Az interneten kutakodtam, hogyan kell olajjal festeni. Bár nagy sikere lett Eni múltkori baglyának, úgy véltem, jobb egy-két fogást elsajátítani. Családunkban Petya az, aki elolvas minden útmutatót és leírást. Én zsutty, bele a közepébe. Minek húzni az időt? Majd rájövök útközben. Ám most félre téve mohóságom, türelmetlenségem, alázatosan végig olvastam pár tanácsot, figyelmeztetést.
Rögtön úgy éreztem neki se kéne állnom festeni. Ez bonyolultabb mint gondoltam. Kezdtem érezni ahogy nőtt bennem a feszültség és a frusztráció. Abba hagytam az olvasást. Ott egye meg a fene a jó tanácsokat! Biztos segíteni akarnak, de csak a kedvem szegik. Mennyivel egyszerűbb tudatlanságban maradni. Csak élvezni a festést, miközben fogalmam sincs éppen mit rontok el.
Ezt fogom csinálni! Bele vetem magam. Tudatlanul. Miután Petyától is megkaptam a zöld utat: "Ha elrontod, hát elrontod. Nem úgy tanul meg az ember festeni, hogy próbálkozik?", neki láttam és hagytam, hogy a festés élménye beszippantson.
A folyamat (mobillal):
A végeredmény:
Tyű, ez tök jó lett!. Az a lenti csillogó tükröződés szinte már-már mestermunka! Még a végén felfedez egy dollármilliárdos szponzor és dől majd a lé! :)
ReplyDeleteGratulálok! :)