Háborgó tenger - Heaving Ocean

Ott ültem az óceán partján. Néztem, ahogy a nap fénye visszatükröződik és eljátszik a víz felszínén. Nyugodt, csendes volt a víztűkőr.

De én azt akartam, hogy tomboljon, hogy háborogjon. Mert az én lelkem háborgott. Az én lelkem nyughatatlanul forrongott.
Háborog. Milyen jó szó. Háború, csata, küzdelem, harc! Igen, ezt éreztem. Harcot a gondolataimmal, harcot az érzéseimmel.

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? 

Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"

Zsoltárok 42:5

De hogy? Hogyan? Elsöprő vízözönkét sodor el saját haragom és dühöm.

"Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti."

Péld. 29:11

Aúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!! Egy kijózanító pofon. Bevállalom: ostoba vagyok. Szeretnék bölcs lenni, szeretném lecsendesíteni, de közbe élvezem a vihar erejét, tombolását: Tombolj, tombolj! Dühöng és zúgj! Söpörd el aki az utadba áll!

"Veszélyesek vagyunk, ha nem tudjuk, hogy felelősek vagyunk viselkedésünkért, gondolkodásmódunkért és érzelmeinkért."

(Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak)

Aúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!!! Még egy pofon. Tudom, de nem akarom tudni. Látom, de nem akarom látni. Nem akarom hallani, mert annyira fáj! Feszít belülről és kitör. Mert akarom, hogy kitörjön. Mert nem akarom bent tartani, mert úgy érzem, akkor engem szakít ketté.

" Mások tettei hozzájárulhatnak ilyen-olyan érzésünk létrejöttéhez, de nem azok okozzák azt. Rajtam múlik, milyen hozzáállással fogadom a másik szavait, tetteit."

(Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak)

Aúúúúúúú!!!!!!! Pedig olyan jó mást hibáztatni.

"A düh kiváltó oka saját gondolkodásunkban rejlik: elítélő és hibáztató gondolatokban."

(Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak)

Mit is jelent ez?: 

Dühös vagyok -> felelőst találok -> másokat elítélek, hibáztatok: eljátszom Istent -> megérdemli a büntetést.

Aúúúúú!!!!! Ez is betalált.

Nem vagyok Isten. Csupán egy ember. Fájdalmakkal teli, haragos ember. Hogy engedjem el? Hogy csendesedjem el? 

"Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.

Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!

Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:

világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.

Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ...

Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

... Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.

...

Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. 

Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.

Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.

Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.

Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.

...

Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.

Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.

Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.

...

Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; 

...

Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!

...

Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.

Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek."

Zsoltárok 37

- Ez nagyon nehéz!

- Virág! Hagyd, hogy Isten szava meggyőzzön! Bízzál Istenben! - nézett rám szelíden Lilian.

Aúúú!!! Ez egy gyomros: Kiben bízom?! 

Édes lázadás! El, el innen!Távozz tőlem!

"Azt várod tőlük, hogy tökéletesek legyenek. Hogy sose bántsanak meg. Ez lehetetlen."

(Szabad Péter)

Aú!! Ne már! 

"Düh: magunkban vizsgálgatunk, elítélünk másokat, ahelyett, hogy arra figyelnénk mi a szükségletünk. Így persze, nem is kapjuk meg."

(Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak)

Hogy mi a szükségletem? Nekem se kelljen tökéletesnek lennem. Hogy az lehessek, aki vagyok.

Hát ez vagyok!

Bocsánat minden dühömért, haragomért, kitörő indulatomért. Háborgó lelkemért.

Az óceán csendes. Nem háborog. 

Már az én lelkem sem. Én uralom. Tudom kihez forduljak, kiben bízzak:

"Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"

I was sitting on the bank of the ocean. I was watching as the light of the sun reflects on the face of the water playing. The waters were calm and quiet.

I wanted them to heave to storm because my soul was heaving. My soul was seething restlessly.

Heaving. Storming. Good words. War, battle, fight! Yes, that is what I was feeling. Fighting with my thoughts and feelings.

  Why are you downcast, O my soul? Why so disturbed within me? Put your hope in God, for I will yet praise him, my Savior and my God.

Psalms 42:5

But how? How? My own anger and rage rolls through me like a flood.

A fool gives full vent to his anger, but a wise man keeps himself under control.

Prov. 29:11

Ouuuuch!!!!!!!!!! This is like a sobering slap on the dace. I admit: I am foolish. I’d love to be wise and calm my anger down but at the same time I enjoy the ravaging strength of the storm. Rage, heave! Blow away anyone who stands in your way!

We are dangerous when we are not conscious of our responsibility for how we behave, think, and feel.

(Rosenberg, Marshall B. Nonviolent Communication: A Language of Life: Create Your Life, Your Relationships, and Your World in Harmony with Your Values)

Ouuuch!!!!!!!!!!! Another slap. I know, but I don’t want to know. I see but I don’t want to see. I don’t want to hear because it hurts too much! It strains from the inside and breaks out. Because I want to break out. I don’t want to keep it in because I feel if I do that it will rip me to pieces.

What others do may be the stimulus of our feelings, but not the cause.

 (Rosenberg, Marshall B. Nonviolent Communication: A Language of Life: Create Your Life, Your Relationships, and Your World in Harmony with Your Values)

Ouuuuch!!!!!!! Yet it is so good to blame someone else.

Judgments of others are alienated expressions of our own unmet needs.

(Rosenberg, Marshall B. Nonviolent Communication: A Language of Life: Create Your Life, Your Relationships, and Your World in Harmony with Your Values)

What does that really mean? 

I am angry -> I make someone responsible  -> I judge and blame others: I play god -> they deserve the punishment

Ouuuch!!!!! This hit home too.

I am not God. Merely a human. A human full of anger and pain. How do I let go? How do I calm down? 

Trust in the LORD and do good; dwell in the land and enjoy safe pasture.

Delight yourself in the LORD and he will give you the desires of your heart.

Commit your way to the LORD; trust in him and he will do this:

He will make your righteousness shine like the dawn, the justice of your cause like the noonday sun.

Be still before the LORD and wait patiently for him…

Refrain from anger and turn from wrath; do not fret--it leads only to evil

....

those who hope in the LORD will inherit the land.

...

If the LORD delights in a man's way, he makes his steps firm;

though he stumble, he will not fall, for the LORD upholds him with his hand.

I was young and now I am old, yet I have never seen the righteous forsaken or their children begging bread.

They are always generous and lend freely; their children will be blessed.

Turn from evil and do good; then you will dwell in the land forever..

...

the righteous will inherit the land and dwell in it forever.

The mouth of the righteous man utters wisdom, and his tongue speaks what is just.

The law of his God is in his heart; his feet do not slip

....

Wait for the LORD and keep his way. He will exalt you to inherit the land;

...

Consider the blameless, observe the upright; there is a future for the man of peace.

...

The salvation of the righteous comes from the LORD; he is their stronghold in time of trouble.

 The LORD helps them and delivers them; he delivers them from the wicked and saves them, because they take refuge in him.

Psalm 37

- This is very hard!

- Virág! Let yourself convinced by God’s word! Trust God! – looked at me gently Lilian.

Ouuch!!! This is below the belt. Who do I trust?! 

Sweet rebellion! Go, go away! Far be from me!

"You expect them to be perfect, to never hurt you. That is impossible."

(Peti Szabad)

Ouch! Not again! 

Anger: we examine and judge others instead of paying attention to our own needs. And as a consequence, our needs are not met.

(Rosenberg, Marshall B. Nonviolent Communication: A Language of Life: Create Your Life, Your Relationships, and Your World in Harmony with Your Values)

What is my need? That I wouldn’t need to be perfect. That I can be who I am.

This is who I am.

I am sorry for all my rage, anger and outbursts. My heaving soul.

The ocean is calm. It does not heave.

My soul has stopped heaving too. I gained control. I know where to turn, who to trust.

Put your hope in God, for I will yet praise him, my Savior and my God

Nem tudtam befogni a számat!

Nem tudtam befogni a számat! Pedig megpróbáltam. Két kézzel szorítottam rá mindkét kezemet. De hát nem tudok csendben maradni. Ki tudna?! Ki akarna?! Végre üvölthetek! Végre szurkolhatok!
A LÁNYOM KOSARAZIK!!!!!!!!!

Hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ezt a sportot fogja választani. Nem erőltettem, nem is én biztattam. Az apja. Ő mondta neki, miért nem próbálja meg, miután egyik barátunk kerti palánkjába szinte folyamatosan záporoztak Eni labdái.
Így jelentkeztünk a "Boy's and Girl's" klubban kosárlabdára, ahová fel is vették. Miután kifizettem az összeget és kezembe kaptam az időbeosztást, akkor döbbentem rá, hogy ezek nem edzések, hanem mérkőzések.
- Nem is tud még kosarazni a lányom! - fakadt ki belőlem elsöprő erővel a meglepetés
- Nem baj. - biztatott az egyik edző - Itt mindenki kezdő.
Ez így megy itt?! Először Robi a baseball-lal, most az Eni a kosárral. Mély víz csak úszóknak. Bele a közepébe. Hajrá! Csináljuk! A buli a lényeg.
Nagy kihívás ez a maximalizmusomnak, de egyben felszabadító is. Miért ne játszhatnának! (Azért nem csak engem sokkolt le a hír. Kicsiny lánykámat is. Teljes para volt csütörtökig, amikor is színre kellett lépnie.)
Szóval Csiperkém pályára lépett. És én üvöltöttem és irányítottam. Tanácsokat adtam.
- Nyugodtan segítsen neki. A többiek úgysem értik. - mondta az edző angolul. (Természetesen én magyarul kiabáltam. Néha még a csapattársaknak is. Ki tudja miért, de nem értették.) Upsz! Nem én vagyok az edző
- Bocsánat! Ne haragudjon! Fogalma sincs a lányomnak, hogy mit kell csinálnia. Nem baj, hogy segítek neki? - szabadkoztam összehúzott nyakkal. míg Petya a nem létező bajsza alatt mosolygott.
- Nem. Nyugodtan adjon tanácsokat.
Én adtam. Abban nem volt hiány. :) Elragadott a játék heve, az élmény, hogy látom Enit játszani és hallgat rám.
A második félidőben ráérzett az ízére. Futott, küzdött, harcolt a labdáért. Egyszer az ő védéséből indítottak és dobtak kosarat, máskor pedig birkózva tépte ki az ellenfél kezéből a labdát.
Meccs után nagyon megdicsértük.
- Anya, Te mondtad, hogy harcoljak a labdáért! Én harcoltam!
AZ ÉN LÁNYOM!!!!

Eni színre lép

Akcióban a csapat

U.I.:
Azóta volt egy edzés is, ahol már gyakorolt labdát vezetni, passzolni és védekezni. Meglepődve néztem, ahogy küzd, szinte verekszik a labdáért. Nem érdekli, ha elesik, ha földre kerül. (Három, négy sérüléssel gazdagodva ért véget a gyakorlás.)
- Anya, amikor az edző azt mondta, hogy képzeljük el, hogy a labda valami olyan, amit elvettek tőlünk és vissza kell szereznünk, én először Muffinra gondoltam, majd azt képzeltem, hogy a labda Magyarország és a barátaim. Azért harcoltam annyira. Hogy vissza szerezzem.

Robi és a baseball

Robi egyik kedvenc játéka volt már Magyarországon is a Whiffleball. Ez egy a baseball-hoz hasonló, de kisebb gyerekeknek való játék. Itt az egyik tornaórán pont ezt játszották, és amikor Robi csinált egy "hazafutást", az társak komoly elismeréssel jutalmazták. Miután Robi elmesélte ezt az élményét, megkérdeztük, hogy lenne-e kedve baseball-ozni, ha már itt vagyunk Amerikában.
Ezzel szinte teljesen egy-időben felhívott Gary barátunk, aki azt mondta, hogy van néhány jegye az esti Red Sox mérkőzésre, és Robit szívesen elvinné, ha van kedve. Nagyszerű élmény volt Robinak a Fenway Park-ba eljutnia, főleg, hogy egy baseball-ozó családdal ment, akik magyarázták a játékot.

Ezen felindulva felvettem a kapcsolatot az itteni baseball ligával, akik azt mondták, hogy az őszi szezon már betelt, de tavaszra pont most vannak a felmérések, és bátorítottak, hogy vigyem le a Robit.
Amikor lementünk elsőre elég félelmetes volt olyan gyerekeket látni, akiknek legnagyobb többsége már 4-5 éves kora óta baseball-ozik. Az edző nagyon kedves volt (folyamatosan köpködött miközben beszélgettünk, de ez egy olyan baseball dolog), és azt mondta, hogy a Robit nem fogják most felmérni, de délután beállítják a mérkőzésen. Robival egymásra néztünk... Mi? Még nem is fogott ütőt, kesztyű sem volt a kezén, és rögtön egy meccsre küldenék?!
Jött az izgulás, és a meccs időpontja is eljött. Ott volt a csapat, de az edző sehol (utólag kiderült, hogy közbejött neki valami, és egy másik edző jött - amúgy mindannyian apukák és önkéntesként edzősködnek a csapatnál). Robinak meccs előtt adtak egy kölcsön kesztyűt, és dobtak neki pár labdát. Még maga a bíró (umpire) is segített neki. Az első ining (játékszakasz) után már fel is küldték a pályára, méghozzá a második bázison játszani. Igen, nekem is úgy magyarázták el a különböző pozíciókat, és a szabályokat. Robinak lehetősége volt ütni is, ráadásul kétszer. Elsőre a dobó őt találta el a labdával, így egyből az első bázisra sétálhatott. Másodszor elütötte a labdát, de nem túl messzire, így igen csak igyekeznie kellett, hogy ő érjen az első bázisra még a labda előtt, de sikerült.
Egyszóval remek élmény volt. Ami különlegesen megdobogtatta apai szívemet az az egyik apuka megjegyzése volt, aki azt mondta, hogy meglepő gyorsasággal tanul Robi, és félelmetes, az ahogy hallgat az edzők szavára.
A meccs után (bár kikaptak) a csapattársak is elismerően nyilatkoztak első baseball meccséről, és másnap felhívott az edző, hogy megkérdezze, a szezon hátralevő néhány meccsére játszana-e Robi a csapatban. Miután megkérdeztem Robi természetesen igent mondtunk...

Peti

Robinak dob labdákat az Umpire

Robi Tom edzővel, a második bázison

Robi várja a labdát

Robi éppen ütni készül...

...és üt

Kerti munkák

Sziasztok!

Lehet, hogy sokan nem tudjátok rólam, de világ életemben lakásban éltem. De most először egy házat bérlünk. Ez elég más. Itt van egy kis udvarunk is, és kerti munkákat is kell végezni. Meg is fogtam a fűnyíró kevésbé harapós végét, miután a főbérlő 10 perces gyorstalpalót tartott fűnyírókezelésből.

De ez csak a kezdet volt. Ahogy jön az ősz, egyre több a lehulló falelvél, amit ugye össze kell seperni. Szerencsére akadt segítőtársam (persze nem csak ebben, hanem az élet mind részében). :-)

Néhány szomszéd megdicsért bennünket, és mondták, hogy ez még semmi, várjam meg majd azt, amikor havat kell lapátolni. :-)

Peti

Vannak ilyen pillanatok, percek vagy órák is...

Ez a facebook csalóka.
Azt hiszem itt vagytok, de mégse. Azt hiszem minden megy a régiben, de mégse. Se itt nem vagyok, se ott. Se ide nem tartozom még, se oda már. Valahol a kettő között lebegek.
Ma rajtam van a sor?
Vagy csak így jön ki a frusztráltság, mert egész délelőtt egy vacak kabátot nem sikerül találnom a boltokban (megfelelő áron), miközben jó pár kilométert levezettem? Én aki köztudottan fagyoskodom mindenhol, itt állok kabát nélkül, nyakamon a téllel. Reggelente öt, hat fok van. Ha ránézek a hőmérőre, már akkor megfagyok. A lakásban tizennyolc, tizenkilenc fok. Náluuuunk!!!!!!!!!! Akiknél sose ment le a hőmérséklet huszonkettő alá, még akkor se ha nem fűtöttünk télen. Szerencsére Isten még türelmes és kegyes velem. Begyújt és délutánra akár húsz fokot is elér a hőmérő.
Bár ettől most nem lett jobb kedvem. Most én érzem magam egyedül. Feleslegesnek. Tehetetlennek. Haszontalannak.
Hova is tartozom? Nem élhetek a facebookon és a blogomon azzal a hamis tudattal, hogy ott vagyok valahol, ahol nem is. Kedvesek és hihetetlen támogatóak az itteni emberek. De mégis, bármennyire is erőlködöm nem tartozom ide. Még nem. Ez a virtuális világ sem segít. Becsap, átver, torz illúzióval kápráztat.
Hiányoztok. Hiányoztok régi és még régebbi barátok. (Fel se fogom mennyien és miért száguldoztok velem az éteren át. Köszönöm.) Egyedül vagyok, de mégsem. Megőrjít ez a kettősség.
Hiányzik, hogy tudom ki vagyok, hol kelek fel és hova megyek. Hova tartozom és kihez. Hiányzik, hogy kezemben tartsam a dolgokat.
Lehet, hogy pont ez kell? Hogy elengedjem? Hogy ne akarjam annyira szorítani... Irányítani az életem? Elengedjem magam és élvezzem, hogy zuhanok... Zuhanok a mélybe erőlködés, stressz nélkül... Lazán... Élvezve a nem tudás szabadságát.

Élvezve a bizalmat, hogy valaki megfog, megtart elcsendesít.

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."

Rómaiak 8:38-39

Szereplők 1

John és Tracy Martin

Itt az ideje, hogy bemutassak pár fontos és kedves "szereplőt" családunk nagy utazásán. Mert hát rengeteg új szereplője lett kicsiny életünknek. Alig győzöm megjegyezni az új neveket. (Ez sose volt az erősségem.)
Ám vannak, akik nem csak átutazóban, statisztaként vesznek részt benne, hanem főbb szerepeket töltenek be és legtöbbször önként ajánlkozva. (Mialatt ezt írom, egy pöttömnyi chipmunk mászott fel a szomszéd fára az ablakom előtt. Valószínű, hogy errefelé lakik, mert már másodszor látogat meg.)

Ők voltak, akik először vendégül láttak minket, amikor még a szállodában laktunk. Épp azon filoztunk, mi legyen a vacsora, amikor jött a felajánlás tőlük. Közel harminc éve követik Istent. Nagyszerű emberek.

Társasozás

Eni és Tracy csapata (4. helyezett)

Robi és John csapata (3. helyezett)

És mit gondoltok, ki lett az első... hát persze, hogy a Petya.

Shawn és Deidre Somerkamp

Shawn rengeteget segített a költözéskor: Neki és feleségének köszönhetően számtalan dolgot sikerült ingyen beszereznünk tőlük és más tanítványoktól. (ágyak, huzatok, edények, függönyök, takarók, tv, mp3 lejátszó a gyerekeknek, lámpák, képek) Pontos tervet készített mikor, mit és hol szedünk össze. Sőt a "súlyemelésben" is jeleskedett. És amíg a férfiak dolgoztak, addig Deidre a konyha takarításában szorgoskodott velem. Nem is tudom, mi lett volna, ha ők nem támogatnak és segítenek bennünket.

Koncentrálás csocsózás közben a pincénkben

Sikeres akció után

"A" csapat

"B" csapat

A picurka Chipmunk, még mindig itt futkos le és fel. Az előbb tele tömte a pofiját, ami dupla akkorára nőtt, mint az eredeti állapota. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!! Hát itt az odúja! Most ment be! Pont az ablakom előtt! Kedves szomszédunk van. Remélem megbarátkozunk.

Hoppá:

Fordított helyzet
(mókus lent, chipmunk fent rohan)

Ki az úr a háznál? (mókus fent, chipmunk lent)

Egyedül

Tegnap Csiperkémen volt a sor.
Csendben, némán baktatott hazafelé apjával.
-Rossz napom volt.
-Mi történt?
-Egyedül voltam a szünetben, és egyedül voltam az ebéd alatt is. Sírtam.
Hangtalanul gördülő könnyek az ebéd alatt. Magányos szív.
Eddig az újdonság forgataga, az élmények ezerszínűsége elfeledtette vele szíve legmélyebb fájdalmát:
"Hiányzik Fanni! Hiányoznak a barátaim!"

Távoktatás - Distance Learning

Tegnap beindult a "magyar suli" a gyermekeimnek.
Yesterday "Hungarian school" started for my kids. 
Míg Feri papa a Robival fizikázott,
While Grandpa Feri studied Physics with Robi,

addig Eni Ibolya mamával átbeszélte a tanrendet. :)
Grandma Ibolya talked through the different subjects with Eni :)

"Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére."

/A. Haley/ 

"Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák."

Példabeszédek 17:6 

Children's children are a crown to the aged, and parents are the pride of their children. 
Proverbs 17:6 (NIV) 

Bók - Compliment

Egyik este, amikor Csibe vizes haját fonogattam a nappaliban, (Barátnői azt mondták, ha vizes haját befonja, akkor göndör lesz reggelre. Valóban az lett.) megkérdezte Robit, hogy a virágok közül melyik tetszik neki a legjobban.
Természetesen a rajzaimra gondolt a falon. Ám a fiam válasza:
"Az, amelyik a hajadat fonja!"
:)

One night when I was braiding Eni's wet hair in the living room (Her friends told her that if she braids her at night it will be curly by the morning. And it worked) she asked Robi what was her favorite flower? 
She was thinking about my drawings on the wall of our living room. But my son responded: 
"The one who is braiding your hair!" (Virág means flower in Hungarian)
:)

Stb. 3

• Petya vett egy banánt, ami nem is banán. Egy banánnak álcázott valami. (planten) Először nem tudtuk mivel állunk szemben. Büszkék voltunk, hogy életünk legnagyobb banánját begyűjtöttük.
  Ám amikor próbáltam meghámozni ellenállt. Már ekkor gyanús volt. A belseje rózsaszínesebb és keményebb. Azért adtam a fiamnak, aki nem panaszkodott.
  Később világosítottak fel, hogy ezt csak sütve eszik vagy húsok mellé tálalják köretnek. Hát megsütöttük.
  
  
  
• Robi elment élete első baseball mérkőzésére. És nem is akármelyikre: Red Sox-ot nézte meg, akik a Baltimore ellen játszottak.

• Eni egyik nap 2 és fél órát olvasott: Harry Potter 4. Saját bevallása szerint imád olvasni. Eddig nem vettük észre, de reméljük így marad.

Csimbalumba és az inkjekciók

Kicsi Csimbalumbám, Csiperkém, Csibubum, az én ezer nevű gyönyörűségem tegnap (hétfőn) kiborult.

Már előre sejtettem a veszélyt, így nem szóltunk neki miért megyünk orvoshoz. De már tíz éves, és a tíz évesek kérdeznek. Egyenes, lényegre törő kérdéseket. Nem volt mit tenni elmondtam. "Szurit fogsz kapni."- hadartam minél semmitmondóbban, nehogy megijesszem. Teljesen felesleges volt. Már hergelte is magát.
Mint írtam nem lepődtem meg. Korábban már voltak érdekes tapasztalataink az injekciókkal és a vérvételekkel kapcsolatban:

1. "Hogy gyorsítsunk a sorban álláson, a sarki SZTK-ba mentünk vért vetetni Enivel (6 éves). Be is jött a taktika. Egyedüli gyermekesként, előre vettek minket a felnőtt rendelésen. Míg Robi kint várt, Petya és én bekísértük Csibét. Kedves nővérek mosolyogtak ránk és természetesen el voltak ájulva gyermekünk bájos, őzgida tekintetétől.
   Kicsit később mástól ájultak el majdnem. Még nem tudták mi vár rájuk. Mi sem. Amint Eni rájött, micsoda merényletre készülnek ellene, pánik rohamot kapott és vergődni kezdett apja ölében. Mindenki nyugtatgatta, de hiába. Ketten fogták le egyszerre. A nővérke arca elfehéredett, amikor sikító és rángatózó kicsi lányom kezéből ki kellett vennie a tűt nehogy kárt tegyen magában. Újra neki futott. Petya most már szorosabban fogta, és az eredmény siker.
   Ahogy kiléptünk az ajtón, több  tucatnyi szempár meredt ránk együtt érzően a folyosón.
   "Kihallatszott?"- kérdeztem Robit. Ő némán bólogatott. A szeme mindent elárult."
2. "Gondoltam hamar túl leszünk rajta. Már lassan hét éves. Nem lesz semmi gond. Petya is így gondolta, úgyhogy el se kísért minket a soros "hat éves" oltásra. Azért a biztonság kedvéért csak a helyszínen mondtam el Csipinek miért vagyunk ott, nehogy birkóznom kelljen vele az utcán. (Lehet, hogy mégis sejtettem, hogy ez nem lesz sima ügy?) Be is indult a para. Míg az orvosra vártunk a körülöttünk lévő kicsi babákkal példálóztam:"Ők se sírnak! (Még!)"
   Hosszas várakozás után (nekem hosszúnak tűnt reszkető lányom mellett), kiderült, hogy rossz időpontra érkeztünk. Eni már épp lélegzett volna fel, amikor a másik doktornő azt mondta:"Nem baj, jöjjenek be! Gyorsan beadom én!" Ebből csak a "nem baj" és a "gyorsan" nem valósult meg.
   Rövid kergetőzés után sikerült megfognom Enit, majd szumó birkózókat meghazudtolva, húszféle fogást próbáltam ki mire sikerült leszorítanom. A doktornő kihasználva az alkalmat, döfött, szúrt és sóhajtott. "Nézze csak anyuka! - mutatta  felém az elgörbült tű végét - Ennyire feszített. Legközelebb nem vállalom. Menjenek a saját orvosukhoz."
3. "Ahogy belépek, az épületbe elámulok. Nem gondolnám, hogy ez egy gyermekklinika. Akár óvoda is lehetne, egy hatalmas több emeletes óvoda. A portát elhagyva, egyenesen egy belső játszótérbe „botlok”, mászókával, csúszdával. A falakon rajzok, mesefigurák mosolyognak vissza. Még az ajtókon is színes festmények dobják fel a hangulatot. A kartonozó is lehetnek akár egy vidámpark jegypénztára, ha nem lenne játékosan felfűzve az ablak fölé: „betegfelvétel”Az első emeleten megtalálom, kis családom két tagját.
   Teljes tragédia. Apa feszülten ül, míg lányom vörösre sírt szemmel panaszolja, hogy kínok kínja vár rá az egyik csodaszép ajtó mögött: vérvétel. Már vagy két-három embert maguk elé engedtek, hátha megjön sarjam kedve, de nem. Hiába volt 50 percnyi várakozás. Se vigasztalás, se ész érvek, se fenyegetés nem hatottak rá. Természetesen minden bámészkodó minket néz és hallom, ahogy egy-két szülő esetünket felhasználva, kiselőadást tart gyermekének a helyes viselkedésről. Itt az ideje a határozottságnak. Oda állunk az ajtó elé. Mi jövünk. Páran próbálnak önkéntesen beelőzni, de ezt már nem hagyom. Belépünk az ajtón. Szorosan átölelem gyermekem. Nem az anyai féltés motivál, hanem, az, hogy meg ne szökjön. „Várj még egy kicsit a sírással, még meg se szúrtunk.” – szólt határozottan a doktornő. Vajon ez vigasztalásnak, helyreigazításnak, vagy figyelem elterelésnek szánta? Észrevettem, hogy minden orvos, ezt a módszert használja. Tanítják nekik? Még véletlenül se érzem belőle az együttérzést, de lehet, hogy pont ez a cél. A rideg szavaktól megijedve képtelen a gyermek saját érzéseibe belesüppedni és kénytelen kelletlen, de össze kell szednie magát. A vérvétel simán megy. Meglepően simán. Kicsiny Lányom is meglepődik. Én is meglepődtem és az apja is. Nem fájt, sőt kap pár bátorító szót is. „Ezek profik voltak anya, nem úgy, mint a másik helyen.”- súgja lányom, miután végeztünk." 

Eni ölelésembe burkolózva próbálta elrejteni könnyeit az új orvosunk elől. "De ugye csak egy szurit kapok?" - kérdezte vagy ezredszer, és én nem tudtam azt mondani neki, hogy igen. A doki is észre vette Csibu rettegését. Rögtön nyugtatásába kezdett: "Az én injekcióm nem fáj." Mire Eni: "Neki nem, de nekem igen."
Ezt a dokit is türelemre tanította kicsi lányom, avval ahogy kirohant a szobából időt kérve. Három injekciót kapott, mint a magyar igazság. Háromszor próbált lazítani. Vagyis a doki próbálta rávenni, hogy lazítson, ami Eninek nem ment. Nem is értem miért?! Végig sírta az egészet és az "ugye nem is fáj"-ra a válasza az volt: "De fájt!"

         

Fece

Tegnap Petya nem egyedül érkezett haza. 

Hozta magával Fecét is. 

Két órát töltött velünk. Négy órát utazott hozzánk, és négy órát utazott vissza New Yorkba, azért a két óráért.

"Az igazi jó barátok, akiket a szívük hoz hozzánk látogatóba, 

azok a legjobb orvosok." 

(Joan Aiken)

Természetesen "fecésen", hozott magával falatnyi "Magyarországot" is. :)

Stb. 2

Sziasztok!

Gondoltam megosztok pár képet:

Vasárnapi fagyizás:

Ebédlőnk:

Nem találtam képet a nappaliba, így alkottam párat:

Egy másik szép alkotás. Nem az enyém, és megettük. :)

Gyümölcs desszert Mike-nál,  Agnes-nél és Eaton-nél

Ma reggel Robi is talált egy, a természet által kreált, műremeket:

Pókháló eső után

Ezt a hetet hívhatnánk: "Művészetek Hetének" is. :)

Legyetek jók, ha tudtok! A többi nem számít!
Puszi!