Stb. 1

• Ma reggel úgy döntöttem böjtölök a kicsi fiamért. Minden protekcióra szükség van, és hát mi lehetne jobb az éginél. Hosszú sétára indultam Istennel. Kettesben. A Nap fényesen mosolygott rám és a kék ég csodaszép keretet adott a fáknak. Így jutottam el Shutterland Woods-ba, egy erdőbe a város belsejében, ami húsz percnyi sétára van tőlünk. Én inkább erdőcskének hívnám vagy erdőcskécskének. Falatnyi földterület, de meseszép:

Itt imádkoztam értetek, magyar honiakért

Itt bátran énekelhettem Istennek

Vízmosás

A nagy sziklán ülve elmerengtem Isten alkotásain...

... és felnéztem az égre.

Csecse ház az utcánkban.

Ez is a mi utcánk

A házunk napsütésben a sétám végén.

• Robi olvas! Hihetetlen!
  Egész nyáron könyörögtünk, esedeztünk, hogy olvasson végre valamit a kötelező olvasmányokon kívül, de nem. Elég a minimumot teljesíteni. Minek fáradozzon feleslegesen. Ám most olvas és nem is akármilyen könyvet, a Nyomorultakat.
  Álljon meg a menet. Ha esetleg azt gondolod azért, mert nyomorultul érzi magát, akkor messze jársz az igazságtól. Nem, nem, nem jól gondolod.
  Mielőtt kiköltöztünk volna, családilag megnéztük a nemrég bemutatott musicalt. (Családunk kedvenc elfoglaltsága: Kinyitni az ágyat. Egymás mellé bújni. Popcorn, és film. Erről jut eszembe, itt is be kell szereznem egy kinyitható ágyat, hogy a családi hagyományt folytathassuk.) Robinak annyira megtetszett a film, hogy itt saját zsebpénzéből meg is vette DVD-n. Mit érdekelte Őt, hogy anyja, apja próbálta lebeszélni, mert drága. Neki kellett a film.
  Egyszer, amikor a filmről beszélgettünk, szóba került, hogy eredetileg ezt egy híres író, Victor Hugo, könyv formájában varázsolta lapokra. "Azt szívesen elolvasnám!"- mondta Robi, én pedig sasmadárként csapta le az adandó lehetőségre. "Apád le is tudja tölteni Kindle-re." Így is lett. Szeptember elsején történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Robi magától olvas. És még tetszik is neki.

Ez Robi egyik kedvenc rész a filmből.

• Apró csodák, ami mellett nem szabad elmenni:
• Eninek vettünk egy mobiltelefont, hogy el tudjon érni minket, ha bármi baj van. Petya jó szokásához híven interneten rendelte meg. Meg is érkezett egy hét múlva. Eni türelmetlenül tépte szét a csomagolást, de meglepetésünkre nem azt találtuk benne, amit vártunk. Eggyel jobb kategőriájú és kétszer annyiba kerülő mobil kukucskált ki belőle. "Megtartjuk? Megtartjuk?" -ugrándozott kis Csibukám. Erre nem tudtunk igent mondani. Mégse ezt rendeltük. Becsületesnek kell lenni és vissza kell küldeni. Csibu abba is hagyta az ugrálást és dühösen lerogyott a kanapéra. Petya rögtön emailt írt a véletlen "balesetről", és felajánlotta, hogy visszaküldjük kicserélésre. Egy óra. Nem jött válasz. Kettő. Semmi. Besötétedett. A válasz sehol. feljöttek a csillagok is. Még mindig semmi. A Nap lerugdosta a Holdat az égről, de válasz nem érkezett vele. Ám a  boldogság és a ragyogó arc vissza tért picúrom szemébe: lett egy profi telefonja!
• Eni (hát ki más) vásárláskor bele szeretett egy barna bagoly alakú párnába. Ám túl drágának találtuk és vissza tetettük vele oda ahol találta. "Jól van! Úgyis el van szakadva" - sóhajtotta, mire felkaptam a fejem. "Igen! Kérdezzük meg az eladót, hátha olcsóban odaadják ezért!" Petya ment is Enivel együtt megkérdezni. (Én vagyok az ötletgazda, Ő a megvalósító.) 40%-ot engedtek az árából!

• Agnieszkának köszönhetően lett egy elegáns ebédlőasztalunk székekkel és komóddal, csupán 300 dollárért. (Agnieszkán keresztül eljutottunk Bethenhez, aki ismerőse Cindynek, akinek az anyukája költözik és árulta a bútorait.) Köszönöm.
• Köszönöm Drága Istenem a gondoskodásod és szereteted,amivel elhalmozol!