Vágjunk bele! Csapjunk a közepébe! Mi is az első lánc, az első eltorzult gondolkodásmód, ami lekötöz? Amiről azt hiszem természetes? Amiről, lehet, hogy te is azt hiszed, hogy természetes? Mert olyan könnyen jön, mert mindig az életed része volt.
Mindent vagy semmit.
Kicsi korom óta szerettem rajzolni, de feladtam. Feladtam, mert nem lehettem a legjobb. Ha nem lehetek a legjobb, akkor ne is csináljam. Ez volt a filozófiám, a gondolkodásmódom több területen is. Most még is festegetek.
Az egész úgy kezdődött, hogy drágállottam a képeket a boltban, ám szerettem volna kidíszíteni a lakást. Mit volt mit tenni: "csináld magad" akcióba fogtam. Ez lett belőle.
Többen megcsodálták, megdicsérték. Azt mondták művész vagyok. Művész? Mert rajzoltam négy képet? És éppen jól sikerült?
Egyre többen ajánlották és emlegették, hogy menjek el egy "painting party"-ra, ahol amatőröket tanítanak festeni. Ez jó anya-lánya idő lehet, gondoltam és utána néztem a lehetőségeknek. Csak két problémám volt vele: ők adják meg mit festünk (nem találtam kedvemre valót) és ismét drágának találtam. Mit volt mit tenni: "csináld magad akcióba" fogtam. Megint.
Csibével elmentünk vásárolni. Beszereztünk vásznakat, ecseteket és festékeket. Miután pár gyorstalpaló videót megnéztünk arról, hogyan fessen az ember lánya, ha már erre adta a fejét, bele csaptunk a lecsóba. Vagy is a festésbe.
És jött az egyik kép a másik után. Az egyik megrendelés a másik után. Felkérés, hogy tanítsak festeni. ... Én!?
"You are an artist!" (Művész vagy!) mondogatják.
Hogy lehetek művész hat kép után? (Ebből négyet másoltam.) Hogy lehetnék művész, ha sose tanultam, sose végeztem iskolát? Nem ismerem a technikákat, a stílusokat. Nem is ismerem a festőket, festményeket. Nem is érdekeltek. Eddig.
Számomra a művész az ennél több. Az a művész, aki kitanulta a "szakmát". Aki képes bármilyen technikát használni, bármit lerajzolni vagy megfesteni. Aki kitaposta a kitaposhatatlan ösvényt. Kiállításai vannak. Az emberek vásárolják az alkotásit. Mind a szakma mind a nagyközönség elismeri. Na akkor, talán akkor, nagy alázattal mondhatja azt hogy művész.
Én csak egy "koca" festő vagyok, aki belekontárkodik a nagyok dolgába.
"Virág, itt az ideje, hogy felvilágosítsalak arról, mit gondolunk mi itt Amerikában a művészetről." - jött oda hozzám egyik barátunk Chris (aki mellesleg valóban művész az én fogalmaim szerint) - "Bárki aki alkot, aki megpróbálja kifejezni magát egy kreatív módon az művész. Nem kell hozzá iskola vagy papír. Tudom, hogy Európában erről máshogy gondolkodnak. Pont ezért jött be a modern festészet, a lázadás: ne mondja meg senki nekünk, mi a művészet, mi a műalkotás. Vége a szabályoknak, a korlátoknak. Lehet szabadon alkotni, művésznek lenni. Kipróbálni magad!"
Szabadság! Lehet szabadnak lenni! Lehet művésznek lenni! Úgy látszik valóban igaz: Amerika a lehetőségek országa. Nem a helyszín teszi. Nem a földrajz, az elhelyezkedés. Hanem a gondolkodásmód. A minden és a semmi között ezernyi más variáció rejlik.
“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye;
nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
(Albert Einstein)
Magam szabok magamnak korlátokat. Azzal, hogy feketén fehéren látom a világot. Sikernek vagy bukásnak élek meg dolgokat, nem hagyva helyet a szürkének, a fejlődésnek, a folyamatnak.
Majdnem nem írtam meg a könyvemet, mert azt gondoltam, ha nem írok bestsellert, nincs értelme tollat fogni. Elbizonytalanodom a kapcsolataimban, mert ha nem tökéletesek, azt gondolom, hogy akkor nem is léteznek. Folytathatnám... Te is tudnád folytatni, Kedves Olvasóm?
A mindent vagy semmit gondolkozásmódban az a baj, hogy sose leszünk elégedettek. Magasra tesszük a mércét. A tökéletességre. Márpedig az nem létezik, és így sose érhetjük el. Vagy folyamatosan hajszoljuk, mint egy ábrándképet, vagy a csírájában elfolytjuk a próbálkozást, hisz ha nem tökéletes minek fáradni vele.
A világ, az emberek, a kapcsolatok jóval színesebbek és izgalmasabbak, mit a fekete-fehér!
"És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket,
hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud."
I János 3:19-20
Nem lesz semmi baj, ha leengedjük azt a fránya mércét. Legfeljebb végre "művészek" lehetünk, vagy "írók" vagy társak, vagy barátok, vagy ... (ezt a részt nektek, hagytam kitöltésre).
Megengedhetjük azt a luxust, hogy élvezzük tökéletlenségünket. Szabad hibázni, szabad elbukni. Csak ne maradj a földön. :)
“A történelem bebizonyította, hogy a legnevezetesebb győztesek rendszerint nyomasztó nehézségekkel kerültek szembe, mielőtt teljes diadalt arattak.
Győzelmük titka az, hogy sohasem szegte kedvüket a vereség.”
(B. C. Forbes)
"A hibák visszajelzések a teljesítményünkről.
A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek.
Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak.
Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.”
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)
U.I.: Egyik barátunk arra kért, hogy készítsem el Vincent van Gogh: Starry Night (Csillagos éj) festményének a reprodukcióját. Na ezt hova tegyem?!?!?!
Az eredeti:
Pár nap és jön az én verzióm. :)
