Autóvásárlás - mizéria

Nem könnyű külföldiként autóhoz jutni az USA-ban. Először is ott van a hihetetlen nagy választék, naponta több száz új hirdetést tesznek fel csak azokról az autókról, ami a mi pénztárcánknak megfelel. Ezek közül ki kell szűrni azokat, amik hírhedt környékről (olyan mint a nyócker) származnak, és azokat is, amikhez több, mint 40 perces autózás kell. Ezek után felhíni őket, és ha még megvan a kocsi, akkor érdeklődni a részletekről, majd elmenni és megnézni. Pénteken öt órán át jártuk az eladókat, dealereket és semmi.
De ma volt a nagy nap, egész listával készültem, és a legelső egész megfelelő volt,
15%-ot alkudtam már a telefonban
Rávettük az eladót (aki szerelő), hogy javítsa ki a kaszni hibáit
Amikor fizetni akartam derült ki, hogy nincs USA jogsim... nem is biztos, hogy anélkül is nevemre írnak autót.
Elmentünk a Regisztrációs irodába,
Onnan átküldtek a biztosítóhoz,
A biztosítós éppen ebédelt,
A titkárnője segített és instrukciókat adott,
Visszamentünk az eladóhoz megvásároltuk a kocsit (mármint egyenlőre csak a forgalmit),
Újra a biztosító következett, ahol nem lehetett kártyával fizetni,
A közeli ATM már nem is tűnt nagy kitérőnek,
A biztosítás kifizetése is végre sikerült.
Zárás előtt egy órával értünk vissza a Regisztrációs irodába,
Itt közölték, hogy kell a házbérleti szerződésem is (persze 30 perc várakozás után),
Visszamentünk a biztosítóhoz, hogy ott a titkárnő segítségével kinyomtassuk az e-mail-ben kapott szerződést,
Rohanás vissza (persze kocsival) a Regisztrációs irodába, 10 perccel a munkaidő befejezése előtt,
És végre megvolt minden. Kezembe nyomtak két rendszámot meg egy papírt, és ezennel autótulajdonos lettem az Egyesült Államokban.

Maga az autó csak szerdára készül el, de azért igen lelkesek vagyunk. :-)
Itt van néhány kép a verdáról.

 Köszönjük az imákat, mint látjátok, szükség van rájuk...
(Virág szeretne nevet adni a kocsinak, én nem biztos... ha van ötlet, várjuk)