Vírus

Váratlanul csörgött a telefon. Ismeretlen szám. Nincs mellette név. Mégis. Már láttuk valahol, valamikor. Eni sulijából a nővérke. 

Csibubu már harmadszor ment le hozzá, hogy nem érzi jól magát: "Megnéztem a torkát és a pajzsmirigyét. Minden rendben. Láza sincs. De fájlalja a fejét és a hasát." Gyanús. Ez a lány mindig gyanús.

"Kérdezd, meg tőle, hogy, nem történt e valami a suliban, ami miatt haza szeretne jönni!"- adtam a jó tanácsot Petyának, amíg ő Csiperkével beszélt a telefonon.- "Igaz, eddig mindig beteg lett, amikor azt mondta, hogy rosszul van, de biztos, ami biztos."

Öt perc múlva úton voltam az iskolába. Nem látszott rajta semmi. Ahogy máskor sem. "Hánytam." - fogadott Csibu. "Azt mondta, hogy hányt."- erősítette meg a nővér is.

"Azt mondta..." Visszhangzott a fülemben a mondat. Mit jelent ez? Hányt vagy nem hányt? Hiszi e a nővér vagy sem? És én? 

Kicsi Csöppöm még egyszer se hazudott ezen a téren. Igaz, volt egy lenyelt húszas, amit le se nyelt (Ez egy másik történet, de ha van elég érdeklődő, szívesen elmesélem. Ízig vérig tragikomédia.), de akkor se hazudott. 

Hát akkor? Olyan nehéz neki elhinni, hogy rosszul van. Nem látszott rajta semmi. Mint máskor se. Csillog a szeme (nem a láztól). Amikor vizslatóm és kérdezgetem elneveti magát. Gyanús. Nagyon gyanús. El akartam hinni neki, hogy fájdalma van. Hittem neki. Vagy is: hittem is, meg nem is. 

Egészen addig, amikor ismét hányt egyet.

Ó!!! Kicsi Szívem! Ott görnyedt a vécé felett. Ezt nem lehet megjátszani. Annyira kimerült, hogy fél óra se kellett hozzá, hogy álomba merüljön apja mellett. Estére már láza is volt.

Miért olyan nehéz elhinni neki, hogy beteg? Valahogy Ő olyan más! Valahogy Ő máshogy beteg. 

Emlékszem egyszer az óvodából is sajnálkozva hívott az óvónő, hogy Eni lázas. Lelkiismeret furdalása volt, mert nem hitt neki először. Nem hibáztattam. Nekünk se sikerül őt komolyan venni. Pedig mindig igazat mond. Akkor miért lebeg ott az az aprócska kétely, minden egyes alkalomnál? 

Talán, mert vannak számunkra hétköznapi dolgok is amik miatt panaszkodik? Amiket nehéz neki elhinni, hogy zavarják? Mint például az étel íze és kinézete, vagy a meggyűrődött ruha. Vagy a sok idegen körülötte, akik ismeretlenül ráköszönnek és megölelik. 

Azt hiszem, ezeket a dolgokat is komolyabban kéne vennem. Még akkor, is ha nehezen hihető, érthető, elfogadható. Ő más. Máshogy él meg dolgokat. Máshogy érez, máshogy tapasztal.

Jó lenne kémnek: Kiszámíthatatlan. Képtelenség kiismerni és képtelenség kitalálni mi zajlik benne. Minden emberi logikának fittyet hány. Igazi rejtély.

És én ezzel együtt szeretem.