Pedig próbálkozom! Próbálkoznéééééék! Isten lássa lelkemet, megtennék mindent!
Köztudott azok körében, akik ismernek, hogy nem vagyok egy nagy szakács. Tudnék én főzni , ha akarnék... Hát ez az! Ha akarnék! De ahogy a jó, édes anyám mondaná: "Nem akarásnak nyögés a vége." És én nyögtem tisztességesen házasságunk kezdetén. Nyöszörögtem, jajgattam, frusztrálódtam. Majd jött a barna hercegem, ló nélkül, és megmentett: "Főzök én helyetted!"- mondta és idestova tizenhét éve hősiesen kitart e mellett az ígérete mellett. De amikor nincs itthon! De amikor elutazik! ....
Akkor azért én is össze tudom kapni magam. És kapnám is ha hagynák, de nem hagyják!
"Anya eszek én reggelizőpelyhet, meg pizzát, amíg apáék elutaznak."- ajánlotta kedvesen Csibefasírt.
"Tudok én is főzni ám!"
"Igen, de nem szeretném ha frusztrált lennél." Ezzel az érvvel nehéz vitatkozni.
"Na de mégis. Megígérem, hogy nem leszek... Mit főzzek neked?"Csibu elgondolkozott, majd elkezdte sorolni: ezt ne, ... meg azt sem ... és ezt se szeretném.
Ott ültem tehetetlenül. Mit csináljak? Mit főzzek? Mert az "ezt-nem" ételt, meg az "azt-sem" ételt nem ismerem. Nem beszélve az "ezt-se"-ről. Adnék én! Főznék én szívesen! De mit?
És ekkor belém nyilallt egy gondolat. Amikor én arról beszélek, hogy mit nem szeretnék, és mit nem akarok, azzal nem sok mindent érek el. Nem tudok előre menni, hatékonyan cselekedni. Nem megyek semerre, csak áldozatává válok a "nem" -nek.
"A pro-aktív ember határozottan kimondja,
hogy mit szeretne, mit akar és mi a célja.
A reagáló áldozat, arról beszél,
mit gyűlöl, mit nem szeret, mi ellen áll fel."
Ugyan így, ha Istentől kérek, jobban mondva, elmondom neki, hogy mit nem kérek, Ő is csak ott áll és néz, ahogy én néztem leánykámra: "Jól van fiam, jól van, most már tudom mit nem akarsz! Na de azt is elmondod végre, hogy mire vágysz és mi az amit szeretnél, hogy adjak neked?"
"Kérjetek, és adatik nektek,"
Mt 7:7
