Thursday, September 12, 2013

Robikám

Hogy miért is nehéz az én egyetlen, drága kicsi édes fiacskámnak itt lenni? Akinek saját elmondása alapján, nem "honvágya" hanem "embervágya" van? Aki a saját magáról alkotott montázsra, feltette a parlamentet, a magyar zászlót, a Hősök terét, a Szabadság szobrot, a Feneketlen tavat és a magyar barátainkat? Mi lehet még neki nehéz ezen kívül?
Igen a nyelv. Az angol nyelv. Az nem elhanyagolható. De kedden rájöttem valami másra is. Valami másra, amire eddig nem gondoltam, pedig fontos tényező volt. Fontosabb, mint azt hittem volna.
Az én drága kicsi fiam otthon sikeres és népszerű volt. Nem kellett neki órákat a házi felett görnyedni. Mire haza ért, már kész is volt minden feladattal. Bármibe kezdett, abban sikeres volt. Bárhova ment, elnyerte az emberek szívét. (Ebben itt sincs gond.)
Most pedig küzdenie kell, hogy megtalálja a következő termet a suliban. Ő is csak egy diák a sok száz közül. Koncentrálnia kell, hogy megértse a feladatot és nem elég, hogy végig szenvedte az egész napot még házival is foglalkoznia kell délutánonként. (szörnyű) Erre mondják, hogy: "Nem szokta az ökör a szántást"?
Ám Isten kegyelmes volt vele és segítő kezet nyújtott. (Azért nem ártott neki egy kis "hétköznapiság". Nem baj az, ha tudja, milyen a kemény munka és a szorgalom.):
  • Az angol tanár azt mondta, hogy a feladataival csak fél órát dolgozzon otthon. (Egyébként el volt ámulva, hogy Robi a " A Szent-Iván-éji álmot" olvasta nyáron. Itt azt csak középiskolában adják fel.)
  • A tudomány tanár az óra alatt segített neki és elmagyarázta mi a feladat. (A három napra feladott házit Robi 30 perc alatt kivégezte otthon. Azért nem elveszett gyerek.)
  • Torna órán beállt baseballozni. A többi srác le volt döbbenve milyen erősen dob és milyen gyorsan fut. Állítólag a leggyorsabb fiú kihívta versenyre. Nem tudta megverni Robit. Egyszerre értek a célba. A "helyi vagány srác" oda is köszönt neki és mondta, nagyon menő és hogy baseballoznia kéne. (Azt hiszem megvan az új sportunk.) 
  • Petya írt egy e-mailt a tanároknak. Ekkor jöttek rá, hogy Robi csupán három hete van Amerikában és nem csak a nyelv, de minden más is új számára:
    • Megengedték neki, hogy használja az okos telefonján lévő szótárt az órán.
    • Adtak mellé egy segítőt. (Robi szerint semmit sem ér)
    • Átrakták a haladó matekosokhoz. (Itt volt az ideje. Kicsit lesokkolt, amikor a háziját megláttam. Összeadás és kivonás. Értem én, hogy bemelegítenek, hogy ismételnek, na de ilyen alacsony szinten?!)
Azért este, amikor fáradtabb volt, ismét elszontyolodott. Hiába volt siker, hiába volt jobb nap. A hiány az hiány marad. Semmi mással nem lehet pótolni. Kötöttem vele egy egyességet. Kétnaponta lehet szomorú és panaszkodhat, de a köztes napokon élvezi, ha valami jól sikerült.  Ezt nehéznek találta. Módosított. Ha jó napja van, nem panaszkodik. Bele egyeztem.

Robi szobája:



Egyszerű, de nagyszerű



1 comment:

  1. Kitartás drága Robi! Ha fizikailag nem is vagyunk ott, azért veled vagyunk! És Budapest is megvàr téged. Ölellek milliószor! Amy

    ReplyDelete