Hogyan kezdtük a második évet? - Starting Out Year Two

Egy év után, nem is tudom, hogy lehet e arról beszélni, hogy "Nagy utazás". Már nem utazunk. Már nem vagyunk idegenek. Nem érezzük magunkat külföldön. Otthon vagyunk. Kialakult rutinnal, ismerős szomszédokkal, szorosra fűzött barátságokkal.
Szívesen mondanám, hogy az élet máshogy megy itt. De nem. Legalábbis nekem nem. Itt is suliba járnak a gyerekek (végre elkezdődött),

itt is el kell menni a boltba és ....  itt is lebetegszik az ember.
Még el se kezdődött az iskola, de Csibebuba benyalt valami vírus szerűséget. Először azt gondoltam sima megfázás. Torokfájás, köhögés, takonykór, stb. Majd Robi következett. Ekkor sem gyanakodtam. Két beteg gyermek. Szokásos. Nem meglepő ha egy intenzív tábor után vannak. Valószínű, hogy kimerült a szervezetük. Ám pár nap után Petya és Verácska is elkezdte fújni az órát. Köhögtek, prüsszögtek. Lebetegedtek.
Egy, csak egy ember volt talpon a vidéken! Én. Büszkén tartottam magam. Ez az anyák feladata. Egészségesnek maradni. ....
De nem sokáig. "Aki áll vigyázzon el ne essék..." Isten úgy gondolta alázatra tanít. Tegnap belázasodtam. Beálltam én is a sorba. Vagyis befeküdtem. Véletlen se maradjak ki a "jóból."

After one year I am not sure if we can still talk about the "Great trip." We are not on a trip anymore. We are no longer strangers. We don't feel abroad. We are at home. We have an established routine, familiar neighbors, close friendships. 
I would love to say that life is different here. But it really isn't. Not for me at least. The kids go to school here too (it finally started). You have to go buy groceries... and you do get sick here too...  
School hasn't even started but Eni already got some ugly virus. I first thought it was just a simple cold. Sore throat, coughing, congested nose, etc. Then it was Robi's turn. I still wasn't suspicious. Two sick kids, That's normal. It isn't surprising that their bodies get weakened after a week long intense camp. But a few days later Petya and Veronika started showing symptoms. They were coughing, sneezing. They all got sick. 
Only one person remained standing! Me! I was holding up proudly. That is the task of mothers. To remain healthy... 
But not for long. "If you think you are standing firm, be careful that you don't fall!" God is teaching me some humility. I became just like on of them. I even had a fever. Not to miss out on all the "fun."