Amikor nem csak tudod, de érzed is Isten gondoskodó kezét

Lemaradtam. Lassan, több mint egy hónapja történtek ezek az események, de muszáj leírnom két okból is: mert a fiúk nem hajlandóak és rám marad, mert annyira hihetetlen és csodálatos, hogy mindenkinek tudnia kell róla.
Hol is kezdjem? (Volt magyar tanárom mondaná: "Az elején.")




Január 17:

• Napok óta érzelmekkel , félelmekkel, aggodalmakkal küzdött Robi. Mi lesz ezen a napon? Milyen feladatok várják? Képes lesz megoldani? Bírni fogja? Épphogy előző nap szállt le a gépe. Hat óra időeltolódás, 16 óra utazás után képes lesz koncentrálni? .... Ám reggel kipihenten ébredt. 11 órát aludt, a "jetlag" (időeltolódásból fakadó fizikai nehézség) ellenére: "Kész vagyok vizsgázni. Nem félek!" 
• Magyar írásbeli után: "Apa, nem fogod elhinni! Isten milyen hatalmas! Képzeld el az esszékérdés ugyan az volt, mint amit Amerikában már meg írtam 3 oldalban: Miért jó kézírást tanítani?"
• Matek írásbeli után ismét ragyogó arccal újságolta: "Apa ez totál Isten volt! Öt perccel hamarabb befejeztem, volt időm még leellenőrizni is. Az útólsó feladat pedig, nem fogod elhinni, ugyan olyan volt, mint amit két hete elmagyaráztál. Tudtam mindent!"

Pár nappal megtudtuk az eredményt is: magyar 45 pont, matek 46 pont lett 50-ből. Jöhettek az előrehozott szóbelik és a nyolcadikos félévi vizsgák. A Fezakasból egy nagyon kedves levelet kaptunk:

Kedves Apuka!

Én is örültem a találkozásnak, és csak azt tudom "mondani", hogy Róbert 
nagyon-nagyon szimpatikus gyermek, gratulálok hozzá 
Pont most néztem meg a dolgozatát, a magyar írásbelije 45 pontos, a 
matematika 46 pontos, így az összpontszáma 91 pont, ami nagyon jónak 
számít...
A hivatalos jelentkezés további menetét, ugye tudják?

Jutott azért idő egy kis pihenésre, szórakozásra is barátokkal, családdal.

Január 26:

• Reggel 8-kor sms: "Törölték a járatukat az érkező vihar miatt. Hívja fel a társaságunkat!"
• Petya lázasan telefonál mialatt lemerül a telefonja és szétkapcsol. ... Töltés! ... Telefon: "Valahogy juttassanak át a keleti partra!" "Frankfurton keresztül Newark-ba el tudnak jutni, de a gépük 10-kor indul."
• "Robi 15 perced van, hogy összepakolj!" Gyorsan, ügyesen bedobálnak mindent a bőröndökbe (csak a parenyica sajt maradt a hűtőben Eni nagy bánatára.) és már szaladnak is a taxihoz.
• 9.10-kor a taxiban " Mihamarabb ki kell jutnunk a reptérre. Tízkor indul a gépünk!" A taxis pedig száguld.
• Ez alatt mi alukálunk Enivel, mit sem sejtve.
• Ébredés után rögtön hívom Petyát: "Merre vagytok?" "Frankfurtban vagyunk Newarrkba érkezünk és onnan vonattal Bostonba." 
• Egész nap másról se tudtam imádkozni, csak, hogy érjenek haza a vihar előtt, de ha ez veszélyes inkább maradjanak Newarkban.
• Mindenki az érkező viharról beszél. A boltok tele vannak emberekkel.Vásárolnak. Én forró dróton Ilditől kérek tanácsot, mit csináljak és mennyire kéne nekem is pánikolnom. Az internetről még azt is megtudom hogyan lehet meleget varázsolni, ha elmenne az áram.

• Neki állok életem első gulyáslevesét főzni, hogy meglepjem a srácokat. Apósom lépésről lépesre támogat a Facebook-on keresztül.
• Ildi négy körül hív: "Eltörölték az összes vonatot mára. Nem indítanak többet." Akkor Isten így döntött. Ez lesz a legjobb és legbiztonságosabb.
• 16.15-kor leszáll a gépük, majd szerencsésen megérkeznek Ildiékhez New Jersey-be. 

Január 28:

• Végre indulhatnak haza Bostonba.
• Reggel 5.30-kor ébredés, hogy 6.15-kor induljanak Janival a New York-i buszpályaudvarra.
• 6.15 nem indul el Jani autója. ... Nem baj van másik! ... Nem indul el Ildi autója sem. ... Nem baj van másik! ... Nem indul el a céges autó sem. ... Ez már baj, mert nincs másik! 
• 6.30 az autó mentő 50 perc múlva ígéri, hogy kiér. Nem elég. Jani öccse menti meg a helyzetet átjön és "bebikázzák" az autót.
• 7.10 indulás. A GPS szerint 8.25-re érkeznek meg az állomásra, ahonnan 8-kor indul a busz. Petya:"Buddy, készülj fel, hogy egy későbbi busszal tudunk csak indulni!" "Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! Két napja haza akarok jutni! Nem akarok többet várni!"
• Jani lába a gazpedálon. Petya átkapcsolt "WAZE"-ra. (Másik típusú GPS, jobban figyelembe veszi a forgalmat és alternatív utat kínál föl.) 
• Az előre jósolt menetidő egyre csökken. ... A forgalom megszűnik. ... Szabad az út! ... De eléggé?
• 7.55 Jani megáll a parkoló rámpájánál. Petya és Robi kiugrik és rohannak. De hova is? Információ zárva. Talán a biztonsági őr tudja: " A Bostoni járat talán az 50-ről indul." Ekkor kilép egy fekete hajléktalan a mosdóból, aki meghallja a beszélgetést. "Nem, nem onnan indul!" -szól-"Hanem a 87-ről. Kövessenek, megmutatom." "De most indul, nyolckor." "Akkor fussunk." Elől a hajléktalan, utána Petya és Robi.
• 8.05 a busz bent áll. A sofőr kilépett még egy vízért indulás előtt.
• A srácok a buszon. Négy órás út után újra találkozunk.

február 13. és 14.

• Pénteken Mei-el tanulmányoztuk a bibliát. Amint belépett a lakásba megjegyezte:"Gáz szag van.! "Igen? Én nem érzem. Talán a sütő, most kapcsoltam be."
• Másnap szombaton ismét találkoztunk. Imánnal jöttek át. "Gáz szag van." jegyzi meg ismét Mei. 
• Petyáért kiáltottam:" Honey! Mei szerint gáz szag van! Megnéznéd?"
• Ő gondos férjként lement a pincébe és körbe nézett. Vagyis körbe szaglászott. Nem érzékelt túl erős szagot, de a feje kicsit megfájdult. Áthívta a tulajt a szomszédból. Ő se talált semmi kihívót.
• Biztonság kedvéért, na meg a következő, beígért vihar miatt kihívtuk a szerelőt is.
• Meg is találta a szivárgást. Valahol kintről bejövő csővel volt a bibi. "Kint van a gázóra?" "Kint."
• Lapátra fel. Petya és a szerelő kibányázta a mérőeszközt a hó alól.
• Ott volt a kutya elásva. A kinti gázóránkat ellepte a hó és a jég, aminek köszönhetően megrepedt a cső. S bár kint van a házon kívül, a hótakaró miatt nem tudott elillanni a szabadban és vissza szivárgott a házba. Ezt érezte Mei. 
• Mei-nek és Istennek köszönhetően a vihar előtt megjavították. 

Super bowl

Még egy nagyon amerikai dolog.
Napok óta másról sem szólnak a hírek, a post-ok. Napok!!! Hetek. Erre készülnek, erről beszélnek az emberek. Főleg most itt nálunk, hisz a csapatunk, Patriots, bejutott a döntőbe. Lázban ég New England. Ma este eldől minden. Kinek a csapata lesz az idei legjobb.
Az emberek beöltöznek a csapatuk mezeibe, színeibe. Aki teheti élőben nézi. Aki nem, és ez a többség, előkészül az otthonában, barátok társaságában, mert ma este szinte minden szem a képernyőre mered. Olyan mint a foci VB. Csak itt nincs kordon, rendőri roham osztag, verekedés, az ellenfél szurkoló táborának püfölése  vagy gyalázása. A bírók persze itt is kapnak kritikát és itt is mindig mindenki jobban tudja mit kellett volna csinálni.
Go Pats! Mi is beöltözünk!

Hihetetlen útólsó két percet éltünk meg! Izgalmas játék volt.