Virág: Egypercesek 2: Szerethető vagyok-e? - One minute stories 2: Am I lovable?

 

Ezt a kérdést legalább egyszer feltesszük magunknak az életünk során. Vagy kétszer. Vagy sokszor. Nagyon sokszor.

Keressük, kutatjuk a választ. Ki mond igazat? Kinek hihetek? Kiben bízhatok? Magamban? Másokban? Érzéseknek? Tényeknek? Túl sok a kérdés. Túl sok a bizonytalanság. De mi a válasz?

Pár hete, egy borongósabb napomon, amikor épp minden sötétnek és feketének tűnt Lilian oda jött hozzám és azt mondta: ”Szeretlek Virág.”

„Hogy szerethetsz, ha nem is ismersz?” – fakadt ki belőlem a kétely, a visszautasítás.

„Isten miatt szeretlek. A Biblia miatt, mert arra hív el.”

Mi? Milyen szeretet ez? Hogy lehet így szeretni? Hogy lehet ezért szeretni? Már nyitottam volna a szám, hogy vitatkozzak, amikor belém hasított a felismerés! Ahh! Hát akkor ez az! ...

Az életben ez nem így működik. Ha szeretünk valakit, azért szeretjük, mert… Mert aranyos. Mert szimpatikus. Mert kellemes élmények fűznek hozzá. Mert jót tett velem. Mert… Mert… Mert… Mindig ott van a mert. De szeretni valakit csak úgy…, csak azért mert van …, mert ember… Szeretni anélkül, hogy letett volna valamit az asztalra… Szeretni annak ellenére is… Szeretni feltétel nélkül… Lehet-e így szeretni? Szeretet-e ez egyáltalán?

„mert Isten szeretet.” (I. János 4:7)

Ő határozza meg, mit jelent szeretni.

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm. 5:8)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

Max Lucado írta, a „Just Like Jesus” című könyvében:

„Isten olyannak szeret, amilyen vagy, de visszautasítja, hogy olyannak hagyjon. Azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Jézus. Isten olyannak szeret, amilyen vagy. Ha azt hiszed, hogy jobban szeret majd, csak azért mert erősebb a hited, nagyon tévedsz. Ha azt gondolod, hogy mélyebben fog szeretni, ha a gondolataid mélyebbek, ismét tévedsz. Ne keverd össze Isten szeretetét az emberek szeretetével. Az emberek szeretete gyakran a pozitív eredménnyel nő, és a hibákkal együtt csökken. Nem így Isten szeretete. Isten úgy szeret, ahogy vagy. Isten szeretete soha meg nem szűnik. Soha. Bár mi nógatjuk. Semmibe vesszük. Visszautasítjuk. Megvetjük. Ellene szegülünk. Ő nem változik. A mi gonoszságunk nem csökkenti a szeretetét. A hitünkkel nem nyerjük ki jobban, ahogy a butaságunkkal nem veszítjük el azt. Isten nem szeret kevésbé, mert elbukunk, vagy jobban, mert sikeresek vagyunk. Isten szeretete, sohasem változik.”

Szóval szerethetők vagyunk-e?

Igen!

Bárki, bármit is mondjon. A világ Teremtője, aki megalkotott téged és engem azt mondja: ”SZERETLEK! Nem érdekel mit tettél, vagy nem tettél. Nem számít ki vagy, vagy ki nem. Nem ez számít nekem. Nem emiatt vagy értékes. Nem emiatt vagy szerethető. Szeretlek. Csak úgy.”

A kérdés nem az, hogy ez igaz-e?  A kérdés az: Elhiszed-e? Elfogadod-e?

We ask this question at least once in our lifetime. Or twice. Or many time. Very many times.

We are searching for the answer. Who tells us the truth? Who can I believe in? Who can I trust in? Myself? Others? My emotions? Facts? Many, many questions. Much insecurity. But what is the answer? 

Couple of weeks ago on one of my gloomy days when all seemed to be dark and black, Lilian came up to me and told me, "Virág, I love you." 

„How can you love me if you don't know me?” – I blurted out with doubt and refusal.

„I love you because of God and since the Bible calls me to do so.”

What? What kind of love is this? How can you love because of that? I was about to say something to argue this logic but then it hit me. Ahhh! Then that is what it is! 
...

In real life this is not how things work. When we love someone we love them because of... They are cute... Because we like them. Because we have pleasant memories with them. Because they've done something good to us. Because, because, because... It is always because of something. But to just love someone, just because they are, just because they are human, without them accomplishing something, or even against what they have done, to love without condition. Can we really love like that? Is that love at all?  

"because God is love" (1 John 4:7)

He determines what love is.

"But God demonstrates his own love for us in this: While we were still sinners, Christ died for us."  (Romans 5:8)

"For God so loved the world that he gave his one and only Son, that whoever believes in him shall not perish but have eternal life."  (John 3:16)

Max Lucado writes in his book, „Just Like Jesus”:

God loves you just the way you are, but he refuses to leave you that way. He wants you to be just like Jesus. God loves you just the way you are. If you think his love for you would be stronger if your faith were, you are wrong. If you think his love would be deeper if your thoughts were, wrong again. Don’t confuse God’s love with the love of people. The love of people often increases with performance and decreases with mistakes. Not so with God’s love. He loves you right where you are. To quote my wife’s favorite author: God’s love never ceases. Never. Though we spurn him. Ignore him. Reject him. Despise him. Disobey him. He will not change. Our evil cannot diminish his love. Our goodness cannot increase it. Our faith does not earn it anymore than our stupidity jeopardizes it. God doesn't love us less if we fail or more if we succeed. God’s love never ceases. 

Are we lovable? 

Yes!

No matter what anyone else says. The Creator of the Universe who created you and I say, "I LOVE YOU! I don't care about what you've done or not done. It doesn't matter who you are. That doesn't make you valuable. That is not what makes you lovable. I love you. Just because I do." 

The question is not whether this is true? It is whether you believe it? Whether you accept it?