Hangosan köszönök, hogy mindenki észre vegyen:Boldog Új Évet! (Idén, még nem voltam lent játszani.) Átöltözöm. Felhúzom a kosárcipőm, mialatt mosolyogva oldalra sandítok. "Már nekem is van labdám!" Újult erővel melegítek. Alig várom, hogy gyakorolhassak, hogy megosszam a "szépségem". Felmegyek a pályára és dobok párat a kosárra. Az egyik lány leszedi a lepattanóm. Megforgatja a kezében a labdám. Furcsán tekint rá, majd eldobja. Nem nyúl érte többet. Nem török le. Még nem. Haj, na de mi jön később!!! Ismét gyakorlok egy kicsit , majd Julie-nak büszkélkedve mutatom mim van.
-Hm.-mondja. "Mi az, hogy Hm?" - Férfi kosárlabda?
-Mi????? - azt hittem az angolommal van baj. -Milyen labda?
-Férfi? - Kérdezi újra. "Hogy lenne már férfi, amikor gyönyörűen kidekoráltam virágokkal!"
-Miért van férfi és van női kosárlabda??????
És kérem alássan, van! A női kisebb és könnyebb. A férfi nagyobb és nehezebb. És nekem milyen van???? Na, milyen???
Férfi! Gyönyörűen, nőiesen, kecses vonalakkal feldíszített és kidekorált férfi kosárlabdám van.
Még most sem térek magamhoz!
Én arra emlékszem, amikor anno huszonvalahány éve nem volt tornacipőd és az én kölcsön férficipőmben kosaraztál. Úgy látszik, hogy kosarazás közben időnként belefutsz ilyen férfias dolgokba. :)))
ReplyDeleteJé! Erre nem emlékesztem. De így utólag vagy ismét hálásan köszönöm Szepy.
ReplyDeleteSzívesen, bár ha emlékeztél volna, nem lennél ilyen hálás, mert nagy volt neked a cipő és össze-vissza csúszkáltál benne. :)))
Delete