Friday, April 25, 2014

Mázli, szerencse, vagy isteni gondviselés?

Mázli? Szerencse? Isteni gondviselés? Kinek mi szimpatikus! Szabad a választás:
Csütörtökön, a tavaszi szünet sokadik napján roppant nehéz volt ifjabbik sarjamat rávenni a tanulásra. (Bár ehhez nem kell tavaszi szünet. Ezzel a problémával hetente megküzdünk.) "Ravasz" és "számító" anyai énemet vetettem be. Kapóra jött, Lily reggeli telefonhívása is: "Átjöhetek Enihez?" Valamit valamiért. Ha Eni szeretné , hogy Lily ismét átjöjjön, akkor tanulnia kell, mint a "Kis Angyal".  Nem is ellenkezett többet. És amikor "Kis Angyal" szárnyainak verdesése lankadni látszott, elég volt megemlítenem azt a lehetőséget, hogy nem jöhet el Lily és egyedül töltheti a délutánt. Meggyőző erővel tudok hatni ha akarok.
Ám ekkor még nem tudtam, hogy Valaki ott fönt, e mögött az események mögött valami többet lát. Többet tervez. Többet akar. Én csak a magam kis dolgával voltam elfoglalva, és azzal, hogy célt érjek. De a szálakat nem én mozgattam. Az eseményeket nem én irányítottam.
Délután ötkor indultam Lilyékhez. Pár perc autóút. Felajánlotta, hogy gyalogol és buszozik, és már hajlottam rá, hogy éljek ezzel a lehetőséggel, de meggondoltam magam. Nem szerettem volna, hogy abban a szélviharban, ami egész nap tombolt, megfázzon.
Jókedvűen csacsogtunk az autóban és fejtegettük, mi segíthet ha épp nincs kedvünk tanulni. Már vettem be a kanyart, hogy leparkoljak a házunk oldalán, amikor hirtelen a fékre tapostam. Elállt a lélegzetem. Tágra nyílt szemekkel meredtem az előttem heverő monstrumra. Ott hevert a földön. Fejjel előre. Letaglózva. Ott ahol a kocsink szokott parkolni. Ott vágódott a földbe. Ott terült el a kosárlabda palánkunk.  Míg oda voltam, a hatalmas szél felborította.
Ha Eni nem ellenkezik... Ha nem lett volna reggeli telefon... Ha nem kegyelmeztem volna meg vagy százszor (Hát igen, vajból van a szívem és kicsi Csibém sem angyal még.) ... Ha otthon maradtam volna ... Ha hagyom, hogy Lily busszal jöjjön ... Ha nem mentem volna el Lilyért ... MOST RONCCSÁ LENNE LAPÍTVA AZ AUTÓNK a kosárlabda palánk jóvoltából.
Mázli? Szerencse?
NEKEM ISTENI GONDVISELÉS!

U.I.: Természetesen Csibe nem mulasztotta el megjegyezni: "És te még nem akartál elmenni Lilyért!" Hm. Valaki azt akarta, hogy elmenjek. És nem csak Csibu.

"De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget."
Zsolt. 127:2/b

Minecraft-ozik a csapat: Eni, Lily és Robi


No comments:

Post a Comment