Itt télen megáll az idő, az élet. Mindenki figyelmeztetett, de én nem akartam elhinni. Igazuk volt. Bezárkóznak az emberek és én se dugtam ki szívesen az orromat, meg semmi más végtagomat, ha nem volt muszáj.
Ám amint kicsit melegebb van, amint a tavasz lehelete elsuhan (Itt kell megjegyeznem, hogy sajnos, ez valóban csak egy enyhe, iciri-picire lehelet. Lehelet kezdemény, ha pontos szeretnék lenni.) az élet beindul, felpezsdül és máris azon kapjuk magunkat, hogy több program van, mint amire el tudnánk menni. De nem bánom. Inkább ez legyen, mint a hibernáció.
Ez történt ezen a hétvégén is. A jó idő megjött egy napra vagy kettőre és belevetettük magunkat:
Pénteken elugrottunk Gloucesterbe, egy halászfaluba, ahol az "Évszázad vihara" című filmet forgatták.
 |
| Egy piros, gülü szemű halon veszekednek |
 |
| Szeretik egymást |
 |
| Emlékmű a halászoknak akik nem értek haza |
 |
Halász felesége várja férjét a tengerről
|
Bele se gondoltam, hogy a halász élet ilyen kemény. Volt olyan év, amikor több mit kétszáz halász vesztette életét és hagyta hátra családját.
Szombaton Igaz magyar húsvétot ünnepeltünk a magyar iskolában.
 |
| Magyar hentes!!!! |
Vasárnapra is jutott ünnepelni való. Étel, ital, mi szem szájnak ingere ...
Az eldugott cukorkákat nem csak a földön lehetett találni. Csapatmunka kellett az elérésükhöz.
 |
| Nancy és Én |
 |
| Momo és Mei |
 |
| Lee és Kayo |
Játszottunk is "jobbra-balra"-t. (Hosszú lenne elmagyarázni.) Jó volt.
Természetesen és ÚTÓLJÁRA tojást festettünk.
