Egy év

Egy éve vagyunk itt. Egy éve, hogy magunk mögött hagytuk az otthonunk, az addig kialakított, jól megszokott életünk, hogy belevágjunk a "nagy utazásba". A nagy kalandba. Fejest az ismeretlenbe. Nem volt egyszerű. Nem csak fizikailag, de lelkileg is nagy utat tettünk meg. Mindenféle-fajta módon tesztelve voltunk. Nem bántam meg. Nem bánom. Izgalmas látni, ahogy formálódunk, alakulunk, változunk, erősödünk.

Robi:

Kényszeredett mosoly.

Onnan, hogy ...
"Csináljunk úgy mint a pingvinek."
"Betelt a pohár! Nem megyek holnap suliba. Hazarepülök!" 
Esti sírások, zokogások. Harag és düh.
"Minden rossz Apa hibája, mert Ő döntött, úgy, hogy ide költözünk." 
"Istenem, ments meg ebből a pokolból." 

... odáig jutott, hogy...
Robi megkeresztelkedett: "Isten megalázott. Otthon szép lassan távolodtam Istentől. Magamban bíztam, nem benne. Itt nem tudtam magamban bízni. Minden összeomlott. Csak Istenben bízhattam."
"Isten jobban tudja, hogy mire van szükségem."
Folyamatos mosoly az arcon. Öröme átragad mindenkire. Nem lehet, nem boldognak lenni mellette.

Ám...
"Egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon jól érzem itt magam, de hiányzik Magyarország."

Felhőtlen boldogság.

Eni:
Onnan, hogy ...
Csendben, némán baktatott hazafelé apjával.... "Hiányzik Fanni! Hiányoznak a barátaim!"
"Nincsenek barátaim. Senki se foglalkozik velem. Mindenkinek megvan a barátja, én meg csak becsatlakozhatok valahova." - és már záporoztak is a könnyei. - "Te nem érted milyen érzés ez!"

... odáig jutott, hogy ...
"Lili a legjobb barátnőm. Ő megért, tudja, hogy min megyek át."
Mindenkit elámít a kreativitásával és a kézügyességével.


Ám ...
"Kedvenc városom Budapest."

Eni és Lili

Mi:

Tavaly a reptéren Boston felé

Onnan hogy ...
Beköltöztünk egy üres házba.
Pár embert ismertünk csak.
Eltévedtem és nem találtam az autóm, mert nem emlékeztem hova parkoltam.

... odáig jutottunk, hogy ...
Megteremtettük az itteni otthonunk.
Rengeteg új barátot szereztünk.
Már egyedül, GPS nélkül is oda találok egy-két helyre.
Petya befejezte a suliját. ÉLJEN!!!!!!!!!
Felfedeztem a festés örömét.
"A szívünk nőtt meg. Belefér mindkét ország. Mindkettőt szeretjük. Máshogy. Van egy itt-honunk és van egy otthonunk."

Idén a reptéren Boston felé 

"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! 

Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! 

Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok."

Ézsaiás 43: 18-19

Szezon - Season

Mi a szezon? Ki mondja meg, mikor minek van szezonja? Én azt hittem tudom. De nem! Az még hagyján, hogy július közepén arról beszélnek a reklámokban, hogy "vissza az iskolába" és kész csoda, ha találok még fürdőruhát. Ne de, hogy augusztus elején halloween-es dekorációkba és kosztümökbe botlok, az már nekem is sok.

What is a season? Who is to say when something is in season? I thought I knew. But no, I did not! It is OK that is still  middle of July and in the commercials they are talking about "back to school" and it's a miracle if I find even a bathing suit. But at the beginning of August, I run into Halloween decorations and costumes, that's too much for me. 

Ezt találtam az egyik bolt polcán

augusztus elején október 

NYÁR VAN! Hova rohanunk? Hova sietünk?
Ki szeretném élvezni minden évszak gyönyörűségét!
Bajban lennénk, ha a természet is ezt az ütemet követné.

IT IS SUMMER! Where are we running? Why are we in a hurry? 
I want to enjoy the beauty of all seasons!
We would be in trouble if the nature followed this beat.

Virág: Egypercesek 9.: Macaron avagy a tökéletes sütemény

Körülbelül egy éve ismerkedtünk meg a franciák egyik nevezetes süteményével a macaron-nal. Lyonba látogattuk meg az egyházat és barátainkat, Franck-ot és Fabienne-t. Náluk ettünk először macaront. Finom volt és ízletes. Bár én nem estem hanyatt tőle, édességet kedvelő lánykámnak rögtön a kedvencévé vált. Meg is ígértette apjával, hogy ők is sütnek majd közösen egyet. "Megrendelem a macaron készítőt és kipróbáljuk."- egyezett bele Petya.
"Minek ehhez külön készítő? - kérdeztem döbbenten - Két habcsókot össze ragasztunk és kész!"
Elárulom nektek a választ: a macaron készítésnek művészete van. Nem lehet könnyedén venni. Mindennek pontosan úgy kell történnie, ahogy az elő van írva. Ez Petyának való. Ő imád olvasni. Még a használati útmutatókat is. Most is elolvasta. Egy évnyi várakozás után, amikor megérkezett végre a készlet, Petya azzal kezdte, hogy átböngészte, átolvasta elejétől végéig a leírást. Fel akart készülni. De lehet erre felkészülni?
Egy oldal csak arról szólt, hogy mik az általános hibák amik miatt a macaron nem lesz "tökéletes":

1. túl kerek héj - nem elég alaposan készítetted elő és keverted össze a tésztát  
2. lapos és repedezett héj vagy tökéletlen él - túl sokáig kevered és a tojás fehérjének keménysége sérült
3. darabos héj - nem volt elég finomra őrölve a hozzávaló
4. eldeformált héj - túl sok keverék került a lapra
5. repedezett héj - hamarabb kivetted a sütőből mielőtt ropogós lett volna vagy nem volt elég forró a sütő
6. felrobbant héj - nem lett eléggé összekeverve a tészta

Ezek után állj neki bátran macaron-t készíteni! Mentségükre legyen mondva, a következő oldalon több receptet is megadtak arra az esetre, ha a héjak tökéletlenre sikerülnének: "Mit csináljunk a tökéletlen héjakkal?" címmel.
Gondolom kitaláljátok, a mi héjaink tökéletlenek lettek. Laposak, eldeformáltak, repedezettek. De a mieink voltak!  Nem érdekelt, hogy tökéletlen, hogy repedezett, hogy nem úgy kerek ahogy a nagykönyvben meg van írva. A mienk volt, a mi "gyümölcsünk". Csak ez számított. Ahogy a "magyar narancs": kicsi, sárga, savanyú, de a miénk.

Az élet nem tökéletes. Nem tökéletesek a gyermekeink, nem tökéletes a férjünk vagy a feleségünk. Nem tökéletesek a szüleink a testvéreink, a családunk. Nem tökéletesek a barátaink és a barátságaink. (Mi sem vagyunk tökéletesek.) De a mienk! És ez számít! Még ha pici, sárga, vagy savanyú. Vagy esetleg repedezett, lapos és eldeformált is. De van! És a miénk!

"És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."

I. Mózes 1:31

A végeredmény

Mit csináltunk a tökéletlen héjakkal? Megettük! Csak úgy, simán, magyarosan. :)

Festettem

Július 4.-i ünnepet elmosta az eső. Mit volt mit tenni, otthon maradtunk. Gondoltam itt az ideje nekem is kipróbálni a festést.
Az interneten kutakodtam, hogyan kell olajjal festeni. Bár nagy sikere lett Eni múltkori baglyának, úgy véltem, jobb egy-két fogást elsajátítani. Családunkban Petya az, aki elolvas minden útmutatót és leírást. Én zsutty, bele a közepébe. Minek húzni az időt? Majd rájövök útközben. Ám most félre téve mohóságom, türelmetlenségem, alázatosan végig olvastam pár tanácsot, figyelmeztetést.
Rögtön úgy éreztem neki se kéne állnom festeni. Ez bonyolultabb mint gondoltam. Kezdtem érezni ahogy nőtt bennem a feszültség és a frusztráció. Abba hagytam az olvasást. Ott egye meg a fene a jó tanácsokat! Biztos segíteni akarnak, de csak a kedvem szegik. Mennyivel egyszerűbb tudatlanságban maradni. Csak élvezni a festést, miközben fogalmam sincs éppen mit rontok el.
Ezt fogom csinálni! Bele vetem magam. Tudatlanul. Miután Petyától is megkaptam a zöld utat: "Ha elrontod, hát elrontod. Nem úgy tanul meg az ember festeni, hogy próbálkozik?", neki láttam és hagytam, hogy a festés élménye beszippantson.
A folyamat (mobillal):

A végeredmény:

Jobb? ... Vagy rosszabb?

Vissza érkeztünk. Vége a három hetes Magyarországi látogatásnak.

Hogy érzem magam? Mit éreztem otthon és mit érzek itthon? Kicsit össze vagyok zavarodva. Van honvágyam? Volt honvágyam?

Mi a honvágy? Nem tudom és ebből az következik, hogy nem, nem volt. Nem szeretnék megbántani ezzel senkit, de nem volt honvágyam az elmúlt tíz hónapban. Talán mert a huszonegyedik században a "Facebook" és a "Skype", na meg a "Viber" és az internet segítségével a több ezer kilométeres távolságok másodpercekre törpülnek.  Nincs is már távolság. Nincs hosszú várakozás egy rég feladott levélre, egy ki tudja hol járó csomagra. Minden itt és most van. Ha akarod. Vagy talán túl elfoglaltak voltunk. Talán az új élmények, kalandok, nem engedtek, hogy lelassuljak és észre vegyem a hiányt. Talán valami más. Nem tudom. De nem volt honvágyam. 

Szálkai tó - Magyarország

Ám, amikor leszállt a gép, amikor végig sétáltam Budapest jól ismert utcáin, amikor beszippantottam a nyár meleg illatát a Balaton mellett és megcsodáltam a fénylő csillagokat, amikor Szálka poros földútját róttam és újra ölelhettem családom, barátom, ezernyi emlék, érzés, hangulat tört utat magának. Mind azt kiabálta: Itthon vagyok! Ide tartozom!

Ám a vissza útnál ugyan ezt éreztem. Boldogságot, lelkesedést, izgalmat. Haza megyek. Hova?! Hova megyek? Most hova is tartozom? Hol jobb nekem?

Összehasonlítható a ló a repülővel? Az óceán a Balatonnal? A sós levegő az erdő illatával? A New England-i táj a magyarral? Nem hasonlítható össze. Minek összehasonlítani? Persze megpróbálhatom és valamiképp ez segít. Ám az összehasonlításban néha az a baj, hogy nem csak össze akarjuk őket hasonlítani, hanem ezzel minősíteni is szeretnénk. Melyik a jobb? Melyik a rosszabb? Nincs erre válasz. Nem jobb, nem rosszabb. Másabb. Nagyon másabb. Nem tetszhet mindkettő? Nem szerethetem mindegyiket? Minek választani?

Middlesex Fells - Amerika

Amikor pocakomban hordtam Csiperkémet egyik legnagyobb félelmem az volt, szerethetem e majd az új, csöppnyi jövevényt annyira, mint Robit? Tudok-e majd úgy nézni rá, ahogy a fiamra most? Jut e neki még szeretet? Hogy fogom megosztani köztük a szívem? Ám nem kellett megosztanom. A szívem nőtt nagyobbra. Akkorára, hogy bele fért mindkét gyermekem. Kell választanom köztük? Nem. Nem kell. Nem is akarok. Mások. Nagyon mások, de én így szeretem őket. Ezt csodálom, ezt élvezem bennük. Mindkettőjüket egyformán imádom, de még is máshogy. 

Így vagyok Magyarországgal és Amerikával. Van egy ott-honom és van egy itt-honom.  Itt is, ha kiülök a "porch"-ra, a hintaszékembe és elmerengek a természet szépségén vagy ha a kis erdőségeket járom, megnyugszom és Istent csodálom, ahogy a szálkai hintaágyban, a veszprémi dombok között vagy Budapest Duna-partján. Itt is volt akinek hiányoztunk és otthon is van aki haza vár. Itt is van egy lelki családom akikhez tartozom és otthon is. Itt is finomságokkal vártak és otthon is.  Itt is szeretek embereket és otthon is.

A szívem nőtt meg. Belefér mindkettő. Mindkettőt szeretem, de máshogy.

Virág: Egypercesek 8: Ki is a tinédzser? - Virág: One Minute Stories 8 - Who is the teenager really?

A fiam kezd felnőni. Nem kéne ezen meglepődnöm. Ez az élet rendje. De én meglepődöm. De én csodálkozom. De én tiltakozom. Hiába.
Az én kicsi fiamról nem mondhatom többé, hogy kicsi. Megnyúlt, megnőtt és a helyes gyermeki pofiján férfias vonások jelennek meg. Hangjának változása is jelzi, eljött az elkerülhetetlen: tinédzser lett.
Ó ha csak a hangja jelezné! Ó, ha csak a magassága mutatná! Ha csak ilyen egyszerű lenne! Nem, nem ilyen egyszerű.
Mivel "jobb félni mint megijedni" vagy is "jobb felkészülni, mint pánikba esni", úgy gondoltam felkészülök a jövőben rám váró és zúduló eseményekre. Elolvasok egy könyvet, hogy tudjam mit tesz ilyenkor egy szülő, hogy segít gyermekének felnőtté válni.
Alig lapoztam bele a könyvbe, alig jutottam el pár oldalig, amikor megálltam. Képtelen voltam tovább menni. Döbbenten, újra és újra végig futottam a szavakat. Erre nem készültem fel.

Első táblázat – A gyermekkori és az érett, felnőtt hit összehasonlítása

Gyermekkori hit	Érett, felnőtt hit
Jó keresztények életében nincs fájdalom vagy csalódás.	Isten használja a fájdalmainkat és csalódásainkat, hogy jobb kereszténnyé tegyen bennünket.
Isten segít azokon, akik segítenek magukon.	Isten segít azokon, akik elismerik azt, hogy képtelenek magukon segíteni.
Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk.	Isten Jézus képmására kíván formálni bennünket.
A hit segít megmagyarázni, hogy mit tesz Isten (a dolgok jól fognak elsülni).	A hit segít Isten mindenható akaratára bízni magunkat, még ha nem is tudjuk, hogy mit tesz Isten.
Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál tökéletesebbé válunk.	Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább tudatába kerülünk saját bűnösségünknek.
Az érett keresztényeknek megvannak a válaszaik.	Érett keresztények képesek őszintén megküzdeniük az élet nehéz kérdéseivel, mert bíznak abban, hogy Istennél vannak a válaszok.
Jó keresztények mindig erősek.	A mi erőnk abban van, hogy elismerjük a gyengeségünket.
Azért járunk az egyházba, mert a barátaink ott vannak, jó vezetőink vannak, és valamit kapunk az élményből.	Azért járunk az egyházba, mert Krisztus testéhez tartozunk.

Mark DeVries. Family-Based Youth Ministry. Kindle Edition.

Kinek is kell felnőni?



My son is growing up. I should not be surprised. This is the way life is. But I am surprised. I am taken aback. I exclaim. To no avail. 
I can't say to my little boy, "little." He has become taller, bigger and his cute kiddy face starts to show signs of manliness. The change in his voice also signals that the inevitable has come, he has become a teenager. 
Oh, if it was only his voice. And its pitch. If it was that simple! No, it is not that simple. 
As the Hungarian sayings go, "it is better to be afraid than to be surprised" and "better to be prepared than panic," I thought that I'd prepare the event coming my way. I would read a book to know what a parent should do to help his child become an adult. 
I barely started with the book and gotten to the first few pages when I stopped dead in my tracks. I could not move on. In shock I read and reread the words. No, I was not prepared to read this. 

Table 1. Comparison of Childish Faith and Mature Adult Faith

Childhood Faith	Mature Adult Faith
Good Christians don't have pain or disappointment.	God uses our pain and disappointment to make us better Christians.
God helps those who help themselves.	God helps those who admit their own helplessness.
God wants to make us happy.	God wants to make us into the image of Jesus.
Faith will help us always explain what God is doing (things always work out).	Faith helps us stand under God's sovereignty even when we have no idea what God is doing.
The closer we get to God, the more perfect we become.	The closer we get to God, the more we become aware of our own sinfulness.
Mature Christians have answers.	Mature Christians can wrestle honestly with tough questions because we trust that God has the answers.
Good Christians are always strong.	Our strength is in admitting our weakness.
We go to church because our friends are there, we have great leaders, and we get something out of it.	We go to church because we belong to the body of Christ.

Mark DeVries. Family-Based Youth Ministry. Kindle Edition.

Who needs to become an adult now? 

Virág: Egypercesek 7:Párbeszéd - One minute stories 7: Dialogue

Nehéz elfogadni. Nehéz beletörődni, hogy nem tudjuk kontrollálni a kontrollálhatatlant. Szeretnénk irányítani, befolyásolni, kezünkben tartani a dolgokat. De nem megy. Ott cseng a kétségbeesés, ott dübörög a harag minden hiábavaló próbálkozásunkban. Az égbe kiálltunk. A párnánkba üvöltjük fájdalmunk, tehetetlenségünk, hátha valaki meghallja. Hátha valaki megsegít.
Így üvöltöttem én is, így kiáltottam, birkóztam az érzéseimmel, gondolataimmal, amikor egy csendes, gyengéd hang szólalt meg a sorok között: "És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott:" (I.Kir. 19:11-12)

Isten: Hagyd Rám utadat, bízzál bennem, mert én munkálkodom. (Zsolt. 37:5)

Virág: Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?????? (Zsolt. 42:5)

Isten: Virág! Légy csendben, és várj Rám! Ne indulj fel, ... Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! (Zsolt.37:7-8)

Virág: Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.  Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. (Zsolt. 39:2-6) 

Isten: Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.(Ézs. 55:8-9) Virág! Virág! Bízzál Bennem teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rám, és én egyengetni fogom ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, félj Engem, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. (Péld. 3:5-8)

Virág: Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, ... ? Mintha csontjaimat tördelnék ... (Zsolt. 42:9-10)

Isten: Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése Virág. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. (Préd. 7:8-9)

Virág: Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! (Zsolt. 30:11)  Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! (Zsolt. 31:3) 

Isten: Mivel ragaszkodsz hozzám, megmentelek, oltalmazlak, mert ismered nevemet. Ha kiáltasz hozzám, meghallgatlak, veled leszek a nyomorúságban, kiragadlak onnan, és megdicsőítelek. Megelégítelek hosszú élettel, gyönyörködhetsz szabadításomban. (Zsolt 91:14-16) Csak légy csendben, és várj Rám! (Zsolt 37:7) Hagyd Rám utadat, bízzál bennem, mert én munkálkodom. (Zsolt. 37:5)

Hová jutottam? ... Tanulok bízni, csendben lenni. Várni az Úrra.
"Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil. 3:12-14)

It is hard to accept. It is hard to come to terms with that we cannot control the uncontrollable. We want to control, to influence, to keep things in our own hands. But we can't. The despair, the anger rumbles through all of our vain attempts. We cry out to the heavens. We scream our pain, our powerlessness into our pillow, maybe someone will hear us. Maybe someone will come to our aid.  

This is how I cried out, this is how I screamed as I wrestled with my feelings and thoughts when a quiet and gentle voice addressed me from within the pages. “Then a great and powerful wind tore the mountains apart and shattered the rocks before the LORD, but the LORD was not in the wind. After the wind there was an earthquake, but the LORD was not in the earthquake. After the earthquake came a fire, but the LORD was not in the fire. And after the fire came a gentle whisper.” (1 Kings. 19:11-12)

God: Commit your way to Me; trust in me and I will do this. (Ps. 37:5)

Virág: Why are you downcast, O my soul? Why so disturbed within me??????? (Ps. 42:5)

God: Virág! Be still before Me and wait patiently for me... Refrain from anger and turn from wrath; do not fret--it leads only to evil. (Ps.37:7-8)

Virág: I said, I will watch my ways and keep my tongue from sin; I will put a muzzle on my mouth as long as the wicked are in my presence. But when I was silent and still, not even saying anything good, my anguish increased. My heart grew hot within me, and as I meditated, the fire burned; then I spoke with my tongue: Show me, O LORD, my life's end and the number of my days; let me know how fleeting is my life. You have made my days a mere handbreadth; the span of my years is as nothing before you. Each man's life is but a breath. (Ps. 39:2-6)

God: For my thoughts are not your thoughts, neither are your ways my ways," As the heavens are higher than the earth, so are my ways higher than your ways and my thoughts than your thoughts. (Isa. 55:8-9) Virág! Virág! Trust in Me with all your heart and lean not on your own understanding; in all your ways acknowledge me, and I will make your paths straight. Do not be wise in your own eyes; fear the Me and shun evil. This will bring health to your body and nourishment to your bones. (Prov. 3:5-8)

Virág: I say to God my Rock, Why have you forgotten me? Why must I go about mourning... My bones suffer mortal agony as my foes taunt me. (Ps. 42:9-10)

God: The end of a matter is better than its beginning, and patience is better than pride. Do not be quickly provoked in your spirit, for anger resides in the lap of fools. (Eccl. 7:8-9)

Virág: Hear, O LORD, and be merciful to me; O LORD, be my help." (Ps. 30:10)  Turn your ear to me, come quickly to my rescue; be my rock of refuge, a strong fortress to save me. (Ps 31:2)

God: Because you love me, I will rescue you; I will protect you, for you acknowledge my name. You will call upon me, and I will answer you; I will be with you in trouble, I will deliver you and honor you. With long life will I satisfy you and show you my salvation." (Ps. 91:14-16) Just be still before Me and wait patiently for me; (Ps. 37:7) Commit your way to Me; trust in me and Iwill do this. (Ps. 37:5)

Where am I? ...  I am learning to trust, be silent. Wait for the Lord.

Not that I have already obtained all this, or have already been made perfect, but I press on to take hold of that for which Christ Jesus took hold of me. Brothers, I do not consider myself yet to have taken hold of it. But one thing I do: Forgetting what is behind and straining toward what is ahead, I press on toward the goal to win the prize for which God has called me heavenward in Christ Jesus. (Phil. 3:12-14)