Pingvinek - Penguins

Amióta itt vagyunk, Robi majdnem minden induláskor ha megyünk valahová, pulcsit húz és magár aggatja kedvenc szimatszatyrát. Ez még magában nem lenne különös, hisz a légkondicionálók a legmelegebb nyárból is fagyos telet varázsolnak. Ám Ő melegben, hidegben, kint és bent is ragaszkodik e két dologhoz. Hiába rimánkodok, könyörgök. Nem hajlandó megválni tőlük. Azért a Nap besegít (mint a mesében) és még, ha a kardigán (suba híján) le is kerül, a szimatszatyor marad.
Beburkolózva és "átkötözve" védekezik az óriási idegen világgal szemben, ahová őt száműzték.
"Csináljunk úgy mint a pingvinek!"- kérlelt az egyik nap.
"Miért, hogy csinálnak a pingvinek?"
"Összebújnak és megmelengetik egymást."
Hát összebújtunk.
Napjában többször is elhangzik ez az óhaja. Az a gyanúm, a hideg nem kintről érkezik.
Szobaválasztásnál is, bár Ő volt,aki először választhatott, a kisebb szoba mellett döntött.: "Nem szeretem a nagy szobákat, a tágas tereket. Én a kisebbet szeretem. Az olyan... "-azzal megölelte önmagát és homályos tekintete segítséget keresett nálam. Nem kellett többet mondania. "Igen, értem!" Meleg, biztonság, meghittség, otthon. Ezek a szavak jutottak eszembe.

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás.
A megoldás nem mindig a szó. 

Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. 

Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. 

De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.

Csitáry-Hock Tamás

Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is,
de eltüntet minden problémát, és elhiteti,
hogy minden rendben lesz annak ellenére,
hogy tudom, már most a helyén van minden.
Nem kell több, nem vágyom másra,
csak egy erős karra, ami megvéd és támogat.
Megölel és megnyugtat.
Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz,
ha már úgy érezném, nincs erőm.

Oravetz Nóra

Az öleléseknek mindig dupla akkorának kellene lenniük, mint az élet gondjainak.

Since we have arrived here Robi puts on a sweater and his military style side bag when we leave somewhere. It wouldn't be very odd since the air-conditioning is quite able to turn the summer into winter, but whether it is warm or cold, inside or outside he sticks to these two things.

No matter how much I am begging him, he is not willing to part with them. Sometimes the sun helps (like in the tales), but even if the sweater is taken off the bag remains. That’s how he defends himself from the giant foreign world where he was banished.

“Let’s act like penguins!” – he asks.

“Why, how do penguins act?”

“They huddle together and make each other warm.”

So we huddled together.

He has asked me many times a day. My guess is the cold is not coming from the outside.

When he picked his room, although he was the one who could make a choice, he picked the smallest bedroom saying, “I don’t like big rooms, big spaces. I prefer smaller ones. They are…” – and he hugged himself and he was looking for help in my eyes with wet eyes. He didn't have to say anymore: “I get it.” Warm, safe, intimate, cozy, these are the words that came to my mind.

All the hugs must be twice as big than the troubles of life.