Eni szobája 2 - Eni's room part 2

Péntek reggeli imasétámat, ismét verőfényes nap kísérte:

Valahogy így éreztem magam:

"Bizony, mondom néktek :senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet."

 Márk 10:29-30

Eni szobája nagyon helyes lett. 

A rózsaszín szinte fehér napközben, és csak este tör elő az  igazi, belső énje: a barack. :)

Friday morning when I had my prayer walk, the sun was out again and this is how I felt

"I tell you the truth," Jesus replied, "no one who has left home or brothers or sisters or mother or father or children or fields for me and the gospel will fail to receive a hundred times as much in this present age (homes, brothers, sisters, mothers, children and fields--and with them, persecutions) and in the age to come, eternal life. 

Mark 10:29-30 (NIV) 

Eni's room has become very cute.

A pink is almost white during the day, and just in the evening light its real color springs forward, it's peach. :-)

Hétköznapi csodák

Isten tenyerén hordoz. Gondoskodik és vigyáz ránk. Ki se kell mondanom dolgokat. Elég egy sóhajtás, egy gyorsan suhanó vágy, gondolat és Ő már lép is:

• Egyik nap, csupán úgy mellesleg, megemlítettem Petyának, hogy szükségünk lenne még egy nagyobb lábosra  (jó pár dolgot kaptunk) és talán ha lehetséges egy zöldségpárolóra. (Nem mintha én főznék.) Aznap este, Carol Ann kopogott be az ajtónkon. Kezében egy doboznyi konyhai felszereléssel, amire neki nem volt szüksége. "Mellesleg" volt közte egy nagy lábos és egy zöldségpároló is. Aprónak tűnő, hétköznapi eset, de nekem, számomra, egy idegen országba, Isten törődése, gondoskodása.
• Egy hete megtudtuk, hogy Robi iskolájába jár egy vele egyidős fiú (Ryan) és egy lány (Emerson) is, akiknek a szülei az egyházunkban vannak. Nagyon megörültem, mert ez volt az imám és a reményem, amikor ide költöztünk, hogy az egyházból is járjon oda valaki.
  Már akkor sem értettem a rendszert, hogy mi az a cluster, eszik-e vagy iszák, de imádkoztunk, hogyha lehet, akkor egy clusterbe kerüljenek. S lőn, Isten megadta.
  Kedden tudtam meg, hogy nem sokat jelent, hogy egy cluster-ben vannak, hisz szét vannak osztva homeroom-okra és kicsi az esélye annak, hogy egyáltalán az ebédszüneten kívül összefutnak. Szerdán, amikor Iman-nal, Ryan anyukájával beszélgettem míg a srácokra vártunk, megkérdeztem tőle, hogy lehetne e beszélni az igazgatóval, hogy a fiúkat egy homeroom-ba rakják. Nem tudta rá a választ, de azt mondta megpróbálni meglehet. Ekkor értek oda hozzánk a srácok és újságolták, hogy három órán is együtt vannak. Elámultam Isten gyorsaságán. Még időm se volt kérni. Megelőzött. Köszönöm.

Csütörtökön (09.05) át is jött Ryan játszani, mert nem volt suli valami zsidó ünnep miatt. Nem bánták. Örültek, hogy az első két napot kipihenhetik.

Ryan és Robi legozik

Az egyik új szerzeményünk, a csocsó

Eni segít Robinak felkészülni a sulira

Volt időnk rendezkedni is és beszerezni pár dolgot. Alakul a lakás. A nappalink egyenlőre (Még egy kis szőnyeg kell és pár kép a falra.):

Nappalink madár-perspektívából

Eni kedvenc fotele

Köszönöm a sok szeretetet és imát, amit tőletek kapunk.

English - finally

Dear friends, family and all,

Many of you have been trying to follow our big adventure in the United States but have not been able, not speaking Hungarian. Some of you have tried Google translate with not much success, Hungarian being one of the hardest languages to learn, not to mention Virág's writing style being one of a kind.
So we are going to offer our blog in both languages. I start by translating the existing posts and we'll try to write all new post bilingual. Thank you, Amy for helping with the translation. :-)
We're getting our own internet service tomorrow and a second computer as well. This will help us tremendously to be able to write and translate at the same time, not waiting for long minutes for a photo to be uploaded, etc.
(You will find English translation for all the post that have an English title after the Hungarian. The translation will be below the Hungarian post.)

Please continue to remember us in your prayers.

Love, Peti, Virág, Robi and Eni

Stb. 1

• Ma reggel úgy döntöttem böjtölök a kicsi fiamért. Minden protekcióra szükség van, és hát mi lehetne jobb az éginél. Hosszú sétára indultam Istennel. Kettesben. A Nap fényesen mosolygott rám és a kék ég csodaszép keretet adott a fáknak. Így jutottam el Shutterland Woods-ba, egy erdőbe a város belsejében, ami húsz percnyi sétára van tőlünk. Én inkább erdőcskének hívnám vagy erdőcskécskének. Falatnyi földterület, de meseszép:

Itt imádkoztam értetek, magyar honiakért

Itt bátran énekelhettem Istennek

Vízmosás

A nagy sziklán ülve elmerengtem Isten alkotásain...

... és felnéztem az égre.

Csecse ház az utcánkban.

Ez is a mi utcánk

A házunk napsütésben a sétám végén.

• Robi olvas! Hihetetlen!
  Egész nyáron könyörögtünk, esedeztünk, hogy olvasson végre valamit a kötelező olvasmányokon kívül, de nem. Elég a minimumot teljesíteni. Minek fáradozzon feleslegesen. Ám most olvas és nem is akármilyen könyvet, a Nyomorultakat.
  Álljon meg a menet. Ha esetleg azt gondolod azért, mert nyomorultul érzi magát, akkor messze jársz az igazságtól. Nem, nem, nem jól gondolod.
  Mielőtt kiköltöztünk volna, családilag megnéztük a nemrég bemutatott musicalt. (Családunk kedvenc elfoglaltsága: Kinyitni az ágyat. Egymás mellé bújni. Popcorn, és film. Erről jut eszembe, itt is be kell szereznem egy kinyitható ágyat, hogy a családi hagyományt folytathassuk.) Robinak annyira megtetszett a film, hogy itt saját zsebpénzéből meg is vette DVD-n. Mit érdekelte Őt, hogy anyja, apja próbálta lebeszélni, mert drága. Neki kellett a film.
  Egyszer, amikor a filmről beszélgettünk, szóba került, hogy eredetileg ezt egy híres író, Victor Hugo, könyv formájában varázsolta lapokra. "Azt szívesen elolvasnám!"- mondta Robi, én pedig sasmadárként csapta le az adandó lehetőségre. "Apád le is tudja tölteni Kindle-re." Így is lett. Szeptember elsején történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Robi magától olvas. És még tetszik is neki.

Ez Robi egyik kedvenc rész a filmből.

• Apró csodák, ami mellett nem szabad elmenni:
• Eninek vettünk egy mobiltelefont, hogy el tudjon érni minket, ha bármi baj van. Petya jó szokásához híven interneten rendelte meg. Meg is érkezett egy hét múlva. Eni türelmetlenül tépte szét a csomagolást, de meglepetésünkre nem azt találtuk benne, amit vártunk. Eggyel jobb kategőriájú és kétszer annyiba kerülő mobil kukucskált ki belőle. "Megtartjuk? Megtartjuk?" -ugrándozott kis Csibukám. Erre nem tudtunk igent mondani. Mégse ezt rendeltük. Becsületesnek kell lenni és vissza kell küldeni. Csibu abba is hagyta az ugrálást és dühösen lerogyott a kanapéra. Petya rögtön emailt írt a véletlen "balesetről", és felajánlotta, hogy visszaküldjük kicserélésre. Egy óra. Nem jött válasz. Kettő. Semmi. Besötétedett. A válasz sehol. feljöttek a csillagok is. Még mindig semmi. A Nap lerugdosta a Holdat az égről, de válasz nem érkezett vele. Ám a  boldogság és a ragyogó arc vissza tért picúrom szemébe: lett egy profi telefonja!
• Eni (hát ki más) vásárláskor bele szeretett egy barna bagoly alakú párnába. Ám túl drágának találtuk és vissza tetettük vele oda ahol találta. "Jól van! Úgyis el van szakadva" - sóhajtotta, mire felkaptam a fejem. "Igen! Kérdezzük meg az eladót, hátha olcsóban odaadják ezért!" Petya ment is Enivel együtt megkérdezni. (Én vagyok az ötletgazda, Ő a megvalósító.) 40%-ot engedtek az árából!

• Agnieszkának köszönhetően lett egy elegáns ebédlőasztalunk székekkel és komóddal, csupán 300 dollárért. (Agnieszkán keresztül eljutottunk Bethenhez, aki ismerőse Cindynek, akinek az anyukája költözik és árulta a bútorait.) Köszönöm.
• Köszönöm Drága Istenem a gondoskodásod és szereteted,amivel elhalmozol!

Első nap az iskolában - First Day of School

Elfáradtam. Kimerültem. Fizikailag és érzelmileg is. Rövid leszek.
Nálunk ma kezdődtek a sulik.
Reggel: Eni lelkes és izgatott. Robi szorong.
Suli után: Eni csacsog és ismét ez volt a legjobb napja. (Kicsi suli, kicsi osztály, egy tanár, mint az alsóban.) Robi dühöng: "Betelt a pohár! Nem megyek holnap suliba. Haza repülök!" (4 cluster x 4 homeroom, ami egyenként 30 fős = 480 gyerek csak a hetedikben.)
Délután: Számítógépes csihi-puhi
Vacsora előtt: Eni tovább csacsog. Robi sír, dühöng, veszekszik, tiltakozik.
Vacsora: Viszonylag békés.
Este: Olvasnak. Robi összerak egy lego hegedűt.
Lefekvés előtt: Eni olvas. Robi beszélget Richarddal a suliról. Később: tombol és van néhány, nem kedves "jó" kívánsága egyes emberek felé. Robi felmegy Enihez és megijeszti a szökési tervével. Eni kiabál vele. Én nyugtatom Enit, hogy én  nem ijedtem meg Robi tervétől (amíg beszél róla, nagy baj nem lehet) és neki sem kell.
Lefekvés: Eni lelkesen bújik ágyba. Várja a holnapot. Robi kidörzsölt szemekkel, ki tudja mire gondol. Bár azt hiszem tudom. Petya tanul. Én ágyamba zuhanok miután elköszönök.

Szaisztok!

Eni iskola előtt - Eni before school

I am tired. I am exhausted. Physically and emotionally. I will be brief.
School started today.
Morning: Eni is enthusiastic and excited. Robi is distressed. 
After school: Eni is chatting and again this day was her best day. (Small school, small class, one teacher like in pre-school.) Robi is furious: “That’s it, enough. That was the last straw! I am not going to school tomorrow. I fly home!) (3 clusters x 4 homerooms/30 children, about 400 children in his grade.)
Afternoon: computer games.
Before dinner: Eni is still chit-chatting. Robi is crying, grumbling, arguing, protesting.
Dinner: Fairly peaceful.
Evening: Eni is reading. Robi assembles a lego violin. Robi is talking to Richard about school. Later: raging and he has some not quite nice wishes for some people. Robi goes to Eni and scares her with his escape plan. Eni is shouting with him. I am trying to calm her down and tell her that I am not scared by Robi’s plan (there will be no big problem as long as he’s talking about it) neither should she be.
Going to bed: Eni is going to bed with excitement. She is looking forward to tomorrow. Robi has red eyes and who knows what he is thinking about. Although I believe I know. Petya is studying. After I said goodbye I am falling into my bed too. 

Take care!

Szag

Iszonytató, savanykás, pállott, fülledt, ismeretlen szag terjengett a házunkban, amikor beléptünk.
Mi ez? Soha ilyet még nem éreztem.
Egy idős hölgy lakott itt egymagában, de ez nem az idő illata. Az idő, a múlt illata kedves, édes, poros illat (szippants bele egy régi könyvbe és meglátod milyen magával ragadó varázslatos, múltba repítő illat). De ez nem volt sem kedves, sem édes, sem poros illat. Nem is illat volt. Kimondottan szag volt. Savanyú szag. Egy fokkal jobb a bosszantó bűznél, de még így is nehezen elviselhető. Kígyó módjára körülölelt és bekúszott a ruhánk alá.
Jó magyar szokáshoz híven szellőztettünk. Már csorgott rólunk a verejték, de kitartóan nyitva hagytuk az ablakokat abban reménykedve, hogy a huzat kiviszi a nem kívánt vendéget.
De nem vitte. Nem is csalogatta, ki sem toloncolta, mert nem is volt huzat. Ám szag az volt.
"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" Egy szag csak nem győz le minket?!
Virág
.................

Shawn Somerkamp barátunk, aki rengeteget segített a pakolásban és együtt izzadt velünk, végül elárulta a titkot. A szagokat a levegőben levő nedvesség terjeszti. Amikor kinyitjuk az ablakot Magyarországon, akkor kintről száraz és friss levegő érkezik a szobába, és ez segít felfrissíteni a szobát. Itt 88%-os páratartalom volt odakint, és az ablakok kinyitása nem hogy használt volna, de még rosszabbá is tette a helyzetet.
Shawn mesélt arról a találmányról, ami miatt az USA belső területei benépesedtek, és ez a légkondicionáló. Egészen sokáig az emberek csak az óceánok, tavak és folyók partján éltek, de egy ipari felfedezés ezt megváltoztatta. A légkondicionáló eleinte ipari gépek párától való megóvására készített találmány volt. A működésének egyik mellékhatása volt az, hogy hűtötte is a levegőt. Innentől kezdve a lakossági használat már hamar jött, és az USA középső területeinek a rohamos benépesedése is.
Így hát becsuktuk az ablakokat, bekapcsoltuk a légkondicionálót, valamint a pincében üzembe helyeztünk egy dehumidifier-t (párátlanító berendezés) ami egy éjszaka alatt kb. 10 liter vizet gyűjtött össze a levegőből.
Az eredmény? A szag már nem bűz, már nem üt meg, amikor belépsz a házba. Még ott leng valahol a levegőben, de már csak árnyéka korábbi önmagának. (Virág: Erre a megoldás a Yankee Candle lesz. :) )
Új ország, új dolgok... Ez a költözés olyan helyzetbe hozott bennünket, ahol az eddigi ismereteink egy része már nem használható, és újra kell tanulni az ilyen alap dolgokat is. Segít olyannak lennünk egy kicsit újra, mint a gyermekek, másokra utalva, egy olyan világban élünk, ahol nagyon világos, hogy nem mi uraljuk a körülményeket. Segít bízni Istenben és másokban is.
Imádkozzatok értünk, hogy ezen keresztül tudjunk nőni és változni.
Peti

Első vacsora az új házban

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!! Mit tettem!? Mit mondtam!? (Eni szobája 1)

Enivel (már Magyarországon) elkezdtünk bútorokat nézegetni az interneten, a használt bútorok között. Imád álmodozni, tervezgetni, és én is. Szebbnél szebb lányos bútort láttunk a „Crag’s list”-en (amerikai Vatera), ám mire lefoglaltuk volna, valaki más elvitte. Kicsiny lánykám, kezdett letörni, elszontyolodni. Megvolt a határozott elképzelése, hogy mit szeretne, én pedig támogattam, nekem is tetszett: tört fehér, régies, romantikus stílus. Ezt kerestük.

Ekkor lépett színre Carol Ann. Lilian (itteni egyházvezető felesége) tanácsolta, hogy hozzá forduljunk. Ő megtalál és elintéz mindent. Így is lett. Már aznap, amikor megkértük, hogy segítsen küldött képeket egy aranyos és olcsó (ez is egy szempont volt) bútor családról. Igaz a színe kicsit sárgásabb volt a megálmodotténál és kicsit giccsesebb, de gyorsan lecsaptunk rá. El ne vigye valaki. Meglepetésünkre Carol Ann, teljesen magától felajánlotta, hogy lecsiszolják és lefestik a férjével arra a színre, amilyenre szeretnénk. Hú, ezt gondolni se mertem volna! Meg is néztük a félkész művet. Gyönyörű volt, pedig még csak a fehér alapozó volt rajta. Teljesen bele szerettem. Irigyen legeltettem a szemem a csodaszép, romantikus leányka bútoron. Nekem is ilyen kell!

Csibe lelkesen vállalkozott, hogy elmegy Carol Ann-nel kiválasztani a megfelelő színt. Ez volt az első hiba! De akkor még nem tudtam. Egy óra múlva, csacsogva és izgatottan hívott fel második sarjam, hogy mit szólnék, ha ő halvány rózsaszínt, vagyis barack színt választana a tört fehér helyett. Neeeeeeeeeee! El ne rontsa! El nem tudom képzelni ezt a bútort barack színben, ami lehet, hogy rózsaszín. „Mi lenne, ha maradnánk az eredeti színnél?”- javasoltam reménykedve. „De nekem ez annyira tetszik, Anya!” Carol Ann-hez fordultam tanácsért, mert ő ott volt a helyszínen.  Átküldött egy képet, ami nem segített. „Szerinted milyen az a szín?”- kérdeztem tőle a telefonban, abban reménykedve, hogy megerősít félelmemben és lebeszéli Csibét. „Én a tört fehérnél maradnék, de Eni nagyon lelkes a barack (ami halvány rózsaszín) virág szín miatt.” Ez a válasz sem segített.
Mi legyen? Én a tört fehéret szeretném, de ez nem az én bútorom. Alkotói énem hangosan tiltakozott: „Ne hagyd! Ne engedd! El fogja veszíteni a varázsát, a szépségét a bútor.” „De hát mégis csak az ő bútora.”- szólalt meg az anya bennem – „Hagyd, hogy ő döntsön. Nem kislány már, hogy megmondd neki, mit szeressen és mit nem.” Mit tegyeeek? Legyek inkább anya, vagy designer?
Itt az ideje, hogy elengedjem a lányom és hagyjam, hogy a maga útját és a maga ízlését kövesse.
De ebben is? Mégis csak egy bútorról van szó, amit nem lehet, csak úgy megváltoztatni, ha már egyszer lefestettük!
Akkor is! Ez az ő bútora, az ő döntése. Neki kell majd benne aludnia, neki kell majd használnia. Legfeljebb tanul belőle. Jöjjön, aminek jönnie kell.

„Rendben Csibe, a te bútorod, a te döntésed. Neked kell, hogy tetsszen. Én az eredeti tervnél maradnék (utolsó próbálkozás), de ha te azt a színt szeretnéd, akkor vegyétek meg azt. „Igen, igen, én ezt szeretném! Meglátod anya, jó lesz!” – csivitelte repdesve, majd letette a telefont.

Furcsa érzés jelent meg a hasam tájékán. Görcsben állt!
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!! Mit tettem!? Mit mondtam!? Már most bánom, hogy bele mentem.
„Petyaaa, segíts!” „Te mondtad, neki, hogy ő választ, mert övé a szoba. Én nem engedtem volna, hogy változtasson.” - jött a "segítség." Hát ez nem segített.

Mindenkinek ilyen nehéz elengedni és hagyni, felnőni a lányát? (A Robi még máig van, hogy engedi, én mondjam meg, mit vegyen fel.) Ezt kell tennie valóban egy anyának? Azt hiszem igen. Ez nem rólam szól, hanem róla. És ha még nem is értek vele egyet, még ha szenvedek is közben, engednem kell a maga útján. Az én dolgom legfeljebb az, hogy elkísérjem ezen az úton.

Az eredeti állapot: 

íróasztal

ágyvég

komód

szépítkező asztal

Ha elkészül a bútor, jönnek képek a végleges állapotról is.