Robi és a baseball

Robi egyik kedvenc játéka volt már Magyarországon is a Whiffleball. Ez egy a baseball-hoz hasonló, de kisebb gyerekeknek való játék. Itt az egyik tornaórán pont ezt játszották, és amikor Robi csinált egy "hazafutást", az társak komoly elismeréssel jutalmazták. Miután Robi elmesélte ezt az élményét, megkérdeztük, hogy lenne-e kedve baseball-ozni, ha már itt vagyunk Amerikában.
Ezzel szinte teljesen egy-időben felhívott Gary barátunk, aki azt mondta, hogy van néhány jegye az esti Red Sox mérkőzésre, és Robit szívesen elvinné, ha van kedve. Nagyszerű élmény volt Robinak a Fenway Park-ba eljutnia, főleg, hogy egy baseball-ozó családdal ment, akik magyarázták a játékot.

Ezen felindulva felvettem a kapcsolatot az itteni baseball ligával, akik azt mondták, hogy az őszi szezon már betelt, de tavaszra pont most vannak a felmérések, és bátorítottak, hogy vigyem le a Robit.
Amikor lementünk elsőre elég félelmetes volt olyan gyerekeket látni, akiknek legnagyobb többsége már 4-5 éves kora óta baseball-ozik. Az edző nagyon kedves volt (folyamatosan köpködött miközben beszélgettünk, de ez egy olyan baseball dolog), és azt mondta, hogy a Robit nem fogják most felmérni, de délután beállítják a mérkőzésen. Robival egymásra néztünk... Mi? Még nem is fogott ütőt, kesztyű sem volt a kezén, és rögtön egy meccsre küldenék?!
Jött az izgulás, és a meccs időpontja is eljött. Ott volt a csapat, de az edző sehol (utólag kiderült, hogy közbejött neki valami, és egy másik edző jött - amúgy mindannyian apukák és önkéntesként edzősködnek a csapatnál). Robinak meccs előtt adtak egy kölcsön kesztyűt, és dobtak neki pár labdát. Még maga a bíró (umpire) is segített neki. Az első ining (játékszakasz) után már fel is küldték a pályára, méghozzá a második bázison játszani. Igen, nekem is úgy magyarázták el a különböző pozíciókat, és a szabályokat. Robinak lehetősége volt ütni is, ráadásul kétszer. Elsőre a dobó őt találta el a labdával, így egyből az első bázisra sétálhatott. Másodszor elütötte a labdát, de nem túl messzire, így igen csak igyekeznie kellett, hogy ő érjen az első bázisra még a labda előtt, de sikerült.
Egyszóval remek élmény volt. Ami különlegesen megdobogtatta apai szívemet az az egyik apuka megjegyzése volt, aki azt mondta, hogy meglepő gyorsasággal tanul Robi, és félelmetes, az ahogy hallgat az edzők szavára.
A meccs után (bár kikaptak) a csapattársak is elismerően nyilatkoztak első baseball meccséről, és másnap felhívott az edző, hogy megkérdezze, a szezon hátralevő néhány meccsére játszana-e Robi a csapatban. Miután megkérdeztem Robi természetesen igent mondtunk...

Peti

Robinak dob labdákat az Umpire

Robi Tom edzővel, a második bázison

Robi várja a labdát

Robi éppen ütni készül...

...és üt