Monday, April 6, 2015

Húsvét hétvége

Itt télen megáll az idő, az élet. Mindenki figyelmeztetett, de én nem akartam elhinni. Igazuk volt. Bezárkóznak az emberek és én se dugtam ki szívesen az orromat, meg semmi más végtagomat, ha nem volt muszáj.
Ám amint kicsit melegebb van, amint a tavasz lehelete elsuhan (Itt kell megjegyeznem, hogy sajnos, ez valóban csak egy enyhe, iciri-picire lehelet. Lehelet kezdemény, ha pontos szeretnék lenni.) az élet beindul, felpezsdül és máris azon kapjuk magunkat, hogy több program van, mint amire el tudnánk menni. De nem bánom. Inkább ez legyen, mint a hibernáció.
Ez történt ezen a hétvégén is. A jó idő megjött egy napra vagy kettőre és belevetettük magunkat:
Pénteken elugrottunk Gloucesterbe, egy halászfaluba, ahol az "Évszázad vihara" című filmet forgatták.







Egy piros, gülü szemű halon veszekednek


Szeretik egymást


Emlékmű a halászoknak akik nem értek haza



Halász felesége várja férjét a tengerről


Bele se gondoltam, hogy a halász élet ilyen kemény. Volt olyan év, amikor több mit kétszáz halász vesztette életét és hagyta hátra családját.

Szombaton Igaz magyar húsvétot ünnepeltünk a magyar iskolában. 






Magyar hentes!!!!





Vasárnapra is jutott ünnepelni való. Étel, ital, mi szem szájnak ingere ...


Az eldugott cukorkákat nem csak a földön lehetett találni. Csapatmunka kellett az elérésükhöz.








Nancy és Én

Momo és Mei

Lee és Kayo
 Játszottunk is "jobbra-balra"-t. (Hosszú lenne elmagyarázni.) Jó volt.




 Természetesen és ÚTÓLJÁRA tojást festettünk.





Wednesday, April 1, 2015

Robi az én okos fiacskám - Robi, My Smart Little Boy

Robi nem csak Magyarországon teljesít kiemelkedően, hanem itt az USA-ban is. Minden tanárja "honored class"-re javasolta Robit, ha esetleg itt menne középiskolába. Ez azt jelenti, hogy minden tantárgyból a haladó csoportba kerülne. Ugye milyen ügyi és okos? Második nyelven!!!

Itt a középiskolában vannak választható tantárgyak is. Na és az én kis csemetém mit választana? "Early Child development"- Korai Gyermekfejlődés, avagy "Baby sitter"- gyermek vigyázás vagy később óvodai bölcsödei munka.
Imádja a gyermekeket! :) Nem elég, hogy okos, inteligens, de kedves, vicces és jószívű.
Én meg az anyukája vagyok! A büszke anyuka!

Robi did not only perform outstandingly in Hungary but also here in the US. He has been recommended to all honors classes by his middle school teachers in case he would continue his studies here at the local High School. This means that he would be in the most advanced class in each subject. Now, isn't he smart. And all this on a second language. 

They also have electives here at the High School. What would my son choose? Early Child Development - being a class to train someone to be a baby sitter or preschool, Kindergarten teacher. Not only he is smart and intelligent, but kind, humorous and all hearts. 
And I am his mom! The proud Mom! 

Tuesday, March 24, 2015

Főzőcske de okosan

Ott ültem tehetetlenül. (Januárban.) Na "most légy okos Domonkos!" Mit csináljak? Mihez kezdjek? Petya sehol és az én kicsi lányom nem könnyíti meg a dolgomat.
Pedig próbálkozom! Próbálkoznéééééék! Isten lássa lelkemet, megtennék mindent!

Köztudott azok körében, akik ismernek, hogy nem vagyok egy nagy szakács. Tudnék én főzni , ha akarnék... Hát ez az! Ha akarnék! De ahogy a jó, édes anyám mondaná: "Nem akarásnak nyögés a vége." És én nyögtem tisztességesen házasságunk kezdetén. Nyöszörögtem, jajgattam, frusztrálódtam. Majd jött a barna hercegem, ló nélkül, és megmentett: "Főzök én helyetted!"- mondta és idestova tizenhét éve hősiesen kitart e mellett az ígérete mellett.


De amikor nincs itthon! De amikor elutazik! ....
Akkor azért én is össze tudom kapni magam. És kapnám is ha hagynák, de nem hagyják!
"Anya eszek én reggelizőpelyhet, meg pizzát, amíg apáék elutaznak."- ajánlotta kedvesen Csibefasírt.
"Tudok én is főzni ám!"
"Igen, de nem szeretném ha frusztrált lennél." Ezzel az érvvel nehéz vitatkozni.
"Na de mégis. Megígérem, hogy nem leszek... Mit főzzek neked?"
Csibu elgondolkozott, majd elkezdte sorolni: ezt ne, ... meg azt sem ... és ezt se szeretném.

Ott ültem tehetetlenül. Mit csináljak? Mit főzzek? Mert az "ezt-nem" ételt, meg az "azt-sem" ételt nem ismerem. Nem beszélve az "ezt-se"-ről. Adnék én! Főznék én szívesen! De mit?


És ekkor belém nyilallt egy gondolat. Amikor én arról beszélek, hogy mit nem szeretnék, és mit nem akarok, azzal nem sok mindent érek el. Nem tudok előre menni, hatékonyan cselekedni. Nem megyek semerre, csak áldozatává válok a "nem" -nek.

"A pro-aktív ember határozottan kimondja, 
hogy mit szeretne, mit akar és mi a célja.
A reagáló áldozat, arról beszél, 
mit gyűlöl, mit nem szeret, mi ellen áll fel."

Ugyan így, ha Istentől kérek, jobban mondva, elmondom neki, hogy mit nem kérek, Ő is csak ott áll és néz, ahogy én néztem leánykámra: "Jól van fiam, jól van, most már tudom mit nem akarsz! Na de azt is elmondod végre, hogy mire vágysz és mi az amit szeretnél, hogy adjak neked?"


"Kérjetek, és adatik nektek,"
Mt 7:7

Saturday, February 21, 2015

Amikor nem csak tudod, de érzed is Isten gondoskodó kezét

Lemaradtam. Lassan, több mint egy hónapja történtek ezek az események, de muszáj leírnom két okból is: mert a fiúk nem hajlandóak és rám marad, mert annyira hihetetlen és csodálatos, hogy mindenkinek tudnia kell róla.
Hol is kezdjem? (Volt magyar tanárom mondaná: "Az elején.")




Január 17:

  • Napok óta érzelmekkel , félelmekkel, aggodalmakkal küzdött Robi. Mi lesz ezen a napon? Milyen feladatok várják? Képes lesz megoldani? Bírni fogja? Épphogy előző nap szállt le a gépe. Hat óra időeltolódás, 16 óra utazás után képes lesz koncentrálni? .... Ám reggel kipihenten ébredt. 11 órát aludt, a "jetlag" (időeltolódásból fakadó fizikai nehézség) ellenére: "Kész vagyok vizsgázni. Nem félek!" 
  • Magyar írásbeli után: "Apa, nem fogod elhinni! Isten milyen hatalmas! Képzeld el az esszékérdés ugyan az volt, mint amit Amerikában már meg írtam 3 oldalban: Miért jó kézírást tanítani?"
  • Matek írásbeli után ismét ragyogó arccal újságolta: "Apa ez totál Isten volt! Öt perccel hamarabb befejeztem, volt időm még leellenőrizni is. Az útólsó feladat pedig, nem fogod elhinni, ugyan olyan volt, mint amit két hete elmagyaráztál. Tudtam mindent!"
Pár nappal megtudtuk az eredményt is: magyar 45 pont, matek 46 pont lett 50-ből. Jöhettek az előrehozott szóbelik és a nyolcadikos félévi vizsgák. A Fezakasból egy nagyon kedves levelet kaptunk:

Kedves Apuka!

Én is örültem a találkozásnak, és csak azt tudom "mondani", hogy Róbert 
nagyon-nagyon szimpatikus gyermek, gratulálok hozzá 
Pont most néztem meg a dolgozatát, a magyar írásbelije 45 pontos, a 
matematika 46 pontos, így az összpontszáma 91 pont, ami nagyon jónak 
számít...
A hivatalos jelentkezés további menetét, ugye tudják?

Jutott azért idő egy kis pihenésre, szórakozásra is barátokkal, családdal.


Január 26:

  • Reggel 8-kor sms: "Törölték a járatukat az érkező vihar miatt. Hívja fel a társaságunkat!"
  • Petya lázasan telefonál mialatt lemerül a telefonja és szétkapcsol. ... Töltés! ... Telefon: "Valahogy juttassanak át a keleti partra!" "Frankfurton keresztül Newark-ba el tudnak jutni, de a gépük 10-kor indul."
  • "Robi 15 perced van, hogy összepakolj!" Gyorsan, ügyesen bedobálnak mindent a bőröndökbe (csak a parenyica sajt maradt a hűtőben Eni nagy bánatára.) és már szaladnak is a taxihoz.
  • 9.10-kor a taxiban " Mihamarabb ki kell jutnunk a reptérre. Tízkor indul a gépünk!" A taxis pedig száguld.
  • Ez alatt mi alukálunk Enivel, mit sem sejtve.
  • Ébredés után rögtön hívom Petyát: "Merre vagytok?" "Frankfurtban vagyunk Newarrkba érkezünk és onnan vonattal Bostonba." 
  • Egész nap másról se tudtam imádkozni, csak, hogy érjenek haza a vihar előtt, de ha ez veszélyes inkább maradjanak Newarkban.
  • Mindenki az érkező viharról beszél. A boltok tele vannak emberekkel.Vásárolnak. Én forró dróton Ilditől kérek tanácsot, mit csináljak és mennyire kéne nekem is pánikolnom. Az internetről még azt is megtudom hogyan lehet meleget varázsolni, ha elmenne az áram.
  • Neki állok életem első gulyáslevesét főzni, hogy meglepjem a srácokat. Apósom lépésről lépesre támogat a Facebook-on keresztül.
  • Ildi négy körül hív: "Eltörölték az összes vonatot mára. Nem indítanak többet." Akkor Isten így döntött. Ez lesz a legjobb és legbiztonságosabb.
  • 16.15-kor leszáll a gépük, majd szerencsésen megérkeznek Ildiékhez New Jersey-be. 
Január 28:
  • Végre indulhatnak haza Bostonba.
  • Reggel 5.30-kor ébredés, hogy 6.15-kor induljanak Janival a New York-i buszpályaudvarra.
  • 6.15 nem indul el Jani autója. ... Nem baj van másik! ... Nem indul el Ildi autója sem. ... Nem baj van másik! ... Nem indul el a céges autó sem. ... Ez már baj, mert nincs másik! 
  • 6.30 az autó mentő 50 perc múlva ígéri, hogy kiér. Nem elég. Jani öccse menti meg a helyzetet átjön és "bebikázzák" az autót.
  • 7.10 indulás. A GPS szerint 8.25-re érkeznek meg az állomásra, ahonnan 8-kor indul a busz. Petya:"Buddy, készülj fel, hogy egy későbbi busszal tudunk csak indulni!" "Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem! Két napja haza akarok jutni! Nem akarok többet várni!"
  • Jani lába a gazpedálon. Petya átkapcsolt "WAZE"-ra. (Másik típusú GPS, jobban figyelembe veszi a forgalmat és alternatív utat kínál föl.) 
  • Az előre jósolt menetidő egyre csökken. ... A forgalom megszűnik. ... Szabad az út! ... De eléggé?
  • 7.55 Jani megáll a parkoló rámpájánál. Petya és Robi kiugrik és rohannak. De hova is? Információ zárva. Talán a biztonsági őr tudja: " A Bostoni járat talán az 50-ről indul." Ekkor kilép egy fekete hajléktalan a mosdóból, aki meghallja a beszélgetést. "Nem, nem onnan indul!" -szól-"Hanem a 87-ről. Kövessenek, megmutatom." "De most indul, nyolckor." "Akkor fussunk." Elől a hajléktalan, utána Petya és Robi.
  • 8.05 a busz bent áll. A sofőr kilépett még egy vízért indulás előtt.
  • A srácok a buszon. Négy órás út után újra találkozunk.

február 13. és 14.
  • Pénteken Mei-el tanulmányoztuk a bibliát. Amint belépett a lakásba megjegyezte:"Gáz szag van.! "Igen? Én nem érzem. Talán a sütő, most kapcsoltam be."
  • Másnap szombaton ismét találkoztunk. Imánnal jöttek át. "Gáz szag van." jegyzi meg ismét Mei. 
  • Petyáért kiáltottam:" Honey! Mei szerint gáz szag van! Megnéznéd?"
  • Ő gondos férjként lement a pincébe és körbe nézett. Vagyis körbe szaglászott. Nem érzékelt túl erős szagot, de a feje kicsit megfájdult. Áthívta a tulajt a szomszédból. Ő se talált semmi kihívót.
  • Biztonság kedvéért, na meg a következő, beígért vihar miatt kihívtuk a szerelőt is.
  • Meg is találta a szivárgást. Valahol kintről bejövő csővel volt a bibi. "Kint van a gázóra?" "Kint."
  • Lapátra fel. Petya és a szerelő kibányázta a mérőeszközt a hó alól.
  • Ott volt a kutya elásva. A kinti gázóránkat ellepte a hó és a jég, aminek köszönhetően megrepedt a cső. S bár kint van a házon kívül, a hótakaró miatt nem tudott elillanni a szabadban és vissza szivárgott a házba. Ezt érezte Mei. 
  • Mei-nek és Istennek köszönhetően a vihar előtt megjavították. 

Sunday, February 1, 2015

Super bowl

Még egy nagyon amerikai dolog.
Napok óta másról sem szólnak a hírek, a post-ok. Napok!!! Hetek. Erre készülnek, erről beszélnek az emberek. Főleg most itt nálunk, hisz a csapatunk, Patriots, bejutott a döntőbe. Lázban ég New England. Ma este eldől minden. Kinek a csapata lesz az idei legjobb.
Az emberek beöltöznek a csapatuk mezeibe, színeibe. Aki teheti élőben nézi. Aki nem, és ez a többség, előkészül az otthonában, barátok társaságában, mert ma este szinte minden szem a képernyőre mered. Olyan mint a foci VB. Csak itt nincs kordon, rendőri roham osztag, verekedés, az ellenfél szurkoló táborának püfölése  vagy gyalázása. A bírók persze itt is kapnak kritikát és itt is mindig mindenki jobban tudja mit kellett volna csinálni.
Go Pats! Mi is beöltözünk!










Hihetetlen útólsó két percet éltünk meg! Izgalmas játék volt.