Ez az almaszedés almaszedés nélkül zajlott.
Leakadtunk a kellemesen meleg, frissen készült alma fánkoknál. Beszédbe elegyedtünk a rég látott barátokkal, és 20 percet vártunk Csibebabára, amíg sorban állt az "apple sider"-re, amit sose kapott meg.
Ám az igazi fennakadást, feltartóztatást az óriási labirintus okozta. Már tavaly is szemezgettünk vele. Méregettük, nézegettük, de sokallottuk az árat. Idén engedtünk a csábításnak. Ez annak köszönhető, hogy az egész család, engem kivéve, a "Maze runner"-t (Labirintus Futó) olvassa. Nehogy már ezek után kihagyjuk a környék egyik legnagyobb labirintusát!!!
Először a gyermekeket fizettük be. majd rábeszéltem Petyát, hogy mi se hagyjuk ki az élményt. Természetesen Ő elsőre a helyes utat a helyes megoldást, a megfelelő logikát kereste. Én párat pislantottam, kicsit mosolyogtam és csábítóan rávettem, hogy eltévedjünk. Többször is összefutottunk a mérgezett egérként rohangáló gyermekeimmel, akik éppen versenyben voltak a barátaikkal: ki ér ki hamarabb a labirintusból. Nem zavart, hogy fogalmuk sincs merre mennek. Boldogan néztem, ahogy Eni és Robi csapatban dolgozik és küzd. Minél tovább tart annál jobb. És tovább tartott. A végén Petya úgy ment vissza értük. :) De imádták és mi is.
|
Robi és John |
|
Istentisztelet |
|
Fáztunk |
|
Robi, Eni, Adriana és Lily |
|
Én, Peti, Lee, Jim, Kayo, Tanya |
|
Gennyvel |
|
Jerry, Lily, Lori |
|
A labirintus |
|
Hahó! |
|
Cukorkáim együtt küzdenek |
|
Merre menjünk? |
|
Ki út. |
|
Végre!!! |
A végén Robival kerestünk gyorsan egy "red delicious" almafát, és leszüreteltünk hat almát. Ha már ott voltunk, nehogy elmenjünk e nélkül!
A kertben is beindult a nagyüzem. A tavasszal várva várt levelek lehullanak. A kertünkbe! Mi pedig össze szedjük. Ismét. Mivel se "blower"-ünk (nagy teljesítményű, levegőt fújó akármicsoda), se más profi gyűjtő célszerszámunk sincs, saját, egyedi technikát találtunk ki Petyával:
Én gereblyézem:
Petya belapátolja:
Majd ismét én jövök. Tömörítem:
No comments:
Post a Comment