Jobb? ... Vagy rosszabb?

Vissza érkeztünk. Vége a három hetes Magyarországi látogatásnak.

Hogy érzem magam? Mit éreztem otthon és mit érzek itthon? Kicsit össze vagyok zavarodva. Van honvágyam? Volt honvágyam?

Mi a honvágy? Nem tudom és ebből az következik, hogy nem, nem volt. Nem szeretnék megbántani ezzel senkit, de nem volt honvágyam az elmúlt tíz hónapban. Talán mert a huszonegyedik században a "Facebook" és a "Skype", na meg a "Viber" és az internet segítségével a több ezer kilométeres távolságok másodpercekre törpülnek.  Nincs is már távolság. Nincs hosszú várakozás egy rég feladott levélre, egy ki tudja hol járó csomagra. Minden itt és most van. Ha akarod. Vagy talán túl elfoglaltak voltunk. Talán az új élmények, kalandok, nem engedtek, hogy lelassuljak és észre vegyem a hiányt. Talán valami más. Nem tudom. De nem volt honvágyam. 

Szálkai tó - Magyarország

Ám, amikor leszállt a gép, amikor végig sétáltam Budapest jól ismert utcáin, amikor beszippantottam a nyár meleg illatát a Balaton mellett és megcsodáltam a fénylő csillagokat, amikor Szálka poros földútját róttam és újra ölelhettem családom, barátom, ezernyi emlék, érzés, hangulat tört utat magának. Mind azt kiabálta: Itthon vagyok! Ide tartozom!

Ám a vissza útnál ugyan ezt éreztem. Boldogságot, lelkesedést, izgalmat. Haza megyek. Hova?! Hova megyek? Most hova is tartozom? Hol jobb nekem?

Összehasonlítható a ló a repülővel? Az óceán a Balatonnal? A sós levegő az erdő illatával? A New England-i táj a magyarral? Nem hasonlítható össze. Minek összehasonlítani? Persze megpróbálhatom és valamiképp ez segít. Ám az összehasonlításban néha az a baj, hogy nem csak össze akarjuk őket hasonlítani, hanem ezzel minősíteni is szeretnénk. Melyik a jobb? Melyik a rosszabb? Nincs erre válasz. Nem jobb, nem rosszabb. Másabb. Nagyon másabb. Nem tetszhet mindkettő? Nem szerethetem mindegyiket? Minek választani?

Middlesex Fells - Amerika

Amikor pocakomban hordtam Csiperkémet egyik legnagyobb félelmem az volt, szerethetem e majd az új, csöppnyi jövevényt annyira, mint Robit? Tudok-e majd úgy nézni rá, ahogy a fiamra most? Jut e neki még szeretet? Hogy fogom megosztani köztük a szívem? Ám nem kellett megosztanom. A szívem nőtt nagyobbra. Akkorára, hogy bele fért mindkét gyermekem. Kell választanom köztük? Nem. Nem kell. Nem is akarok. Mások. Nagyon mások, de én így szeretem őket. Ezt csodálom, ezt élvezem bennük. Mindkettőjüket egyformán imádom, de még is máshogy. 

Így vagyok Magyarországgal és Amerikával. Van egy ott-honom és van egy itt-honom.  Itt is, ha kiülök a "porch"-ra, a hintaszékembe és elmerengek a természet szépségén vagy ha a kis erdőségeket járom, megnyugszom és Istent csodálom, ahogy a szálkai hintaágyban, a veszprémi dombok között vagy Budapest Duna-partján. Itt is volt akinek hiányoztunk és otthon is van aki haza vár. Itt is van egy lelki családom akikhez tartozom és otthon is. Itt is finomságokkal vártak és otthon is.  Itt is szeretek embereket és otthon is.

A szívem nőtt meg. Belefér mindkettő. Mindkettőt szeretem, de máshogy.