Magány. Csalódás. Üresség a rohanó világ mögött.
Még ha felcsillanna egy kis fény is, nincs erő utána nyúlni. Minek. Úgyis elszáll. Úgyis kialszik. Kacérkodnak egy kicsit. Felvillannak, ha épp unatkoznak, és nem találják elkalandozott társaik. Fénnyel kecsegtetnek, majd kacagva hagyják ott az árnyaik.
Nem marad más utánuk. Helyettük. Nem is volt ott igazán semmi.
Hol az a fény, ami átölel? Hol az a fény, ami átmelegít? Ami átjár minden csontot, bepillant minden sóhaj mögé? Hol az a fény, ami sose alszik el, és ott van melletted bármerre jársz?
No comments:
Post a Comment