Mese 2

Tüdő Gyuszi

Voltál már beteg? Nagyon kellemetlen dolog: torokfájás, nátha, köhögés, krákogás, tüsszögés, prüszkölés. Undorító, ahogy Slafi mondaná, sőt mondta is, mivel lebetegedett. Ő is köhögött, krákogott és sehogy sem akart kigyógyulni. Ugyan is volt egy kéretlen látogatója, egy nem várt vendége. Mert hát, van, kedves vendég, jó vendég, szívesen látott vendég. Van régi vendég, meg új vendég, aki mosogat, és ki ne hagyjam a későn jött vendéget, akinek csont a vacsorája. Persze van a várt vendég meg a nem várt vendég is.  Slafi vendége, ilyen nem várt vendég volt. Nem hívták, nem várták, nem invitálták, sőt még meghívót se küldtek neki. Mégis eljött, és amikor megérkezett mindenki tudott róla. Legfőképpen Slafi, ugyan is hozzá jött, az Ő nem várt vendége volt.

Rampiti is tudott róla, azaz, csak sejtett valamit, mert Slafi elég nyűgösen ébredt, és ha Slafi nyűgös, akkor annak oka van. Kivéve, amikor nem.

Dupla Szemöldök is tudott róla, mert a reggeli kakaó mellé egy lázmérőt is felszolgált Slafinak.

Fekete Fürt is tudott a nem várt vendégről, mert Ő nézte a számokat a lázmérőn: 37; 37.5; 37.8; 38.2; 38.6; 39; 39.4!

A doktor néni is tudott róla, mert elküldte Slafit a tüdőröntgenre, és a röntgenes néni is tudott róla, mert azt mondta, mikor meglátta a kéretlen látogatót a röntgenképen, hogy:”hű-ha!” 

Momi és Popi is tudott róla, mert elvitték Rampitit vidékre, hogy Slafi nyugodtan pihenhessen a vendégével együtt. Nem mintha ez a vendég nagyon pihenni akart volna. Slafi meg is kérdezte:

-    Ki vagy te? Nem tudod, hogy be szokás mutatkozni új helyen?!

-    Elnézést, Tüdő Gyuszi vagyok. Még sose mondták, hogy mutatkozzam be. Én csak úgy jövök és kész.

-    Hát ez nagy illetlenség! Beállítani csak úgy! Én nem is hívtalak.

-    Tényleg nem.

-    Nem vártalak!

-    Tényleg nem.

-    Nem is invitáltalak!

-    Hát, nem szoktak.

-    Nem is küldtem neked megívót!

-    Még sose kaptam megívót.

-    Akkor miért vagy itt? Mit csinálsz?

-    Ficánkolok, lubickolok!

-    Lubickolsz?- döbbent meg Slafi.

-    Lubickolok a boldogságtól!

-    Miért vagy boldog?

-    Mindig boldog vagyok, amikor új helyre érkezem. Szeretem a forró, lázas helyeket, a torokfájást, köhögést, krákogást.

-    Szóval te vagy az oka mindennek!?

-    Én! Jó mi! Első osztályú munka! Még a tüdőt is sikerült megfertőznöm!- büszkélkedett Tüdő Gyuszi.

-    Majd adok én neked megfertőzést! Kifele!- kiáltott rá Slafi.

-    Nem lehet, vagyis nem akarok. - pimaszkodott Tüdő Gyuszi.

-    Váratlan vendégnek ajtó mögött a helye!

-    Mit nekem ajtó! Oda megyek, ahová akarok!

-    Akkor kiköhöglek. – Azzal Slafi nagy levegővétellel elkezdett köhögni, krákogni.

Szinte abba se tudta hagyni. Ám Tüdő Gyuszi bent maradt. Nem jött ki más csak az aznapi vacsora. Fekete Fürt és Dupla Szemöldök ijedten csörtetett be a szobába. Mert ha baj van, akkor nem lehet csak sétafikálni, akkor rohanni vagy még rosszabb esetben csörtetni kell. Most pedig még rosszabb eset volt: ott ült Slafi az ágyában és mellette az aznapi vacsorája.

-          Itt vagyunk! – szólt Dupla Szemöldök és gyengéden kiemelte Slafit az ágyból.

-          Minden rendben lesz!- nyugtatta Fekete Fürt.

Míg Dupla Szemöldök az aznapi vacsora felismerhetetlen maradványait takarította fel, addig Fekete Fürt Slafi arcát mosta.

-          Mi történt?- kérdezte végül Fekete Fürt Slafit.

-          Ki akartam köhögni.

-          Kit akartál kiköhögni?

-          Tüdő Gyuszit! Nem is hívtam, nem is vártam, be se invitáltam és meghívót se küldtem neki! Még is eljött! De a legrosszabb, hogy el se akar menni, és mindennek ő az oka. Ha Rampiti itt lenne, biztos úgy kipenderítené, hogy a lába se érné a földet. Bár, nem is biztos, hogy van lába, amin földet érhet.

-          Sajnos Slafi ez nem ilyen egyszerű! Itt titkos tervet kell bevetni. - sutyorogta Fekete Fürt Slafi fülébe.

-          Jó! – susmusolt Slafi is. – De miért suttogunk?

-          Hogy nehogy meghallja Tüdő Gyuszi is. – és milyen igaza volt Fekete Fürtnek, mert Gyuszi ott fülelt és hallgatózott a közelben. De Gyuszi nem hallott mást, csak susmust, meg pszt, meg ááát. Néha meg azt, hogy brrr, meg pfuj, meg bláá.

-          Na, mi van? – kérdezte feszengve, mert érezte, hogy róla beszélnek.

-          Semmi! –kacsintott Slafi Fekete Fürtre és Dupla Szemöldökre. – Itt akarsz maradni?

-          Itt!

-          Akkor maradj, de magadra vess!

-          Tényleg?!

-          Ha harc legyen harc! Dupla Szemöldök, jöhet a kakaó lázmérővel!

Dupla Szemöldök már hozta is a rendelést. Slafi betette a lázmérőt és Fekete Fürttel együtt nézték, ahogy a számok egyre följebb és följebb mennek: 37; 37.6; 38; 38.2; 38.5; 38.9; 39.1.

-          Irány a kád! –parancsolt Slafira Fekete Fürt. – Hűtőfürdő!

-          Brrr. Brrrr. – reszketett a kádban Slafi két köhögés között.

-          Brrr. Brrrr. – reszketett Tüdő Gyuszi is. – Útálom a hideget.

-          Működik. –súgta Dupla Szemöldök Slafinak.

-          Gyógyszer! – parancsolt ismét Fekete Fürt.

-          Pfuj! Undorító! – panaszkodott Slafi.

-          Pfuj! Undorító! – panaszkodott Tüdő Gyuszi is.

-          Csak így tovább! –sutyorgott Dupla Szemöldök bíztatva a többieket.

-          Szirup! – adta ki a következő utasítást Fekete Fürt.

-          Blááá!- tiltakozott Slafi, de azért lenyelte.

-          Blááá! – tiltakozott Tüdő Gyuszi is, de hiába.

-          Menni fog! – ujjongott Dupla Szemöldök.

-          Ágyba! Szigorú pihenés! – szólt a következő parancs.

-          Neee! Játszani akahkaharok! – köhintett vagyis kahogott könyörögve Slafi.

-          Én játszok veled?- ajánlkozott Gyuszi.

-          Jó!

-          Slafi! Ne feledd a titkos tervet! – figyelmeztette Dupla Szemöldök.

-          Tényleg! Nem játszok veled Gyuszi. Most lefekszem. – azzal maga köré csavarta Dánkit, a takarót és csibészes mosollyal kacsintott Fekete Fürtre. - Ha harc, hát legyen harc.

A következő napokban sem tágítottak a titkos tervtől: láz, kád, víz, brrr, gyógyszer, pfuj, undorító, szirup, blááá, és pihenés váltogatták egymást mindenféle variációban. Néha előfordult, hogy Slafi ismét találkozott a vacsorájával köhögés közben és volt egy-két „nem akarom”, és „mikor lesz már vége” is. Ilyenkor Fekete Fürt és Dupla Szemöldök bíztatta Slafit, a kitartásra. Ő pedig kitartott, még ha kicsit döcögősen is.  És csodák csodája, ahogy Slafi erősödött Tüdő Gyuszi egyre gyengébb lett és fáradtabb. A végén már nem is volt láz, brrr, kád és víz. A vacsora se kívánkozott kifelé mikor Slafi köhögött és maradt: a gyógyszer,a pfuj, az undorító,  a szirup, a bláá és a pihenés. Tüdő Gyuszi pedig egyre csak kornyadozott, fonnyadozott. A titkos tervet egész addig csinálták, míg nem maradt semmi. Se gyógyszer, se pfuj, se szirup, se bláá, se köhögés, se krákogás, SE TÜDŐ GYUSZI.

Eltűnt. Elment. Szó nélkül távozott. Köszönés nélkül lelépett. De valahogy senki se bánta. Még Slafi se pedig az Ő váratlan vendége volt.

Amikor Rampiti haza jött Momotól, boldogan ölelte át húgocskáját.

-          Örülők, hogy jobban vagy. Elment a vendéged?

-          El. Nem volt valami kedves. Bárcsak itt lettél volna!

-          Bárcsak. Ki is penderítettem volna, úgy hogy a lába sem éri a földet.

-          Tudom. – mosolygott Slafi - Ha harc, hát legyen harc!