Friday, September 6, 2013

Hétköznapi csodák

Isten tenyerén hordoz. Gondoskodik és vigyáz ránk. Ki se kell mondanom dolgokat. Elég egy sóhajtás, egy gyorsan suhanó vágy, gondolat és Ő már lép is:

  • Egyik nap, csupán úgy mellesleg, megemlítettem Petyának, hogy szükségünk lenne még egy nagyobb lábosra  (jó pár dolgot kaptunk) és talán ha lehetséges egy zöldségpárolóra. (Nem mintha én főznék.) Aznap este, Carol Ann kopogott be az ajtónkon. Kezében egy doboznyi konyhai felszereléssel, amire neki nem volt szüksége. "Mellesleg" volt közte egy nagy lábos és egy zöldségpároló is. Aprónak tűnő, hétköznapi eset, de nekem, számomra, egy idegen országba, Isten törődése, gondoskodása.
  • Egy hete megtudtuk, hogy Robi iskolájába jár egy vele egyidős fiú (Ryan) és egy lány (Emerson) is, akiknek a szülei az egyházunkban vannak. Nagyon megörültem, mert ez volt az imám és a reményem, amikor ide költöztünk, hogy az egyházból is járjon oda valaki.
    Már akkor sem értettem a rendszert, hogy mi az a cluster, eszik-e vagy iszák, de imádkoztunk, hogyha lehet, akkor egy clusterbe kerüljenek. S lőn, Isten megadta.
    Kedden tudtam meg, hogy nem sokat jelent, hogy egy cluster-ben vannak, hisz szét vannak osztva homeroom-okra és kicsi az esélye annak, hogy egyáltalán az ebédszüneten kívül összefutnak. Szerdán, amikor Iman-nal, Ryan anyukájával beszélgettem míg a srácokra vártunk, megkérdeztem tőle, hogy lehetne e beszélni az igazgatóval, hogy a fiúkat egy homeroom-ba rakják. Nem tudta rá a választ, de azt mondta megpróbálni meglehet. Ekkor értek oda hozzánk a srácok és újságolták, hogy három órán is együtt vannak. Elámultam Isten gyorsaságán. Még időm se volt kérni. Megelőzött. Köszönöm.
Csütörtökön (09.05) át is jött Ryan játszani, mert nem volt suli valami zsidó ünnep miatt. Nem bánták. Örültek, hogy az első két napot kipihenhetik.

Ryan és Robi legozik


Az egyik új szerzeményünk, a csocsó

Eni segít Robinak felkészülni a sulira


Volt időnk rendezkedni is és beszerezni pár dolgot. Alakul a lakás. A nappalink egyenlőre (Még egy kis szőnyeg kell és pár kép a falra.):

Nappalink madár-perspektívából




Eni kedvenc fotele




Köszönöm a sok szeretetet és imát, amit tőletek kapunk.

No comments:

Post a Comment