Thursday, December 11, 2014

"Ne csak egy nap legyen szeretet"

Ma új felfedezésre tettem szert. Pedig nem kutattam. Nem kerestem. Nem gondoltam, hogy bármit fel kéne fedeznem, ki kéne kutatnom. Csak úgy jött. Magától.
Karácsonyra készülődve gondoltam "bedobok" egy kis karácsonyi biblia beszélgetést a szeretetről. Mi másról beszéljünk így Karácsony idején, a Szeretet Ünnepén, ha nem a szeretetről. Össze- is jöttünk heten, forró tea és süti illat mellett. Előre elterveztem, kitaláltam, hogy miután mindenki bemutatkozik megkérdezem mi az a szó ami a Karácsonyról eszükbe jut. Biztos voltam benne, hogy a szeretet lesz a legtöbbet felhozott szó. Én, onnan, szépen, kreatívan, kecsesen átvezetem a beszélgetést a szeretetre.
Az első embernél még nem aggódtam. Igaz Jézus jutott eszébe, ami nem egészen a szeretet, na de majdnem. Ám a második embernek anyukája sütije, a harmadiknak a sok teendő, a negyediknek a fény ugrott be elsőre, míg az ötödiknek ismét a sütemény. Mi a baj?! Hogy fogok kreatívan és kecsesen a szeretetre rátérni, ha senki se említi a szeretetet? Szerencsére mellettem ült Éva barátném, szintén magyar, aki végre bedobta a szeretetet, amire én kapva kapva ráerősítettem.
Ám bennem maradt a kérdés, hogy nem jutott nekik eszükbe ez a szó?
Ekkor tudtam meg, itt kint Amerikában sose hallották azt a kifejezést, hogy a Karácsony a Szeretet Ünnepe. Döbbenten, álmélkodva néztek rám. Én is rájuk.
Petya szerint ez a szocializmus maradványa. Akkoriban ahelyett, hogy eltörölték volna a keresztény ünnepet (Ami egyébként sose volt keresztény, hanem pogány ünnep volt eredetileg és abból csináltak keresztény ünnepet kihasználva, hogy megünnepeljék Jézus születését, aki nem is akkor született. Szóval katyvasz az egész.) "szocializálták" és lett belőle a Szeretet Ünnepe.
Hogy hogy jött az, hogy Jézuska hozza a fát azt nem tudom, de ezt is meglepődve hallgatták az amerikai barátaink.
Érdekes annak idején nem jutott eszembe megkérdezni, hogy ki az a Jézuska. Szóba se került, hogy Ő Jézus, a Megváltó, a Messiás, ugyanis ezek a szavak nem léteztek a szótáramban. Felőlem Jézuska lehetett volna akár Jancsika vagy Jánoska is csak el ne felejtse a fát hozni. És hogy hogy hozza  Jézuska a fát? Ezen se akadtam fel anno, hisz a Télapó is meghozta a csokikat a csizmámba a zárt ablakok mellett. Jézuskának se lehet probléma a fenyőfa.
Bár ma már hiszek, ma már számomra Jézus a megváltó, a Karácsony Ünnepe megmaradt a Szeretet Ünnepévé. A szereteté, amivel Isten szeret és a szereteté, amit én adhatok másoknak.
Eszembe jutott egy gyermekdalban megfogalmazott kívánság. Ezt kívánom nektek Én is: " ... hogy ne csak egy nap legyen szeretet."...

Beszélgetés után asztaldíszt készítettünk:



Lívia

Yuri és Gayle

Éva

Készük a dísz













Egyik oldal ...

... másik oldal. 


Az én asztaldíszem

1 comment:

  1. Hát igen, ezek a kulturális különbségek... :)
    Én a szocializmusban tényleg jobban szerettem a karácsonyt, de ennek oka nem elsősorban a szocializmusban keresendő, hanem a gyerekkoromban. Gyerekként a karácsony egy hatalmas euforikus esemény volt, ma már inkább csak a pihi ünnepe... :)

    ReplyDelete