Virág: Egypercesek 4: La Mancha lovagja

Amikor végig megyünk a napunkon mire figyelünk? Mit látunk?
Kit, kiket látunk? Ideges sofőrt? Türelmetlen anyát? Goromba szomszédot? Tülekedő tömeget? Koszos hajléktalant? ...
Kinyitjuk-e a szemünket arra ami láthatatlan?
Hajlandóak vagyunk-e meglátni és felajánlani azt, ami elképzelhetetlen?

Pár napja egy barátunk idézett a híres Don Quijote filmből: "Álmodni a megálmodhatatlant ... "Ott zengett bennem az ismerős dallam. Hiába szerettem volna, hiába próbáltam, nem távozott. Nem tudtam kiverni a fejemből az Őrült, Öreg Urat. La Mancha lovagját. Aki hitt. Hitt egy utcalányban.
Meglátta benne a hercegnőt, akit senki más nem látott. Még maga a lány sem.



Őrültnek tartották. Bolondnak.

1. Ha ez a bolondság, ha ez az őrültség: Hadd legyek bolond! Hadd legyek őrült! Hadd higgyek úgy, ahogy Ő! Hadd lássam meg másokban azt, amit még ők maguk sem látnak!

Ahogy Jézus, amikor Simonra nézett:

„Boldog ember vagy Simon, Jóna fia, mert nem ember jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy. Ezen a kősziklán fogom felépíteni egyházamat, és a halál erői sem lesznek képesek legyőzni." (Mt.16:17)

Don Quijote nem csak egy új nevet adott Aldonzának: Dulcinea. Hanem reményt. Reményt arra, hogy Ő is lehet más.
Kinek adunk ma Mi egy ilyen reményt? És holnap? Holnapután?

2. Azt se feledjük, hogy van, aki  ránk néz ilyen szemekkel. Van aki bennünk látja meg azt, ami számunkra is hihetetlen.

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: 

a régi elmúlt, és íme: új jött létre."

(II. Kor.5:17)

 Van aki álmokat ad nekünk. Megálmodhatatlan álmokat:

"Ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni. Én mégis azért imádkozom, hogy tapasztaljátok meg szeretetét, és hogy Isten maga töltsön be titeket teljesen. A bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." 

(Ef.3:19-20)