"Bostoni nyócker"

Petyával úgy gondoltuk, hogy egyik családi időnkben (minden héten megpróbálunk valami különleges dolgot csinálni a gyermekeinkkel) elmegyünk görkorcsolyázni. Már sok ilyet láttunk az amcsi filmekben és szerettük volna kipróbálni. Petya ügyesen talált is akciósan kupont. Lecsapott rá. Akkor még nem sejtettünk semmit. Örültünk az akciónak.
Harminc öt perc kocsikázás után, Dorchester-be érve, az épületek kicsit lepusztultabbak lettek és az utcák szemetesebbek.

"Anya ez olyan mint a nyócker!"- szólt Csiperke.
"Nem, ne viccelődj."
"De! Apa mondta!"
"Tényleg Édi?!"- fordultam döbbenten Petyához.
"Igen. Nem a legbiztonságosabb környék." - jött a nem megnyugtató válasz.
"És te ide vettél jegyet?"
"Amikor megvettem nem tudtam, hogy hol van?"
Elmormoltam egy gyors imát és rábíztuk magunkat Istenre. Majd: Kalandra fel! Ilyet se csináltunk még!
Hozzá vagyunk szokva, hogy mindenféle nemzetiségi emberrel összefutunk, találkozunk itt Bostonban. Ám az még nem fordult elő, hogy mi lettünk volna az egyetlen fehérek a környéken.
Egészen mostanáig.
Annyira nem is bámultak meg minket. Sőt kedvesek voltak velünk.