Fél év. Már fél éve itt vagyunk. Hat hónapja. Hat hosszú, vagy hat rövid hónapja?
Valakinek ezek a hónapok hosszúak voltak, van akinek rövidek. A legördült könnyeken át végtelennek látszottak, amíg a nevetések megrövidítették. Fél év soknak tűnik, ha előtted áll. Ám hat hónap egy pillanat, ha mögötted tudhatod.
Mi az idő egyáltalán? A volt, középiskolás, fizika tanárom szerint az idő, nem is létezik. Ezt mi emberek találtuk ki, hogy el tudjuk mesélni, meg tudjuk fogni, mi történt velünk. Még a Bibliában is, azt olvashatjuk:
"Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap."
2. Péter 3:8
Szóval, hat hónap volt ez, vagy csak egy? Hetek voltak tán, vagy hónapok? Ki tudja! Mindenki annak érzi aminek akarja, ahogy megélte. Nekem rövid volt. Elrepült, elszállt, elszaladt.
Hálás vagyok minden percéért és másodpercéért. Minden kihívásáért és fájdalmáért. Hálás vagyok minden megpróbáltatásáért, amit magában hordozott, mert:
"De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is,
mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot,
az állhatatosság a kipróbáltságot,
a kipróbáltság a reménységet;
a reménység pedig nem szégyenít meg."
Róm.5:3-5
És hálás vagyok minden sebért, amit begyógyított.
Hálás vagyok az új arcokért, az új barátokért. Minden ölelésért és a közös vacsoráért. Hálás vagyok minden kalandért, élményért. Minden leesett hópehelyért és gyönyörű napsütésért. Hálás vagyok, hogy meg merjük engedni magunknak, hogy új álmaink legyenek a régiek helyett.
És ahogy a tél után egy új tavasz jő, új élettel, új reménnyel, úgy a mi életünknek is, egy új tavasza lehet.
Six month, a half a year since we've been here. Six long or six short months?
To some these months were long while to others they were short. Through the tears they seemed to be endless while all the laughter shortened them. A half a year seems to be long if you're going into it. Yet they seem like a moment looking back at them.
What is time anyway? My old, high school Physics teacher said that time does not exist. We humans came up with it so we can grasp and tell what happened to us. We even read it in the Bible.
"But do not forget this one thing, dear friends: With the Lord a day is like a thousand years, and a thousand years are like a day."
2 Peter 3:8
So was this six months or just one? Weeks or months? Who knows. We each feel the way we lived through it all. They seemed short for me. They flew, ran away.
I am grateful for all of its minutes and seconds. All of its challenges and pain. I am grateful for all the trials it brought because.
I am grateful for all of its minutes and seconds. All of its challenges and pain. I am grateful for all the trials it brought because.
"Not only so, but we also rejoice in our sufferings, because we know that suffering produces perseverance; perseverance, character; and character, hope. And hope does not disappoint us, because God has poured out his love into our hearts by the Holy Spirit, whom he has given us."
Romans 5:3-5
And I am grateful for all the wounds it healed.
I am grateful for all the new faces, for the new friends. For all the hugs and dinners. I am grateful for all the adventures and memories. For each fallen snowflake and for the beautiful sunshine. I am grateful to allow ourselves to have new dreams in place of the old ones.
And as a new spring comes after the winter bringing new life, new hope, it is bringing a new spring to our lives as well.
