Halloween

Miről másról szólhatna ez a hét, mint a Halloween-ről!?

Zombik, hullák, szellemek szerepelnek lassan egy hónapja szinte minden tévéfilmben vagy műsorban. A boltok tele vannak kellékekkel, kosztümökkel, csokoládékkal. 

Mindenki tököt farag, ahogy mi is ...

... és vannak akik a házukat is kidíszítik, mint karácsonykor.

Egy beteg tököcske

Nagyon kitettek magukért

Legnagyobb meglepetésemre megoszlanak a vélemények erről az ünnepről, vagy alkalomról. 

Számomra eddig az egész a csoki és cukorkagyűjtésről szólt és arról, hogy Hollywood újabb filmekkel árassza el a piacot. Ám régen ez egy pogány ünnep volt, amikor a szellemeket és a negatív erőket dicsőítették, ünnepelték. Még ma is vannak, magukat "boszorkányoknak" nevező emberek, akik ilyenkor összegyűlnek és konferenciákat tartanak. Az év eme időszakában eltűnik az utcákról az összes fekete macska, mert megnyúzva feláldozzák őket különféle isteneknek, gonosz lelkeknek. Vannak akik úgy gondolják, jobb nem kísérteni a gonoszt és játszani vele, van aki pedig nem szeretne részt venni a negatív erők ünneplésében.

Mi azért kihasználtuk a lehetőséget és a gyermekeim lelkesen vettek részt a csoki és cukorka gyűjtő akcióban. Pár kedves, középiskolás diák a gyülekezetből felajánlotta, hogy bevezetik Robit és Enit eme fontos tudomány részleteibe és mint kezdőket, elkísérik és megtanítják, hogyan lehet minél több édességet begyűjteni. (Ők már az évek során kitapasztalták, hol vannak azok a házak, ahol bőkezűen szoktak osztogatni.) Erős a gyanúm, hogy ezt nem csak teljes önzetlenségből teszik, hanem szeretnék még egy kicsit élvezni a Halloween adta bulis lehetőségeket.

Ja! Erről jut eszembe: természetesen volt buli is a tiniknek, ahol be lehetett öltözni diszkrétebb, nem túl horroros jelmezekbe.

Szóval mi kell a "trick or treat"-hez?

• Először, mindenképp valami jelmez: 

Eni már egy hónapja tudja, hogy ismét "őrült tudós" lesz, míg Robi az útólsó pillanatig várta az ihletett, ami nem jött. Javasoltak neki Batmant, Pókembert, meg még ki tudja mit, de aki ismeri is egy kicsit a fiam, az tudja, ez nem az ő stílusa. Végül Sardon mentette meg a helyzetet: "Legyél Robin Hood!" Testhez és lélekhez álló szerep és kosztüm. Most már csak az anya kellett, vagyis Én, hogy kitalálja ennek a megvalósítását.

Pénzt nem akartam rá költeni, így sokáig őrlődtem, hogyan lehetne olcsón, praktikusan, de frappánsan megoldani a feladatot. Közben éreztem, ahogy ketyeg az óra és azt tikk-takkolja: lejár az időd. Egyik este, amikor ismét nyugtalanul agyaltam, bevillant a megoldás: ollót ragadtam, egy elhasznált pólót és fél óra alatt összedobtam a hacukát, míg családom az esti lefekvéshez készülődött. (Pety bevállalta a gyermekek irányítását, mert érezte, jobb ha most nem zavar. Alkotok.)

"Tessék, itt van!" - adtam rá Robira - "Messziről jól néz ki! Tiszta Robin Hood!" - méregettem büszkén.

• Másodszor valami gyűjtő alkalmatosság:

Robi büszkén mutogatta, a szimatszatyrát, de mindenki lehurrogta. Az túl kicsi. Többen a "king -size" párnahuzatra esküdtek. Az elég nagy ahhoz, hogy mindent bele tudjon pakolni. Én azért a nagyobbacska bevásárlótáskánál maradtam, mert annak van füle is, meg hát, most költöztünk és nem szívesen áldoztam volna fel azt a kevéske huzatainkat ami van.

Mi is felkészültünk a gyerekek fogadására.