Tanár-szülő konferencia

Hogy miért hívják ennek? Fogalmam sincs. Futószalagon jönnek mennek a szülők és kemény, öt percet kapnak minden tanárral. Se többet se kevesebbet.
Számomra a konferencia ennél kicsit több. Profin hangzó név alatt valójában a fogadó óra rejlik. Az is a pörgősebb fajtából.
De leszámítva a rohanást és a sürgetést, rengeteg bátorító dolgot hallottunk a gyermekeinkről.

ENI:
Három hónap alatt 2-es szintről 3.5-ös szintre nőtt az angolja! Szinte mindent első hallásra megjegyez és hetekkel később is emlékszik rá. Ön motivált (legalább az iskolában az. :)) és lelkes, hogy új dolgokat tanulhat.
Kedvenc tantárgya a művészetek:

ROBI:
Mind a négy tanárja lelkes, hogy Robi a csoportjukban van. Úgy gondolják színesebbé és izgalmasabbá teszi az órákat. A diákok kedvelik és szeretik őt.
A földrajz tanár szerint a gyerekek felnéznek rá és Robi példa a számukra. (főleg a tiszteletben és a figyelmességben). A matek tanár szerint is az osztály kedvence és jól el lehet vele beszélgetni dolgokról.
A tudomány tanár volt a leglelkesebb, hogy találkozhat velünk:
- Úgy örülök, kedves szülők, hogy végre találkozhatunk! Imádom a fiukat! Az egész osztály szereti! A gyerekek imádják az akcentusát, a kérdéseit. Nem mulaszt el egyetlen órát se, hogy rá ne mutasson, hogy Magyarországon mennyivel máshogy csinálják a  dolgokat mint itt. Bátran kérdez, ha nem ért valamit és ez segít nekem is, hogy a többieknek is elmagyarázzam az anyagot jobban. Volt, hogy kijavítottam a Robit, amikor mondott valamit:
  "Azt, hiszem ezt és ezt akartad mondani. Amerikaiul, az így hangzik...."
   Mire a fiuk azt mondja nekem: "Akarok én amerikaiul hangzani?"