Sose értettem, miért mindig azok késnek, akik a legközelebb laknak a célállomáshoz. Ma megvilágosodtam. Már másodszor kellett rohannunk Enivel a tőlünk két percre lévő suliba, hogy el ne késsen. Pedig időben keltünk.
Csak az a fránya: " Hej, ráérünk arra még!" - ahogy Pató Pál Úr mondaná.
Van még időnk ezt megcsinálni, van még időnk azt átvenni vagy azt átcserélni. Majd hirtelen azt vesszük észre, hogy nincs időnk. Elfogyott. Gyorsabban mint gondoltuk volna és már szedhetjük is a lábunkat, nehogy baj legyen.
Mr. Thereistime
ReplyDeleteI never understood why is that the people who are living the closest to the destination always being late. Today I am enlightened It happened twice already that we had to run to the school with Eni although the school is only 2 minutes from our home. But we woke up in time. But that bloody "there would be still time" thinking (there is a Hungarian poem about a man who always said that): We still have time for this or that, still have time to change the clothes. Than we realize that we have no time. We run out of it. Faster than we thought and now we have to walk quicker to avoid any trouble.
(translated by Amy)