robin Hood!" Testhez és lélekhez álló szerep és kosztüm. Most már csak az anya kellett, vagyis Én, hogy kitalálja ennek a megvalósítását.

Pénzt nem akartam rá költeni, így sokáig őrlődtem, hogyan lehetne olcsón, praktikusan, de frappánsan megoldani a feladatot. Közben éreztem, ahogy ketyeg az óra és azt tikk-takkolja: lejár az időd. Egyik este, amikor ismét nyugtalanul agyaltam, bevillant a megoldás: ollót ragadtam, egy elhasznált pólót és fél óra alatt összedobtam a hacukát, míg családom az esti lefekvéshez készülődött. (Pety bevállalta a gyermekek irányítását, mert érezte, jobb ha most nem zavar. Alkotok.)

"Tessék, itt van!" - adtam rá Robira - "Messziről jól néz ki! Tiszta Robin Hood!" - méregettem büszkén.

• Másodszor valami gyűjtő alkalmatosság:

Robi büszkén mutogatta, a szimatszatyrát, de mindenki lehurrogta. Az túl kicsi. Többen a "king -size" párnahuzatra esküdtek. Az elég nagy ahhoz, hogy mindent bele tudjon pakolni. Én azért a nagyobbacska bevásárlótáskánál maradtam, mert annak van füle is, meg hát, most költöztünk és nem szívesen áldoztam volna fel azt a kevéske huzatainkat ami van.

Mi is felkészültünk a gyerekek fogadására.