Egy valóra vált álom: Robi keresztelője - A dream come true: Robi's baptism

Ilyenkor kéne valami szépet írni. Megfogalmazni, szavakba önteni.
Ezernyi érzés, emlék, gondolat szó suhan át, hogy megfogjam, elmondjam, elkapjam.... Majd néma csend és béke. ...  Világgá üvölteném boldogságom, de nem megy. Nem jön ki hang a torkomon. ... Nem tudom leírni a leírhatatlant. Nincs rá megfelelő szó. Minden próbálkozás csak halvány mása a valóságnak.
Ó, ha festeni tudnék! Színekbe önteném mindazt, amit érzek. Vászonra varázsolnám szívem mélyéről feltörő boldogságot. Nem hiányozna egyetlen szín sem. Nem fukarkodnék a festékkel. De nem tudok festeni.
Író vagyok. Szavak nélkül....
Becsukom a szemem. Átadom magam a kimondhatatlannak. Nem erőlködök tovább. Csupán egyetlen mondatot suttogok az ég felé: "Köszönöm, köszönöm Drága Istenem!"

Robi's baptism slow motion from Peter Szabad on Vimeo.

This is the time when I should write something really nice. To express in words. Thousands of feelings, memories, thoughts and words run through my mind and I can't grasp them... Then total quiet and peace... I would scream my happiness to the world but I can't. No voice come through my mouth... I can describe the indescribable. There are no proper words. All attempts are but a faint copy of reality. 
Oh, if I could pain! I would put all my feelings into colors. I would magically put on canvas the happiness breaking out of my heart. Not a color would be missing. I wouldn't spare the paint. But I can't paint. 
I am a writer. Without words... 
I close my eyes. I give myself over to the inexpressible. I stop trying. I only whisper one sentence towards the heavens: "Thank you, thank you my dear God!"