Végre tavasz!

 Hosszú idő után ide is megérkezett a jó idő. Kisütött a nap és a hőmérő higanyszála 20 fokot mutatott.  Ezt is megértük.
Ahogy tavaly is, az emberek ismét kiözönlöttek az utcákra, a parkokba. Biciklire pattantak és kirándulni indultak. Mi is ezt tettük Petyával hétfőn.
Kinéztük magunknak egy csodálatos hegyet és elhatároztuk, hogy megmásszuk. Wachusett Mountain. Az egyetlen probléma az volt, hogy a hegyet nem értesítették a tavasz ittlétéről és lassan ébredezett téli álmából. Minden csupa hó és jég volt. Megfelelő felszerelés nélkül megmászhatatlan.
Ám minket nem lehetett eltántorítani. Ha nem ezt, akkor valami más területet fogunk felfedezni. Nekünk itt a tavasz, bárki bármit mond, és bárhogy is van.
Petya a közelben talált egy másik nemzeti parkot: Leominster State Forest.

Kukucs

Ez a fa hívogatott, hogy megmásszam

Errefelé is akadt még hó

Hó és rövid ujjú 

Hazafelé megálltunk Walden Pond-nál piknikezni.

Volt aki bemerészkedett a vízbe

Egészséges ebéd

Thoreau háza, ...

... puritán életet élt két évig a tó mellett

Húsvét hétvége

Itt télen megáll az idő, az élet. Mindenki figyelmeztetett, de én nem akartam elhinni. Igazuk volt. Bezárkóznak az emberek és én se dugtam ki szívesen az orromat, meg semmi más végtagomat, ha nem volt muszáj.
Ám amint kicsit melegebb van, amint a tavasz lehelete elsuhan (Itt kell megjegyeznem, hogy sajnos, ez valóban csak egy enyhe, iciri-picire lehelet. Lehelet kezdemény, ha pontos szeretnék lenni.) az élet beindul, felpezsdül és máris azon kapjuk magunkat, hogy több program van, mint amire el tudnánk menni. De nem bánom. Inkább ez legyen, mint a hibernáció.
Ez történt ezen a hétvégén is. A jó idő megjött egy napra vagy kettőre és belevetettük magunkat:
Pénteken elugrottunk Gloucesterbe, egy halászfaluba, ahol az "Évszázad vihara" című filmet forgatták.

Egy piros, gülü szemű halon veszekednek

Szeretik egymást

Emlékmű a halászoknak akik nem értek haza

Halász felesége várja férjét a tengerről

Bele se gondoltam, hogy a halász élet ilyen kemény. Volt olyan év, amikor több mit kétszáz halász vesztette életét és hagyta hátra családját.

Szombaton Igaz magyar húsvétot ünnepeltünk a magyar iskolában. 

Magyar hentes!!!!

Vasárnapra is jutott ünnepelni való. Étel, ital, mi szem szájnak ingere ...

Az eldugott cukorkákat nem csak a földön lehetett találni. Csapatmunka kellett az elérésükhöz.

Nancy és Én

Momo és Mei

Lee és Kayo

 Játszottunk is "jobbra-balra"-t. (Hosszú lenne elmagyarázni.) Jó volt.

 Természetesen és ÚTÓLJÁRA tojást festettünk.

Robi az én okos fiacskám - Robi, My Smart Little Boy

Robi nem csak Magyarországon teljesít kiemelkedően, hanem itt az USA-ban is. Minden tanárja "honored class"-re javasolta Robit, ha esetleg itt menne középiskolába. Ez azt jelenti, hogy minden tantárgyból a haladó csoportba kerülne. Ugye milyen ügyi és okos? Második nyelven!!!

Itt a középiskolában vannak választható tantárgyak is. Na és az én kis csemetém mit választana? "Early Child development"- Korai Gyermekfejlődés, avagy "Baby sitter"- gyermek vigyázás vagy később óvodai bölcsödei munka.
Imádja a gyermekeket! :) Nem elég, hogy okos, inteligens, de kedves, vicces és jószívű.
Én meg az anyukája vagyok! A büszke anyuka!

Robi did not only perform outstandingly in Hungary but also here in the US. He has been recommended to all honors classes by his middle school teachers in case he would continue his studies here at the local High School. This means that he would be in the most advanced class in each subject. Now, isn't he smart. And all this on a second language. 

They also have electives here at the High School. What would my son choose? Early Child Development - being a class to train someone to be a baby sitter or preschool, Kindergarten teacher. Not only he is smart and intelligent, but kind, humorous and all hearts. 
And I am his mom! The proud Mom! 

Főzőcske de okosan

Ott ültem tehetetlenül. (Januárban.) Na "most légy okos Domonkos!" Mit csináljak? Mihez kezdjek? Petya sehol és az én kicsi lányom nem könnyíti meg a dolgomat.
Pedig próbálkozom! Próbálkoznéééééék! Isten lássa lelkemet, megtennék mindent!

Köztudott azok körében, akik ismernek, hogy nem vagyok egy nagy szakács. Tudnék én főzni , ha akarnék... Hát ez az! Ha akarnék! De ahogy a jó, édes anyám mondaná: "Nem akarásnak nyögés a vége." És én nyögtem tisztességesen házasságunk kezdetén. Nyöszörögtem, jajgattam, frusztrálódtam. Majd jött a barna hercegem, ló nélkül, és megmentett: "Főzök én helyetted!"- mondta és idestova tizenhét éve hősiesen kitart e mellett az ígérete mellett.


De amikor nincs itthon! De amikor elutazik! ....
Akkor azért én is össze tudom kapni magam. És kapnám is ha hagynák, de nem hagyják!
"Anya eszek én reggelizőpelyhet, meg pizzát, amíg apáék elutaznak."- ajánlotta kedvesen Csibefasírt.
"Tudok én is főzni ám!"
"Igen, de nem szeretném ha frusztrált lennél." Ezzel az érvvel nehéz vitatkozni.
"Na de mégis. Megígérem, hogy nem leszek... Mit főzzek neked?"
Csibu elgondolkozott, majd elkezdte sorolni: ezt ne, ... meg azt sem ... és ezt se szeretném.

Ott ültem tehetetlenül. Mit csináljak? Mit főzzek? Mert az "ezt-nem" ételt, meg az "azt-sem" ételt nem ismerem. Nem beszélve az "ezt-se"-ről. Adnék én! Főznék én szívesen! De mit?


És ekkor belém nyilallt egy gondolat. Amikor én arról beszélek, hogy mit nem szeretnék, és mit nem akarok, azzal nem sok mindent érek el. Nem tudok előre menni, hatékonyan cselekedni. Nem megyek semerre, csak áldozatává válok a "nem" -nek.

"A pro-aktív ember határozottan kimondja, 

hogy mit szeretne, mit akar és mi a célja.

A reagáló áldozat, arról beszél, 

mit gyűlöl, mit nem szeret, mi ellen áll fel."

Ugyan így, ha Istentől kérek, jobban mondva, elmondom neki, hogy mit nem kérek, Ő is csak ott áll és néz, ahogy én néztem leánykámra: "Jól van fiam, jól van, most már tudom mit nem akarsz! Na de azt is elmondod végre, hogy mire vágysz és mi az amit szeretnél, hogy adjak neked?"

"Kérjetek, és adatik nektek,"

Mt 7:7