Virág: Egypercesek 9.: Macaron avagy a tökéletes sütemény

Körülbelül egy éve ismerkedtünk meg a franciák egyik nevezetes süteményével a macaron-nal. Lyonba látogattuk meg az egyházat és barátainkat, Franck-ot és Fabienne-t. Náluk ettünk először macaront. Finom volt és ízletes. Bár én nem estem hanyatt tőle, édességet kedvelő lánykámnak rögtön a kedvencévé vált. Meg is ígértette apjával, hogy ők is sütnek majd közösen egyet. "Megrendelem a macaron készítőt és kipróbáljuk."- egyezett bele Petya.
"Minek ehhez külön készítő? - kérdeztem döbbenten - Két habcsókot össze ragasztunk és kész!"
Elárulom nektek a választ: a macaron készítésnek művészete van. Nem lehet könnyedén venni. Mindennek pontosan úgy kell történnie, ahogy az elő van írva. Ez Petyának való. Ő imád olvasni. Még a használati útmutatókat is. Most is elolvasta. Egy évnyi várakozás után, amikor megérkezett végre a készlet, Petya azzal kezdte, hogy átböngészte, átolvasta elejétől végéig a leírást. Fel akart készülni. De lehet erre felkészülni?
Egy oldal csak arról szólt, hogy mik az általános hibák amik miatt a macaron nem lesz "tökéletes":

1. túl kerek héj - nem elég alaposan készítetted elő és keverted össze a tésztát  
2. lapos és repedezett héj vagy tökéletlen él - túl sokáig kevered és a tojás fehérjének keménysége sérült
3. darabos héj - nem volt elég finomra őrölve a hozzávaló
4. eldeformált héj - túl sok keverék került a lapra
5. repedezett héj - hamarabb kivetted a sütőből mielőtt ropogós lett volna vagy nem volt elég forró a sütő
6. felrobbant héj - nem lett eléggé összekeverve a tészta

Ezek után állj neki bátran macaron-t készíteni! Mentségükre legyen mondva, a következő oldalon több receptet is megadtak arra az esetre, ha a héjak tökéletlenre sikerülnének: "Mit csináljunk a tökéletlen héjakkal?" címmel.
Gondolom kitaláljátok, a mi héjaink tökéletlenek lettek. Laposak, eldeformáltak, repedezettek. De a mieink voltak!  Nem érdekelt, hogy tökéletlen, hogy repedezett, hogy nem úgy kerek ahogy a nagykönyvben meg van írva. A mienk volt, a mi "gyümölcsünk". Csak ez számított. Ahogy a "magyar narancs": kicsi, sárga, savanyú, de a miénk.

Az élet nem tökéletes. Nem tökéletesek a gyermekeink, nem tökéletes a férjünk vagy a feleségünk. Nem tökéletesek a szüleink a testvéreink, a családunk. Nem tökéletesek a barátaink és a barátságaink. (Mi sem vagyunk tökéletesek.) De a mienk! És ez számít! Még ha pici, sárga, vagy savanyú. Vagy esetleg repedezett, lapos és eldeformált is. De van! És a miénk!

"És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."

I. Mózes 1:31

A végeredmény

Mit csináltunk a tökéletlen héjakkal? Megettük! Csak úgy, simán, magyarosan. :)

Festettem

Július 4.-i ünnepet elmosta az eső. Mit volt mit tenni, otthon maradtunk. Gondoltam itt az ideje nekem is kipróbálni a festést.
Az interneten kutakodtam, hogyan kell olajjal festeni. Bár nagy sikere lett Eni múltkori baglyának, úgy véltem, jobb egy-két fogást elsajátítani. Családunkban Petya az, aki elolvas minden útmutatót és leírást. Én zsutty, bele a közepébe. Minek húzni az időt? Majd rájövök útközben. Ám most félre téve mohóságom, türelmetlenségem, alázatosan végig olvastam pár tanácsot, figyelmeztetést.
Rögtön úgy éreztem neki se kéne állnom festeni. Ez bonyolultabb mint gondoltam. Kezdtem érezni ahogy nőtt bennem a feszültség és a frusztráció. Abba hagytam az olvasást. Ott egye meg a fene a jó tanácsokat! Biztos segíteni akarnak, de csak a kedvem szegik. Mennyivel egyszerűbb tudatlanságban maradni. Csak élvezni a festést, miközben fogalmam sincs éppen mit rontok el.
Ezt fogom csinálni! Bele vetem magam. Tudatlanul. Miután Petyától is megkaptam a zöld utat: "Ha elrontod, hát elrontod. Nem úgy tanul meg az ember festeni, hogy próbálkozik?", neki láttam és hagytam, hogy a festés élménye beszippantson.
A folyamat (mobillal):

A végeredmény:

Jobb? ... Vagy rosszabb?

Vissza érkeztünk. Vége a három hetes Magyarországi látogatásnak.

Hogy érzem magam? Mit éreztem otthon és mit érzek itthon? Kicsit össze vagyok zavarodva. Van honvágyam? Volt honvágyam?

Mi a honvágy? Nem tudom és ebből az következik, hogy nem, nem volt. Nem szeretnék megbántani ezzel senkit, de nem volt honvágyam az elmúlt tíz hónapban. Talán mert a huszonegyedik században a "Facebook" és a "Skype", na meg a "Viber" és az internet segítségével a több ezer kilométeres távolságok másodpercekre törpülnek.  Nincs is már távolság. Nincs hosszú várakozás egy rég feladott levélre, egy ki tudja hol járó csomagra. Minden itt és most van. Ha akarod. Vagy talán túl elfoglaltak voltunk. Talán az új élmények, kalandok, nem engedtek, hogy lelassuljak és észre vegyem a hiányt. Talán valami más. Nem tudom. De nem volt honvágyam. 

Szálkai tó - Magyarország

Ám, amikor leszállt a gép, amikor végig sétáltam Budapest jól ismert utcáin, amikor beszippantottam a nyár meleg illatát a Balaton mellett és megcsodáltam a fénylő csillagokat, amikor Szálka poros földútját róttam és újra ölelhettem családom, barátom, ezernyi emlék, érzés, hangulat tört utat magának. Mind azt kiabálta: Itthon vagyok! Ide tartozom!

Ám a vissza útnál ugyan ezt éreztem. Boldogságot, lelkesedést, izgalmat. Haza megyek. Hova?! Hova megyek? Most hova is tartozom? Hol jobb nekem?

Összehasonlítható a ló a repülővel? Az óceán a Balatonnal? A sós levegő az erdő illatával? A New England-i táj a magyarral? Nem hasonlítható össze. Minek összehasonlítani? Persze megpróbálhatom és valamiképp ez segít. Ám az összehasonlításban néha az a baj, hogy nem csak össze akarjuk őket hasonlítani, hanem ezzel minősíteni is szeretnénk. Melyik a jobb? Melyik a rosszabb? Nincs erre válasz. Nem jobb, nem rosszabb. Másabb. Nagyon másabb. Nem tetszhet mindkettő? Nem szerethetem mindegyiket? Minek választani?

Middlesex Fells - Amerika

Amikor pocakomban hordtam Csiperkémet egyik legnagyobb félelmem az volt, szerethetem e majd az új, csöppnyi jövevényt annyira, mint Robit? Tudok-e majd úgy nézni rá, ahogy a fiamra most? Jut e neki még szeretet? Hogy fogom megosztani köztük a szívem? Ám nem kellett megosztanom. A szívem nőtt nagyobbra. Akkorára, hogy bele fért mindkét gyermekem. Kell választanom köztük? Nem. Nem kell. Nem is akarok. Mások. Nagyon mások, de én így szeretem őket. Ezt csodálom, ezt élvezem bennük. Mindkettőjüket egyformán imádom, de még is máshogy. 

Így vagyok Magyarországgal és Amerikával. Van egy ott-honom és van egy itt-honom.  Itt is, ha kiülök a "porch"-ra, a hintaszékembe és elmerengek a természet szépségén vagy ha a kis erdőségeket járom, megnyugszom és Istent csodálom, ahogy a szálkai hintaágyban, a veszprémi dombok között vagy Budapest Duna-partján. Itt is volt akinek hiányoztunk és otthon is van aki haza vár. Itt is van egy lelki családom akikhez tartozom és otthon is. Itt is finomságokkal vártak és otthon is.  Itt is szeretek embereket és otthon is.

A szívem nőtt meg. Belefér mindkettő. Mindkettőt szeretem, de máshogy.